Gergely gyerekkorában egy farsang előtt rájött: kamcsatkai réti sas szeretne lenni. Anyai nagyapja, Makay Sándor (akinek hangját sokan ismerhetik például a Harry Potter-filmek Dumbledore-jaként vagy A Gyűrűk Ura Bilbójaként) elkészítette a jelmezt egy National Geographic rétisasfotója alapján.
Gergely élete azóta is a madarak körül, sőt a madarakkal zajlik. 11 éve önkéntes solymászmestere a Hortobágyi Madárkórháznak Tóth János „Suttogó” révén, aki élete utolsó éveiben ott dolgozott, és a Sukorói Vadmadárkórházzal is tartja a kapcsolatot, mert a legtöbb sérült madarat hozzájuk szokták vinni gyógyításra.
Fontosnak tartja elmondani, tiszteljük a természetet és szeressük a madarakat, mert Konrad Lorenz óta biztosan tudhatjuk, több érzelmi alapú hasonlóság van ember és madár között, mint azt legtöbben gondolnák. Azt is kiemeli, a madarakkal való jó kapcsolat alapja a szeretet és az empátia, valamint az együtt töltött minőségi idő. Kölcsönös bizalmon nyugvó kapcsolat alakul ki közöttünk, de ezt az állapotot nem elég egyszer elérni, ápolni is kell folyamatosan, mint egy jó barátságot vagy párkapcsolatot.
Szüleid élete, foglalkozása közel állt a természethez?
Édesanyám magyar-történelem szakos tanár volt, apám meg a régimódi, tisztességes, ezáltal aztán kicsit szegényebb ügyvédek közé tartozott, de apai ágon fellelhető még pár ügyvéd és jogász rokon. Az öcsémnek rendező-operatőri diplomája van, folyamatosan vannak is filmes munkái, de a természetszeretet nála is tetten érhető. Gekkói és agámái vannak, de volt sisakos kaméleonja és szavanna varánusza is.
Kik alkotják még a családod?
Öt herissz: Oszi, Réka, Kojot, Vera és Egon, aki a nemrég elhunyt basszusgitár-géniusz, Póka Egon után kapta a nevét, az iránta érzett tiszteletből és szeretetből. Dolmányos varjúm Csibész, 12 éves, őt háromnapos korától nevelem. Szajkóm Hékás, két nyári ludam, Rege és Hanga, maláj erdei baglyom, Banya. Több ragadozó madarat nem is tervezek már, csak azt szeretném, ha a meglévő madaraimnak hosszú, egészséges és minél teljesebb értékű hátralévő életet tudjak biztosítani. Pár libát azért majd még szeretnék: régóta tervezem, hogy egyszer a ludaimmal átússzuk a Balatont. És ha lesz még rá kapacitásom, egy piros aranyfácántriót szeretnék, mert apámnak régen voltak különféle fácánjai is, de a piros aranyok voltak a legszebbek.
Mit kell tudni a herisszekről?
Sivatagi ragadozómadár-faj, főleg Mexikóban és Arizonában honos. Nincs hivatalos magyar neve, bár a latin nevük tükörfordítása szalagos álölyvet jelent, de az ölyvektől és a héjáktól is távol állnak, ennek ellenére Amerikában harris hawknak, tehát Harris-héjának mondják. Mi, solymászok-madarászok csak herissznek hívjuk őket egymás között, és a bemutatókon a gyerekeknek is ezt a nevet szoktuk megtanítani. Nagyon megszerettem ezt a fajt, a mesteremnek lett először Magyarországon ilyen madara 1993-ban. Kiskoromban sokat találkoztam az ő herisszével, és Jani olyanokat mesélt róla, főleg a hollóét megközelítő intelligenciájáról, hogy már akkor elhatároztam, ha nagy leszek, ilyen madaram lesz nekem is. Azóta a herisszre nemcsak úgy tekintek, mint csodálatosan értelmes madárra, hanem úgy is, mint megboldogult öreg mesterem, barátom emlékét őrző örökségre.
Mi a munkád?
Iskolásoknak és óvodásoknak tartok interaktív madárvédelmi bemutatókat országszerte Soprontól Nyíregyházáig egész évben Barátaink, a ragadozómadarak címmel. Ez nagyfokú fizikai és szellemi igénybevétel is, de inkább küldetés, mint munka. Ezeknek az intézményeknek a jelképes összegeiből tartjuk fent magunkat a madaraimmal hivatalosan, és a sérült madarak mentését, szállítását, gyógyíttatását is ezekből a meghívásokból finanszírozzuk. Karitatív módon is rendszeresen vállalunk bemutatókat, ha sérült vagy fogyatékkal élő gyerekekhez, felnőttekhez kapunk meghívást.
12 éve szervezek minden nyáron gyerekeknek solymásztábort. Vannak kilenc-tíz éve visszajáró táborozóim is, közülük többen ilyen irányban tervezik a továbbtanulásukat. Adamik Fanni és Hárs Kati nyolc-kilenc éve hűséges segítőtársaim a bemutatókon. Fanni szintén önkéntese a madárkórháznak, és a táboraimban is ő az egyik legmegbízhatóbb segítőm.
Hogyan kerülnek a vadászgörények a solymászati bemutatókra?
A solymászat nagyjából 4000 éves történelmében a vadászgörény is aktív szerepet kapott. Főleg az üreginyúl-vadászatnál jelent nagy segítséget. A vadászgörényt a solymász beengedte az üregi nyúl járataiba, az pedig kizavarta a nyulat, amire a kint felkészülten várakozó solymászmadár, legtöbbször héja már jó pozícióból tudott támadni. De az üregi nyulak annyira fürgén és ügyesen cikáznak egyik járatukból a másikba, hogy ritkán jár sikerrel a vadászmadár. Nem bosszankodunk, ha a nyúl az ügyesebb, de annál nagyobb öröm, amikor a madarunk nyer. Görénnyel sem egyszerű ez a vadászati forma, de nélküle majdnem lehetetlen a solymászmadárnak kiniglit (az üregi nyúl vadászias neve – a szerk.) zsákmányolni. Magyarországon nagyon kevés solymász tudja művelni ezt a vadászati módot, annyira megfogyatkoztak sajnos az üregi nyulas területek, de Angliában nagyon dívik még ma is a görénnyel asszisztált solymászat üregi nyúlra.
A madarak töltik ki az életed?
Igen, ez jó megfogalmazás. Van, amikor éjjel-nappal, egyhuzamban 72 órát töltünk el együtt madaraimmal, autózva az ország egyik végéből a másikba. De a természetben élő társaik megfigyelése is gyakran leköt órákra, illetve madárgyűrűző barátaimat is el szoktam kísérni megfigyelő „potyautasként” gyűrűző körútjaikra.
Ám mivel a zene is a természet része – Pribil György megfigyelése szerint némelyik énekesmadár a Börzsönyben Chuck Berry-riffeket is fütyül –, van egy bluesbandánk az öcsémmel. Jómagam basszusgitározom, ő pedig szólógitározik. Másnapos Keselyű a nevünk, főleg Jimi Hendrixet és az ő világához hasonló muzsikákat játszunk. A Keselyű egyébként az indiánok szimbolikájára utal, ugyanis náluk a keselyű spirituális közvetítő madár, aki a halottak lelkét felviszi az égbe, a Másnapos „vezetéknév” pedig az általunk rendszeresen gyakorolt önirónia része.
Kép és szöveg: Bacskó Levente
