Az esélyteremtő, közösségi zenei program a hátrányos helyzetű gyerekeket segíti, akik május 23-án igazi örömkoncertre készülnek a hazai könnyűzene jeles képviselőivel az Akváriumban.
A Superar pedagógiájának egyik alappillére az El Sistema. A Venezuelából indult kezdeményezés tulajdonképpen szociális mentőprogram, olyan oktatási hálózat, amely a szegénység elleni küzdelemben eszközként használja a zenei nevelést. Alapítója a 2018-ban elhunyt José Antonio Abreu, aki már kisfiúkora óta muzsikus akart lenni. „Tanáraimtól, családomtól és a közösségemtől megkaptam minden támogatást, hogy zenész lehessek. Egész életemben arról álmodtam, hogy minden venezuelai gyermeknek ugyanazok lesznek az esélyei, mint nekem. Ebből a vágyból és a szívemből született az ötlet, hogy a zenét mély és globális valósággá tegyem az országomban” – mondta.
1975-ben az első zenekari próba ugyan nem sikerült fényesen – az ötven kottatartó mögött mindössze tizenegy gyerek álldogált –, Abreu azonban nem adta fel. A legszegényebbek számára tette hozzáférhetővé a heti több alkalmas, csoportos zenei foglalkozásokat, amik az együttműködés, az ösztönző légkör és az örömteli zenélés szellemében telnek azóta is, a fejlődést, a befogadást és az integrációt szolgálva. Fáradozásának hála olyan muzsikusok is kikerültek a rendszerből, mint a világhírű karmester, Gustavo Dudamel, aki jelenleg a Los Angeles-i Filharmonikusok zenei és művészeti igazgatója, a Párizsi Nemzeti Opera és a Simón Bolívar Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója vagy Edicson Ruiz, aki a Berlini Filharmonikusok nagybőgőszólamát erősíti. Talán az ő sikereiknek is köszönhető, hogy az El Sistema mára világméretű szervezetté nőtte ki magát, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliáliában, Afrikában éppúgy virágzik, mint Palesztinában, Indiában, Japánban vagy az öreg kontinens országaiban.
A Superar az El Sistemához kapcsolódó európai rendszer, ami 2009-ben Ausztriából, a Wiener Konzerthaus, a Wiener Sängerknaben és a Caritas der Erzdiözese Wien kezdeményezésére indult, és azóta Svájcban, Liechtensteinben, Bosznia-Hercegovinában, Szlovákiában, Romániában és Magyarországon is működik több mint 3000 gyerek részvételével.
Az alapelvek azonosak, de minden ország a saját kultúrája, társadalmi rendszere szerint gazdagíthatja azt. Ezért is lehet a magyarországi Superar másik fontos oszlopa a Kodály-módszer.
„A szolmizáció és a szolfézs nálunk is szerepet kap, de a hagyományos metodikához képest kisebb mértékben, ám a mindennapos éneklésre, zenélésre, annak életminőség-javító, testet-lelket simogató, fejlesztő hatására annál nagyobb hangsúlyt fektetünk. Kodály szellemiségéhez is közel állnak az El Sistema közös zenélésre, az ebből fakadó együttműködésre és közösségépítésre vonatkozó vezérelvei” – avat be a részletekbe Morvay Judit, a Superar programvezetője.
Míg az El Sistema elsősorban zenekari és hangszeres vonalon fut, addig a Superar a kóruséneklést részesíti előnyben, bár már Ausztriában is működik szimfonikus, Magyarországon pedig klasszikus gitár és ukulele zenekar is. A repertoár két részből áll: minden országban közös, multikulturális anyagból és az adott ország zenei alapjait tükröző egységből. Utóbbinak itthon a magyar népdalok adják a bázisát, de cigány, arab és ázsiai zene is megjelenik, mégpedig a résztvevő gyerekek hátterére reflektálva. „Fontos hangsúlyozni, hogy a hátrányos helyzet sokféleképpen értendő: a származásból, lakóhelyből, szociális helyzetből, anyagi nehézségekből éppúgy fakadhat, mint az elszigeteltségből. Van olyan diákunk, aki gyermekotthonban lakik, van, akinek a szülei három műszakban dolgoznak, és nem tudják hozni-vinni őt, és akad olyan is, aki jómódú, de egy zárt, kínai közösségből érkezik, mégis szeretne belekóstolni a város kulturális életébe” – folytatja Morvay Judit.
Magyarországon a Superar 2018 óta létezik, jelenleg 230 gyermek vesz részt benne 3 budapesti általános iskolában, ahová képzett zenetanárok járnak órarendbe beépített foglalkozásokat tartani alsósoknak heti három-négy alkalommal, vagy szakkört vezetnek a felsősöknek hetente kétszer.
