Nemrég a Design Management Díj elismerésében részesültek. Mennyire fontos egy orgona esetében a design?
Minket is régóta foglalkoztat ez a kérdés. Az orgona egy templomban vagy hangversenyteremben az enteriőr szerves része: ha valaki belép, biztosan megcsodálja. Ezért fontos, hogy jól nézzen ki, belesimuljon a térbe, vagy néha „kiugorjon” belőle. Előfordul, hogy – a műemlékvédelmi szakértőkkel egyetértésben – egy gótikus templomba modern orgonát építünk, hogy a mai kor is rajta hagyja a lenyomatát. Ilyenkor vállaltan kissé meghökkentő a látvány.
Mennyire kapnak szabad kezet e tekintetben?
Szakértők, hozzászólók és álmodozók mindenhol akadnak. Az orgonaépítő meg tudja mondani, hogy az adott térbe mi a legideálisabb, szakmailag kivitelezhető, mégis megesik, hogy fél évig nem tudunk megegyezni. Néha határozottnak kell lennünk, hiszen a mi nevünk szerepel majd az orgonán, nem vállalhatjuk, hogy csúnya, oda nem illő legyen. Ha az építész belátó, a végén legtöbbször maga is elismeri, hogy jól sikerült.
Ma már nincs értelme archaizáló hangszert építeni?
Dehogynem! Van, ahol helye van. A műemlékvédelmi szabályokat összegző velencei charta szerint nem muszáj mindenütt korhű orgonák építésére törekedni, ez lehetővé teszi a modern hangszerek barokk templomokba építését. De készítünk régi típusú orgonákat is, ez mindig egyéni döntés kérdése. Ha ízléses a megoldás, bármelyikkel azonosulni tudunk.
Orgonákat többségében még mindig templomokba rendelnek?
99 százalékban igen. A magyarországi gyakorlatban elenyésző számú a hangversenytermi orgona, és még csekélyebb az otthonra rendelt gyakorló orgonák száma. A történelmi egyházak a legfőbb orgonahasználók.
Szívesen foglalkoznak orgonák felújításával is, vagy inkább az újak tervezése, építése a céljuk?
Mi elsősorban építéssel foglalkozunk. Nagyon sokan vagyunk a cégnél, és rendkívül modern, sokszor számítógéppel vezérelt gépparkkal rendelkezünk. Főként új orgonák gyártására rendezkedtünk be. Csak évi néhány hangszert szoktunk restaurálni; most éppen szokatlanul sok, öt hangszer felújításán dolgozunk. Ezekből rengeteget lehet tanulni, a száz-kétszáz éves hangszerekből sok ötletet lehet meríteni: látjuk, ki miként dolgozott. Megesik, hogy levéltári kutatásokra is szükség van, mert rekonstrukciót is vállalunk. Szakértők, feljegyzések, vázlatok segítségével igyekszünk helyreállítani a sérült, elpusztított orgonaelemeket. Ez is izgalmas feladat.
Olvastam, hogy már az ükapja is orgonaépítéssel foglalkozott az egykori Angster-gyárban. Ön miként tanulta ki a szakmát?
12 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy orgonaépítő leszek. A szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy leérettségizzem Pécsen, mondván: utána azt csinálok, amit szeretnék. Így is lett, egy évig Budapesten és Budaörsön, egy kis családi műhelyben voltam tanuló, majd a mára megszűnt Aquincum Orgonagyárban. Mihelyst megszereztem az orgonaépítő szakmunkás-bizonyítványt, a segédlevéllel elindultam Európába tanulni. Másfél évet töltöttem Ausztriában, ahol már gépeket is vásároltam a későbbi munkámhoz. Közben sorra látogattam az európai orgonaépítő műhelyeket, majd amikor 1992-ben hazajöttem, megalapítottam Pécsen a sajátomat. Azóta is folyamatosan látogatok külföldi műhelyeket, és rendszeresen dolgozom is némelyikben. Portugáliában egy baráti házaspár műhelyébe járok minden évben legalább két hetet, náluk alkalmazottként dolgozom. Ott néha három-négyszáz éves orgonákat restaurálnak, így olyasmit tanulhatok, amire itthon nincs lehetőség. Magyarországon a török hódoltság, a háborúk és a kommunizmus évtizedei alatt elpusztultak az ilyen régi hangszerek. A mai napig tanulok, és aki orgonakészítőként azt hiszi, mindent tud, biztosan tévúton jár.
