Akik megérezték a határtalan végességet: Fodor és Pilinszky

Irodalom

A Juhász Anna Irodalmi Szalon 121. alkalmán Fodor Ákos és Pilinszky János életének és költészetének közös pontjait kutatta Zalán Tibor író és Fodor özvegye, Podonyi Hedvig író.

Fodor Ákos szorosan kötődött Pilinszky János személyéhez és költészetéhez. Egy gyerekzsúron ismerkedtek meg: az akkor még kisfiú Fodor egy különös urat vett észre az egyik sarokban. Odament hozzá, Pilinszky az ölébe vette, beszélgetni kezdtek. Kettejük szoros kapcsolata a későbbiekben is megmaradt: Fodor első versét Pilinszkynek mutatta meg a Brazil nevű presszóban. Pilinszky pedig segített volna neki, hogy az első zsengéit a Vigília leközölje: Fodor ettől elzárkózott, nem akart katolikus lapban megjelenni, így csak két évvel később, 19 évesen jelent meg első verse a Kortársban.

Fodor korszakalkotónak gondolta Pilinszky életművét: Weöres és Mozart mellett őt is etalonnak tartotta, ami a neki írt hommage-aiban is tetten érhető. Nemcsak az útját, hanem a jelenét is Pilinszky művei segítségével próbálta definiálni. Idol és apafigura volt Pilinszky Fodor életében – tette hozzá Zalán Tibor. Különös, de Fodor mindig becézte Pilinszkyt, Jancsinak hívta, hiszen nem is személyként, hanem jelenségként gondolt rá.

Engem a barátság tartott életben. Én barátságra születtem. Nekem nagyon sok barátom volt és van hála istennek, de nem is ez a döntő: én a barátoknál is fontosabbnak tartom a barátságot. Az egy emberi magatartás. Ezzel kell mindenkihez közeledni. A barátság atmoszférájában kell élni. (Pilinszky János)

Fodor Ákosra is érvényes ez a gondolat. Verseiben és a megszólalásaiban is hangsúlyozta, hogy neki választott családja van: a barátok. A felesége elmondta: a családjával nem volt szoros, érzelmileg élénk kapcsolata, viszont a barátai nagyon fontosak voltak számára. „Tárgyakhoz és társadalmi rangokhoz nem ragaszkodott, de az emberi kapcsolataihoz igen”. Fontosnak érezte Pilinszkyvel való barátságát is. A barátságra mégsem valami magasztos jelenségként, szentségként tekintett, ami Barátság verséből is kiderül: „alig látok tovább az orrodnál. / Mégis mindig a lábad elé nézek”. Zalán Tibor hozzátette: volt, hogy egy egész évig nem találkozott Fodorral, mégis, ha újra összejöttek, onnan tudták folytatni, ahol annak idején abbahagyták.

Mindig Bébiről akartam írni, de sose sikerült. Viszont bármit is írtam le, ő „fogta a kezemet”. Hogy kicsoda is Bébi? (...) ő ügyelt rám, ő ápolt és ő sétáltatott, de beszélni már én tanítgattam Bébit. Később – félig tudatosan, félig öntudatlanul – egész ars poétikámat lényegében tőle kölcsönöztem. Azt a súlyos örömöt, amellyel egy-egy újabb tárgyat sikerült fokról fokra megneveznem. Nekem őt nem „megírnom” kell, hanem közösen kell, hogy megszólaljunk. (Pilinszky János: Életfogytig – részlet)

Pilinszky nagyon korán kezdett írni: már 13-14 évesen megszülettek első versei, 25 évesen megjelent első kötete. Fodor ezzel szemben később kezdett publikálni, első kötete 33 évesen jelent meg. Ugyanakkor mindketten a rövid műfajok nagy mesterei voltak. Zalán úgy látja: „Rövidnek lenni az idő kérdése. Nekik sok idejük volt, hogy rövidek legyenek”.

Pilinszky ars poeticájának megszületését Bébihez, az édesanyja nővéréhez kapcsolta. Egész életében azon dolgozott, hogy megtalálja a dolgok megnevezését, ehhez pedig kevés szó szükséges. Fodor is a megnevezéssel foglalkozott, ám ő nem a dolgoknak, hanem az egyetemes jelenségeknek kívánt nevet adni. Pilinszky Isten titkait fürkészte, Fodort a nyelv titkai érdekelték. A felesége hozzátette: egymással is gyakran játszottak szójátékot.

születésemmel / valami összetörött. / Azt ragasztgatom. (Fodor Ákos: Életfogytig – hommage a P. J.) 
Semmi sem kezdődött azzal, / hogy az anya kilökött magából. // Semmi sem végződik azzal, / hogy az atya magához ölel majd. // Világ sebe: lüktetek, hegedek. (Fodor Ákos: P. J.)

Mindketten megérezték a határtalan végességet. Azt, hogy a testünk és a világunk börtönében élünk, abból nem tudunk kilépni.

Fodor emblematikus műfaja a haiku, már az első kötetében szerepelnek ilyen versek. De nem minden szövege haiku. A kezdetektől fogva rövid szövegeket írt, de a haikuval csak később találkozott és azután kezdte el tudatosan használni, míg végül otthonos és bejáratott formává vált a költészetében. Fodor tehát fix formára dolgozott, erre szedte össze a gondolatait. 

Pilinszky pedig redukálással jutott el a rövid műfajokig: kezdetben inkább esszéket, prózát írt, majd azt kezdte kutatni, hogy miképpen tudja esszenciálisan rögzíteni a benne felhalmozódott gondolatokat rövid versben. A hiátusos költészetben talált rá a megoldásra: szövegeiben a csendhez legközeleb állapotig igyekszik eljutni.

Fedő bűnnel / sikerül eltakarnom azt az igazit, / azt, amit nem, nem, nem lehet / se elviselni, se kimondani. // Bűn az, minek nyomát is / sikerült eltüntetnünk. // Holnaptól ellenállás nélkül, / egyenletesen gurulok. (Pilinszky János: B. I. kisasszony – részlet)
Nincs, amiről ne tehetnék. / Nincs, ami ellen tehetnék. (Fodor Ákos: P. J. Ujjlenyomat)

Mindkét költészet kulcsfogalmai a bűn és a bűnhődés. Pilinszky verseiben az emberiség bűneit veszi magára, érzi: nem vonhatja ki magát a bűnösség alól, attól, hogy nem ő volt az elkövetője. Fodort is foglalkoztatja, hogy miért érez bűntudatot, ha a bűn elkövetője nem ő maga. Podonyi Hedvig hozzátette: Fodorból minden emberi méltatlanság kiváltotta a bűntudatot.

minden hang: visszhang (Fodor Ákos: Egy hipotézis)

Fodor Ákos költészetét erős zeneiség jellemzi, nem véletlen, hiszen eredetileg Zeneakadémiát végzett, kiválóan tudott zongorázni, és a zenehallgatás akkor is mindennapjainak része maradt, amikor már egészen az írásnak élt. Pilinszky élete vége felé fordult a zenéhez: voltak olyan napjai, amikor bezárkózott a szobájába és egész nap zenét hallgatott.

A beszélgetés a Juhász Anna Irodalmi Szalon Facebook oldalán visszanézhető.

Nyitókép: Kocsis Zoltán és Pilinszky János, forrás: mandarchiv.hu