Folyamatosan keresik a partnereket és a lehetőségeket, de mivel a Superar mindent ingyenesen biztosít a diákoknak, a kapacitások egyelőre korlátozottak. Ezt egy jelenleg kidolgozás alatt lévő tanárképzéssel szeretnék áthidalni, hogy ne csak azok az iskolák profitálhassanak a módszertanból, ahol a program működik, hanem azok az intézmények is, akik továbbképzésre küldenék hozzájuk saját pedagógusaikat.
A hagyományos zeneiskolákkal is jó kapcsolatot ápolnak: márciusban például a VI. Budapesti Gitárfesztivált a Superar gitárzenekara nyitotta meg az V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskolában, és a VII. kerületi Molnár Antal Zeneiskolából is érkeztek már bemutatóórára hozzájuk. „A szolfézstanárokkal aztán nagyon jót beszélgettünk, és számos dolgot láttak, amit be tudtak építeni a mindennapjaikba. A zeneiskolákban nagyszerű oktatás folyik, de ezt csak az tudja igénybe venni, akinek megfelelő a családi háttere, tud hol gyakorolni, esetleg van hangszere is. Mi olyan gyerekekkel foglalkozunk, akiket a zeneiskolák nem tudnak elérni, vagy a szüleik nem tudják megfelelően támogatni őket, ezért nem jutnának minőségi zeneoktatáshoz sem” – magyarázza Judit.
Nem céljuk a zenészképzés, ezért akiben kivételes tehetséget látnak, továbbirányítják.
Sokan vannak azonban, akik a Superar miatt vettek például gitárt a kezükbe. Már csak azért is, mert itt „nem kell tudni, csak megpróbálni”, és ez a mottó kifejezetten felszabadítóan hat a gyerekekre. A hivatalos hatásmérés e hónapokban is zajlik, de az általános iskolai pedagógusok visszajelzései alapján a programban részt vevő diákok memóriája, nyelvérzéke, koncentrációs készsége látványosan fejlődik, és ami még fontosabb, hogy pozitív megerősítéshez, sikerélményhez jutnak, ezáltal az önbizalmuk is nagyobb lesz. „Ez a kulcs ahhoz, hogy a gyerekek leküzdjék azokat a hátrányokat, amik érik őket. A másik fontos dolog a zene közösségépítő ereje. Száz gyerek, ha egyszerre penget, egyszerre mondja ki a szó végi mássalhangzót, egyszerre veszi a levegőt, az nagyon komoly együttműködés eredménye. Ráadásul nonverbális jeleket kell leolvasniuk a karmester vagy a karvezető kezéről. Ennek a fajta figyelemnek a fejlesztésére máshol nincs tér. A koncertek pedig abszolút kiemelkedő eseményei a munkánknak: a legnagyobb sikerélményt a színpad, a taps és a közönség visszajelzései adják, amik tényleg szárnyakat adnak” – állítja a programvezető.
A májusi koncert fellépőit maguk keresték meg. Az Ivan&The Parazol, a Lóci Játszik, Giorgio a Carson Comából, Pátkai Rozina, VENI és Hegedűs Józsi örömmel csatlakoztak egy olyan eseményhez, ami a zene összekötő erejéről szól, ráadásul jótékony célokat szolgál. A bevétel egy négynapos nyári tábor létrejöttét segíti, ahol a nemzetközi – magyar, szlovák, osztrák és bosnyák – gyereksereg felkészülhet az augusztusi nagykoncertre.
2019 és 2022 után ugyanis idén augusztusban ismét a Sziget nagyszínpadán lépnek fel, a Superar névvel összhangban, amely latinul (önmagát) felülmúló, (akadályain) túllépőt jelent.
A Sziget Fesztivál a főtámogatójuk, de más forrásokat is keresnek. Nemzetközi pályázat, cégeknek szervezett zenés csapatépítés, magánadományok, a koncertek honoráriuma mind-mind jó célokat szolgálnak.
Számos helyen lépnek fel ugyanis a növendékek: decemberben a Magyar Zene Házában, áprilisban a Budapest 150 majálison láthattuk őket, gyereknapon pedig a Müpában találkozhatunk velük. Morvay Judit szerint az év csúcspontja mégis a nyári zenei tábor: „Hatalmas élmény, ahogy az Európa minden tájáról összegyűlt gyerekek egymás nyelvén éneklik a dalokat. Máshonnan jövünk, mégis mindenki felveszi a piros pólót, és egy csapat vagyunk. Jó látni, hogy a hátrányos környezetből érkező diákok hogyan próbálják felvenni egymással a kapcsolatot: kezdetben kézzel-lábbal magyaráznak, de aztán angol szavakat tanulnak és használnak. Ez egy olyan ablak a kontinensre, amit nagyon fontos és szép feladat kitárnunk előttük.”
Nyitófotó: Fotó: horiphoto.hu