A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra számára mennyire meghatározó a külföldi piac?
Nagyon sokat dolgozunk külföldre. Vannak munkáink, amiket a kollégákkal egymás közt csak „fogd be a pofád-szerződésként” emlegetünk. Ez azt jelenti, hogy legyártunk egy hangszert valamelyik neves francia, svájci, amerikai vagy bármely más külföldi cég számára, de a mi nevünk nem jelenhet meg az orgonán. Jó pár hangszer van külföldön a mi nevünkön is: Portugáliában például tíz (közepesek és kisebbek), de Svájcban, Németországban is akadnak. Ám sokkal több az olyan hangszer, amit félig vagy hetven százalékban mi készítettünk, de egy másik cég finiselte: hangolta, intonálta, tette hozzá a saját tudását, és az ő nevén fut. Idén is két-három ilyen munkánk volt.
Ez miért éri meg Önöknek?
Nagyon korrektül kifizetnek minket, és nem kell hónapokat külföldön töltenünk a hangszer installálásával: a műhelyben összerakjuk, kipróbáljuk, a végső beállítás már a másik cég dolga. Az utóbbi időben a gépparkunkat is ez irányban fejlesztettük. Nekünk fontos, hogy ne kelljen tíz-tizenöt emberünknek hónapokat egy vidéki templom karzatán, a családjától távol töltenie. Az első két-három-négy gyerekemnél én sem voltam itthon, évi hat-nyolc hónapot töltöttem távol. Most már jobban szeretek esténként hazaérni.
A szakmájukban alapvetés, hogy nincs két egyforma orgona. Törekedniük kell az egyediségre, vagy a helyszínek sajátos adottságai miatt ez eleve adott?
Az orgona annyira speciálisan az adott helyre épül, hogy nem is létezhet két ugyanolyan. A designdíj pályázatára beadott kis hangszerünk, a ládaorgona viszont akár sorozatgyártásban is készíthető hangszer. Hasonló egy autóhoz: alapvető struktúráját tekintve készen van, de eldönthetem, hogy sportfutóművet, tetőablakot vagy erősebb motort szeretnék bele, akárcsak azt, milyen színű legyen. A ládaorgona 75 százalékban készen van, a designja – színe, faragása – változtatható, az intonáció, a hangolás, a sípsorok összeállítása, tehát elég sok minden opcionális, de már nem a nulláról kell kezdeni az építését.
Gondolom, ez kisebb koncerttermekbe vagy magánhasználatra is kelendőbb.
Akár iskolák vagy kisebb kórusok is megrendelhetik, a lényeg az, hogy cipelhető. Tehát ha megvásárolja egy kis egyházközösség, amelyik a temetőkápolnában éppúgy használja, mint kóruspróbán, akkor ezt a nyolcvan-százkilós hangszert beteszi egy nagyobb autóba és átszállítja. Annyi, hogy pár óra múlva az új helyszínen be kell hangolni. Nagyon eltér attól a harminctonnás épített orgonától, ami kétszáz évig nem jön ki a templomból…
A ládaorgonák mennyire elterjedtek?
Több cég készít világszerte ládaorgonákat, de általában egy-kétfélét gyártanak. Mi kifejezetten ki akartuk tágítani ezt a piacot azzal, hogy sok egyedi, válaszható elemet hagytunk. Korábban gyártottunk 15–20 ilyen kis méretű hangszert, ezek tapasztalatait felhasználva dolgoztuk ki a ládaorgonánkat.
Önök építették a Müpa orgonáját, és a Mátyás-templom orgonáján is dolgoztak. Egyértelműen az efféle grandiózus munkák jelentik a legnagyobb kihívást?
Minden hangszerben más jelenti a kihívást. A Müpa orgonájának megépítése – az első tervektől számítva – három évig tartott. A hangoláson este tíztől reggel nyolcig dolgozhattunk, mert napközben próbák, este koncertek voltak a teremben. Tizenöt és fél méter magas az orgona, hétezer sípja van, ezért komoly logisztikai szervezettséget kívánt. A Mátyás-templomban is több évig dolgoztunk, hasonló, éjszakai ütemezéssel. A kis orgonáknál az jelenti a nehézséget, hogy a legtöbben ugyanazt a hangzást, sokszínűséget várják el tőlük, mint a nagy hangszerektől. Komoly fejtörést okoz, hogy ezt miként lehet egy ilyen orgonába beleintonálni. A megrendelők ráadásul általában hozzáteszik, hogy legyen olcsó, megfizethető.
