Beszélgetésünk tárgya, a most megjelent Valódi példaképek a mesepszichológiai témájú műveid közé tartozik. Mivel foglalkozol mesepszichológusként?
Ez a címke rám ragadt, de természetesen más pszichológiai területekkel is foglalkozom. Mesepszichológusként a mesék hatásait tanulmányozom, elméleti és gyakorlati szempontból is. A meséknek rendkívül fontos szerepük van az érzelmi intelligencia és a személyiségfejlődés terén, ezért sokat kampányolok mellettük. Gyakran tartok előadásokat nemcsak pedagógusoknak, hanem szülőknek is, hiszen már magának a mesélés rítusának is fejlesztő hatása van a gyerekekre, akik persze sokat vihetnek el érzelmi úton a történetekből. A kortárs és népmesék mellett az úgynevezett életmeséket is nagyon szeretem és használom a praxisomban, a mostani könyvem is ebbe a kategóriába esik.
A kötet tizenhárom, világszintű szakmai sikereket elérő magyarról szól, akiknek az élettörténetét mesékben dolgoztad fel. Honnan jött az ötlet?
A könyv megírását kutatás előzte meg, amelynek során Gergely Orsolya szociológussal arról kérdeztük a fiatalokat, hogy kiket tekintenek példaképeknek, kikkel tudnak azonosulni vagy éppen „ellenazonosulni”. A közel nyolcszáz válaszból az derült ki, hogy ki vannak éhezve olyan példaképekre, akiket a szakmai sikereik mellett emberi értékeik miatt is becsülhetnek, akikre felnézhetnek, akik mintául szolgálhatnak számukra. Olyanokra, akiknek a siker nem az ölükbe pottyant, hanem igencsak megdolgoztak érte, és akár évtizedes, kemény munkával jutottak fel a csúcsra. Már eleve úgy indultunk neki a kutatásnak, hogy ebből a témából majd könyvet is írok, amire aztán a tavalyi karanténidőszak alatt lett is időm.
Milyen szempontok szerint választottad ki a példaképeket?
Először nemzetközi példákban gondolkodtam, aztán a szerkesztőmmel úgy döntöttünk, hogy inkább magyarokról szóljon a könyv. Az viszont fontos volt, hogy olyan, világszintű sikereket elért személyekről legyen szó, akik valóban „fel tudtak mászni az égig érő fára”. Összeírtunk neveket, hogy kikkel lenne érdemes beszélgetni, és a megkérdezettek kilencven százaléka elfogadta a felkérést. Arra törekedtem, hogy többféle területről kerüljenek ki, így van köztük tudós, orvos, sportoló, fotós, színész, riporter és olyan is, aki az üzleti vagy civil életben ért el kimagasló eredményeket.
A Valódi példaképek 13 kortárs magyar élettörténetét dolgozza fel mesés formában. A példaképek: Al Ghaoui Hesna, Barabási Albert-László, Borbély Alexandra, Böjte Csaba, Halácsy Péter, Jentetics Kinga, L. Ritók Nóra, Máté Bence, Michelisz Norbert, Polgár Judit, Roska Botond, Ürge-Vorsatz Diána és Vecsei H. Miklós.
Akikről aztán nem sima életrajzi könyvet írtál, hanem meséket. Hogyan nyertek formát a történetek?
A járványhelyzet miatt szinte mindenkivel csak online tudtam interjúzni, de rengeteg háttéranyagot, cikket, könyvet is elolvastam a szereplőkről, hogy minél alaposabban megismerjem az élettörténetüket. A nehézség az volt, hogy a sok információt hogyan szelektáljam, mi kerüljön be a mesékbe és mi ne. Az is fontos volt, hogy csak annyi adat, tény legyen a szövegekben, ami feltétlenül szükséges, és nem untatja a gyerekeket.
Először kronologikusan építettem fel a meséket, aztán a Vezércsel-sorozat hatására átírtam őket in medias res formába. Azaz „középen”, érdekes, izgalmas felütéssel indulnak a történetek, hogy rögtön megragadják a figyelmet.
Teszteltem a szövegeket a hat- és nyolcéves lányaimon, a diákjaimon és felnőtteken is, és úgy tűnik, ez a fajta történetvezetés mindenkinek tetszik. Korábban még úgy terveztem, hogy az interjúk is helyet kapnak majd a könyvben, de végül csak a mesék kerültek bele.
Van-e olyan személyiségvonás, amely minden példaképet jellemez?
Céltudatosság, magabiztosság, rugalmasság, erős belső motiváció, kitartás; erőfeszítés még akkor is, ha a siker sokáig várat magára.
Például a ma már világhírű hálózatkutatónak, Barabási Albert-Lászlónak volt olyan időszak az életében, amikor öt évig egyetlen cikkét, kutatási eredményét sem publikálták. De a többiek esetében is számos kudarc, csalódás, nehézség adódott a pályájuk során, amelyeken képesek voltak felülemelkedni; alkalmazkodni, aztán erejüket összegyűjtve ismét elindulni.
Ami még szintén közös, az az erős családi védőburok:
hogy támogató környezetben nőhettek fel, ahol elfogadták a különcségüket és a sokszor nem szabályos választásaikat, döntéseiket is.
A szereplők sikereiben mekkora szerepet kapott a szerencsefaktor?
Szerencsés véletlenek, találkozások sokuk életében történtek, azonban a kemény, kitartó munkának markánsabb szerepe volt az eredményeikben, mint a szerencsének. Sokszor éppen egy-egy kudarc, bukás volt az, ami miatt irányt változtattak, új célokat kerestek. De nem vártak csodára; arra, hogy majd valaki betoppan, és mindent megváltoztat, hanem tudatosan és elszántan tették a dolgukat. A történeteik azt mutatják, hogy nem feltétlenül a szabályos életút az, ami sikerre vezet, hiszen jó páran kifejezetten rebellis, nonkonform gyerekek voltak.
Mit gondolsz, mi a legnagyobb tanulsága a könyvednek? Mit tanulhatunk a példaképektől?
A gyerekek általában nem olvasnak életrajzokat tudósokról, üzletemberekről. Ezekkel a mesékkel meg akartam nekik mutatni, hogy vannak más életpályák is, mint az influenszereké, celebeké. Persze nem másolni kell őket, hanem inspirálódni, motivációt meríteni a történeteikből, és felismerni, hogy akár nagyon nehéz élethelyzetekből is ki lehet mászni, és magasra lehet jutni kitartással, szorgalommal. Erre a lelki védőoltásra most, a járványidőszakban különösen nagy szükségük lehet a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Nem véletlenül került a címlapra, hogy tíztől száztíz éves korig ajánljuk a könyvet.
Nyitókép: Emmer László
