Kiskorodban először a hegedűvel próbálkoztál, majd azt elég hamar gitárra cserélted. Hogyan alakult ez így?
A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, ahol a második osztályban kellett hangszert választanunk. Én akkor a szüleimnek egyből a dobot ajánlottam, de nem rajongtak az ötletért. Megkérdeztem, mi a második legnehezebb hangszer, ők pedig hasraütés-szerűen egyből a hegedűt mondták. Így kezdődött a hegedűvel való kapcsolatom, de közben rájöttem, hogy ez nem az én világom. Nagyon kedves volt a tanárom, szerettem hozzájárni, csak miatta mentem be az órára, de sajnos nem tudta velem megkedveltetni. Aztán 12 évesen jött a rock zene, így gitárra cseréltem (nevet).
Egy 8 éve sikeresen működő zenekart vezetsz, mégis újdonságba vágtál bele az ersch megalapításával.
Először alternatív műfajokat hallgattam, mint például a Nirvana, a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Quimby, vagy a Hiperkarma. Ezek sokkal előbb jöttek nekem, mint a metál zene, viszont mégis metál zenekarom alakult korábban, közben pedig az ilyen stílusú dalok folyamatosan íródtak. Nem akartam őket kidobni a kukába, ezért megpályáztam a Cseh Tamás Programot. Hála Istennek nyertem is, és most lehetőségem van arra, hogy az eddig elrejtett dalokat kiadhassam.
Egy korábbi interjúban nyilatkoztál már arról, hogy fogékony vagy az új stílusokra és impulzusokra. A rockos világon kívül milyen zenéket hallgatsz, illetve milyen műfajban próbálnád még ki szívesen magadat?
Tulajdonképpen mindent meghallgatok, ami jó, Johann Sebastian Bach-tól egészen Avicii-ig. Elvetendő hozzáállásnak tartom, ha az ember kapásból ellök valamit magától, azért, mert más zenei stílusba tartozik, mint amit ő hallgat. Én mindenevő vagyok, legyen az jazz, metál, vagy éppen funky. Az biztos, hogy soha nem leszek DJ, és dubstepet sem fogok játszani, mert az nem az én stílusom, de természeten abból is meghallgatom a jókat (nevet). Persze, még bármi más előfordulhat, például most egy igazi őspunk zenekart akarok alapítani, ahol végre dobolhatok is.
Az élet más területein is ilyen nyitott vagy?
A zene mellett van állandó munkahelyem, fogyasztóvédelmi tanácsadóként dolgozom. Egyetemre is járok, bár többször váltogattam a tanulmányaimat, most a televíziós-műsorkészítés eléggé érdekel. Rajzolgatok is, később majd festeni is szeretnék. Régóta tervezem, hogy majd egyszer én fogom elkészíteni a lemezborítónkat. Talán majd a következőt (nevet). Szerintem egyszerűbb is lenne, ha a vizualitásban is a saját gondolataimat képviselném.
A Cseh Tamás Program díjazottjai között szerepeltek. Mit adott számotokra a lehetőség? Az egy év elteltével, hogy látod, beváltotta a reményeiteket?
Abszolút sikeresnek mondanám az eltelt évet, hiszen nagyon sok fellépésre eljuthattam. És eleve, a program nélkül talán soha nem is adhattam volna ki ezeket a dalaimat. Ha a kezdő löket nem lett volna meg, nem látnak napvilágot. A klipet sem tudtam volna kifizetni, és ennyi emberhez sem juthatott volna el. Nagyon hálás vagyok!
Hogyan álltok a feltételek teljesítésével?
Már a célegyenesben vagyunk, 31-én kell elkészülnünk. Épp most megyek meghallgatni a dalok keverését, és akkor már csak néhány apró simítás van hátra. Az album címén még gondolkodunk egy kicsit, de valószínűleg a Dekadenst fogjuk választani.
Hamarosan találkozhatunk veled a Strand Fesztiválon is. Ott már kaphatunk ízelítőt az új albumról?
A múlt héten egy nagyon jó barátom megkeresett az A38-tól, hogy kiesett egy előadó, és lenne-e kedvem fellépni helyette. Elvállaltam, a Petőfi TV-ben pedig egyenesen, élőben leadták a koncertet. Teljesen egyedül adtam elő a számokat, egy akusztikus koncert keretében. Ezzel szintén elindult valami, amit már régóta terveztem, hogy legyenek saját, egy szál gitáros akusztikus bulijaim. A szűkös határidő és az adrenalinbomba miatt hamar be kellett fejezni a dalokat, de ez is csak inspirált. Szeptemberben lesz még ráadás, és a Strand Fesztiválon is ebből szeretnék majd ízelítőt nyújtani. Az ősszel főleg AWS koncertekre készülök, amivel megyünk majd turnézni az ország minden részére.
Hogyan tudod összeegyeztetni a formációkat?
A harmadik zenekaromról még nem is meséltem. A Derengben is játszom, ami az Isten háta mögött tagjaiból verbuválódott, és progresszívebb metálban utazik. Szeretek sok mindent csinálni, ha nincs beosztva az időm, akkor elveszek. Akkor tudok jól működni, ha mindig izgulni kell valamiért. Amiben még javítanom kellene, hogy ne az utolsó pillanatra hagyjak mindent (nevet).
Fotó: Tiszai András, Csákvári Zsigmond