Ritka, hogy szabadjára engedhetik a fantáziájukat, és nincs feszes anyagi korlát?
Sajnos nagyon ritka. Ha leromlik egy templom állapota, a felújítást a tetővel kezdik, hogy ne ázzon be. Rendbe szedik a penészesedést, felcsiszolják a padlót, a restaurátorok konzerválják a faragásokat, oltárképeket, helyrehozzák az ólomablakokat, és mindig az orgona az utolsó, addigra pedig rendre kiürül a kassza. Néha minimális maradványösszegekből kell nagyon értékes régi hangszereket megmenteni, ez világszerte a szakmánk legkomolyabb problémája.
Éppen az egyediség miatt különös, hogy üzemeltetnek egy alkatrészeket árusító webshopot. Miért?
Ez különleges dolog, 1999-ben fogtunk bele. Emlékszik a Süsü-meséből a Sárkányellátó Vállalatra? Annak mintájára találtuk ki . Sokszor érkeztek korábban képlékeny, támpont nélküli megrendelések, amikkel nem tudtunk mit kezdeni. Ezért inkább lerajzoltunk minden egyes alkatrészt, leméreteztük, jelöltük, hogy miből lehet őket elkészíteni, és ezt ezer különböző cikkszám mögé soroltuk német és angol nyelven. Mai napig kapunk olyan megrendeléseket, hogy valaki egy ilyen és ilyen cikkszámú terméket kér, de ne ébenfából legyen, hanem grenadilfából, kicsit nagyobb kellene, szóval eltér, de mégis van valami viszonyítási pont. Több mint 430 orgonakészítő regisztrált a webshopunkon, és Dél-Afrikától Ausztrálián át Európa minden zugáig vannak vevőink. Ha egy orgonakészítőnek nincs ideje, helye, felszerelése valamilyen alkatrész elkészítéséhez, azt megrendelheti tőlünk.
Az Önök tevékenysége a munkafolyamat egészét lefedi?
A műhelylátogatásra érkező csoportoknak szoktam mondani, hogy a POM négy dolgot nem csinál. Nem bányászunk ónt meg ólmot, de a tömbben érkező fémből mi öntjük ki a lemezt, és munkáljuk meg a kész sípig. Nem ültetünk fát, hanem az erdészettől vásároljuk a rönköt, de mi vágjuk fel fűrészáruvá. Nem mi hizlaljuk fel a birkákat, kecskéket, de a nyers, vagy félfeldolgozott bőrt mi munkáljuk meg. Az orgona speciális motorját pedig egy magyar családi vállalkozástól vásároljuk. Minden mást mi készítünk el.
Hányan dolgoznak a cégnél?
Ötvenen vagyunk az adminisztrációs részleggel együtt, és van tizennégy asztalos- és egy orgonaépítő tanulónk.
Ennyire meghatározó az asztalosmunka?
Az orgonaépítésnek hetven százaléka precíziós asztalosmunka, húsz-harminc százaléka a hangolás, a fémsípkészítés, az apróságok. De akár a rendkívüli figyelmet igénylő precíziós asztalosmunkákhoz is sorolhatom a marhacsonttal, elefántcsonttal vagy ébenfával burkolt lucfenyőből készült billentyűzetek elkészítését. Ez orgonánként több száz, vagy néha ezer órát vesz igénybe. Összességében egy hangszernél több ezer, a nagyobbaknál több tízezer munkaórát igényelnek a precíziós faipari feladatok.
Mennyire tud bekapcsolódni a gyakorlati munkába?
Minden tervezésben benne vagyok, de sajnos már nem tudok lemenni a műhelybe a többiek közé, megfogni egy gyalut vagy összeszerelni egy orgonát. Néha, amikor nagyon túlterheltek a kollégák, akkor beugrom. Ezért szoktam minden évben néhány hétre „elmenekülni” Portugáliába, mert ott csak a munkával kell foglalkoznom. A feleségem időnként panaszolja, hogy amikor otthon vagyok, sem vagyok igazából otthon, mert mindig az orgonákon jár az eszem. Ez tényleg így van: több mint harminc éve nem tudok kikapcsolni.
Nyitókép: Budavári Attila. Fotó: Horváth L. Balázs/Pécs.ma
