A román film néhány éve tartó reneszánszában ez a produkció elhomályosul nagy testvérei, a Lazarescu úr halála vagy a 4 hónap, 3 hét, 2 nap mögött. Erénye, hogy új témához nyúl - akárcsak a nemrég itt is bemutatott A lefejezett kakas, amely az eltűnt kisebbségről, a szászokról beszélt kissé nosztalgiko-dramatiko-historiko-heroikus hangnemben. Most is a (drámai erővel bíró) kisebbség a téma, a szexuális kisebbség, mai hétköznapokban, a kortárs Bukarestben és vidéken (urbánus és rurális kissé egymásnak feszítve jelenik meg, hozva a romlott város- tiszta falu kliséit).
A történet két fiatal lány ébredező, minden önreflexiótól mentes szerelméről szól, egyikőjük vidéki (falusi inkább), a másik fővárosi. A meleg szerelmi vonal mellett egy vérfertőző testvérszerelem, vagy inkább csak szexuális kizsákmányolás, függés, kényszerpályás kapcsolati zsákutca is felsejlik. Kevés magyarázattal, kevéssé kifejtve, inkább csak jelezve, sztori nélkül. A két "beteges" kapcsolat között ingadozik a gyenge, önmagával is tisztázatlan viszonyban lévő, sodródó lány, Kiki, középosztálybeli szülők gyereke, akiknél a vasárnapi ebéd és a "hallgatunk, nem veszekszünk, nem teregetjük ki a bajunkat idegenek előtt" magatartása kötelező. