Akkor ez tényleg forradalom? – Kiss Judit Ágnes Kórház az osztályteremben című regényéről

A Kádár-rendszer emlékezete privát, családi és gerillajellegű. A rendszerváltás után felnövő generáció(k), az úgynevezett Z generáció számára leginkább az állami közoktatás kötelező ünnepi megemlékezései révén férhető hozzá a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye, az 1956-os forradalom és szabadságharc. A közoktatás ünnepi forgatókönyve „[k]iöltözünk, Himnusz, Szózat, szabadság”) majdhogynem univerzális, ceremóniájában („vacak versmondások meg szónoklatok”) és hangulatában kísérteties hasonlóságot mutat a március 15-ivel.

Már az ötvenedik évforduló eseményei (2006) is távoliak a most nagykorúságba lépő fiatalok számára, nem képezik a tapasztalataik részét – szerencsére. Ugyanez mondható a forradalom filmes feldolgozásaira (Szabadság, szerelem; A temetetlen halott).   

A most kiskamasz korban lévő fiatalok, akik közül Kiss Judit Ágnes legújabb könyvének (Kórház az osztályteremben) nemcsak az irodalmi nyelv közhelyei szerint, de a szó szoros értelmében vett hősei kerülnek ki, mivel nagyszüleik (az úgynevezett baby boomerek) jó esetben is a forradalom körüli években születtek, számukra a forradalom természetszerűleg nem lehet más, mint a dédszülőkkel megesett, távoli történelmi kuriózum vagy a családi legendárium ismert-ismeretlen fejezete.

Ezen változtat radikálisan a Kórház az osztályteremben és az egész új Pagony-sorozat, az Abszolút Töri, melynek Kiss Judit Ágnes könyve Wéber Anikó (Az ellenállók vezére) és Mészöly Ágnes (A királyné violája) munkái után immáron a harmadik darabja.

Hiszen a könyv nem valamiféle kvázi dokumentarista történelmi regény, melyben a fegyvert ragadó fiatalok napjait éljük újra. Mai fiatalok röpülnek vissza az időben 1956-ba, digitális bennszülöttekből lesznek pesti srácok, miután egyikőjük (Lóri) dédnagyapját igyekeznek megtalálni a Corvin-köz barikádjai között. Még ha nem is tudhatja a négy gyerek, Lóri, Sanyi, Réka és Hanna, mi is igazán a forradalom, testközelből, a dédnagyapa utáni kutakodás kalandosnak ígérkezik, de önmagában még nem elég, hogy igazán jó regény kerekedjen ki belőle.

Márpedig a Kórház az osztályteremben kivételes és megismételhetetlen könyv.

A Kórház az osztályteremben – az időutazás fantasztikuma ide vagy oda – realista keretek között játszódik abból a szempontból, hogy a gyerekek nem kísérlik meg a múltat megváltoztatni.A gyerekek cselekvési köre tehát determinált és korlátozott, és ezt a „játékszabályt” a könyv nem szegi meg. Realista és józan abból a szempontból is, hogy elkerüli az események idealizálását.

Elsőre talán paradox módon, de éppen ezért tud a mű gyerek-, ifjúsági könyvként kiemelkedően teljesíteni. Nem hallgat az áldozatokról, a tragédiákról, a holttestekről és a kegyetlenségről, amit, bármilyen „tiszta” is legyen a forradalom, hazugság volna elhallgatni. Olyan „mélyre megy” a négy 2021-ből érkező gyerek 1956-ban, amennyire csak lehet.

Az időutazás az egyetlen olyan fiktív-mesei eszköz, amely képes azt a helyzetet megteremteni, hogy 2021 fiataljai állhassanak helyt az elmúlt történelem színpadán – erre az élményre és példára pedig 2021 fiataljainak van szükségük. Nem 1956 pesti srácairól, hanem egy olyan kor fiataljairól szól a könyv, amely kort hajlamosak történelmen kívüliként, történelmen túliként leírni és elgondolni.

Így lesz tétje igazán Kiss Judit Ágnes könyvének. A próbatétel és a helytállás azt az üzenetet is hordozza, hogy a történelmi esemény szüli a történelmi alakokat, ismert és ismeretlen hősöket, így ők időn kívüliek – élhetnek 1956-ban és hatvanöt évvel később, 2021-ben ugyanúgy, ugyanazok a hősök.

A Kórház az osztályteremben azonban nem csupán ifjúsági regényként teljesít maradéktalanul és igen magas színvonalon. Fikcióval kiegészített történelmi-dokumentarista regényként is olvasható – fiktív elemei nem mossák alá történelmi hűségének és hátterének realitását, hitelességét. Olvashatjuk a regényben például Nagy Imre beszédeinek részleteit. Említett erényein túl tehát a műfajok bravúros szintézise révén is igen fontos könyvvel állunk szemben.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Kiss Judit Ágnes könyve a közoktatás része kell, hogy legyen.

     A teljes cikk a MeseCentrum oldalán olvasható.