Az európai Montánunió megalakulásáról szóló szerződés aláírása az egyesült Európa kialakításának első lépcsője volt. A Franciaország, az NSZK, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Olaszország megállapodása az érdekelt országok bányászati piacának közös irányítására, felügyeletére jött létre. A szervezet hivatalosan 1951. április 18-án alakult meg Párizsban. A Montánuniót eredetileg nem hat tagországra szabták. Francia elképzelés alapján született német-francia kezdeményezés volt, amely az európai integráció alapító atyái között számon tartott Jean Monnet nevéhez fűződik. Mégsem róla, hanem Robert Schuman akkori francia külügyminiszterről nevezték el az 1950. május 9-én meghirdetett híres tervet, amelynek bejelentésekor Schuman megfogalmazta az európai integráció építésének azóta is sokat idézett és változatlanul érvényesnek tartott alapelveit. Eredetileg és közvetlenül csak német-francia közösségről volt ugyan szó, de a szerződést már eleve úgy fogalmazták meg, hogy az nyitva álljon valamennyi csatlakozni kívánó európai ország előtt. A Montánunió a nemzetek-felettiség meghatározó jelentőségűnek bizonyult elve jegyében közös intézmény, a Főhatóság irányítása alá helyezte a résztvevő országok szén- és acélszektorát, de hogy a nemzeti önállóság és befolyás se tűnjön el teljesen, létrehozott egy miniszteri tanácsot, a demokratikus képviselet jegyében pedig egy Közgyűlést is - a megfelelő mai uniós intézmények előképeit. A Főhatóság első elnöke Jean Monnet volt. 2002. július 23-án hivatalosan megszűnt a Montánunió. Brüsszelben, az Európai Unió székhelyén ünnepélyes körülmények között "elbúcsúztatták" az Európai Szén- és Acélközösséget (CECA): levonták a szervezet lobogóját, s helyére az EU zászlaja került.
