A Budapesten aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt értelmében a csehszlovákiai hatóságok, annyi magyart telepíthettek ki, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról.
A második világháború előestéjén, 1938-39-ben szétesett a csehszlovák állam. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a Szudéta vidék Németországhoz került, az az évi első bécsi döntés pedig a Felvidék déli tisztán magyarlakta sávját visszacsatolta Magyarországhoz. A második világháború után a győztes nagyhatalmak visszaállították a soknemzetiségű kisállamot, Csehszlovákiát. A térképek újrarajzolása mellett Csehszlovákiában kimondták a magyarok "kollektív bűnösségének" elvét. Ezután a felvidéki magyarokat az 1945. április 5-én közzétett kassai kormányprogramban megfosztották állampolgári jogaiktól, sokakat átzavartak a határon, közülük mintegy 40 ezret pedig az elnéptelenített Szudéta-vidékre deportáltak. Ezután felajánlották az 1947-es párizsi békeértekezlet által is támogatott "magyar-csehszlovák lakosságcserét." Hosszas huzavona után is csak 70-80 ezer ember változtatott hazát, a magyarság erőszakos kitelepítése pedig a békekonferencián elsősorban a nyugati nagyhatalmak elutasító magatartása miatt meghiúsult. (A benesi dekrétumok ma is érvényben vannak mind Csehországban, mind Szlovákiában.)
