Két angol kutatónak hála, fény derült a titokzatos harmadik szereplő kilétére. Ian Sayer történész és Douglas Botting újságíró kinyomozta a nevét és történetét: Walter Wagnernek hívták, és egyszerű jogászként - ám elkötelezett náci párttagként - dolgozott a Harmadik Birodalom államgépezetében.
A nyomozás egy egyszerű levelezőlappal indult, mely egy háborús relikviákat kínáló vásáron került a történész Sayer birtokába. Az utolsó posta volt, melyet Wagner Berlinből a feleségének küldött - a jogász néhány nappal a Führer esküvője előtt írta. A lapot az angol katonai titkosszolgálat akkor foglalta le az özvegy otthonában, mikor kiderült: Wagner is a bunkerben tartózkodott az utolsó órákban.
"Csak akkor döbbentem rá, milyen fontos dokumentumhoz jutottam, mikor lefordíttattam a levelet" - mondta Sayer. "Ez az ember egyike volt azoknak, akik még utolsóként élve látták Hitlert a bunkerben."
Sayer felkutatta a levélben említett fiúgyermeket is. Michael Wagner - apjához hasonlóan - jogászként dolgozik, és maga is csak nemrég tudta meg, mi történt apjával, miután elhagyta a bunkert. Az akkor 37 éves férfi visszatért korábbi cégéhez, ám pár nappal később fejbe lőtték.
Walter Wagner, a náci párt hithű tagjaként Goebbels mellett dolgozott Berlinben. Csak a háború legvégén hívták be katonai szolgálatra. Mikor Hitler közölte Goebbels-szel, volt propaganda-miniszterével, hogy hűségéért jutalmul el kívánja venni Eva Braunt, titokban értesítették Wagnert, és 1945. április 28-án egyenesen a bunkerbe vitték.
 |
|
Hitler Eva Braunnal |
Wagner azonban kétségét fejezte ki, hogy megfelelő dokumentumok nélkül a házasság érvénytelen lesz. Ezért újra kocsiba ültették, és elhozatták vele a szükséges iratokat. Az igent a pár röviddel éjfél után mondta ki.
"Wagner egyszerű polgár volt, aki sohasem találkozott a Führerrel korábban, csak Goebbelst ismerte. Iszonyatosan meg lehetett rökönyödve, és talán rémülve is, hogy egyszer csak páncélozott autóba tuszkolják, és a vezér titkos bunkerébe száguldanak vele" - mondta Sayer, a Hitler és a nők című, néhány hete megjelent kötet társszerzője.
Április 30-án, mikor Hitlerrel közölték, hogy a szovjetek a Brandenburgi Kapunál vannak, a diktátor eldöntötte: ciánkapszulát vesz be. Az "ifjú pár" egyszerre harapott rá a gyilkos kapszulákra. Hitler a mérgezés után főbe is lőtte magát.
A SS tagjai lepedőkbe burkolták a holttesteket, és a bunker mellett egy bombatölcsérbe temették őket. Csak 1999-ben bizonyosodott be minden kétséget kizáróan, hogy a gödörben talált férfiholttest Hitleré: egy svájci tudós röntgenfelvételt készített az állkapocsról, és összehasonlította azt Hitler fogorvosi leleteivel.
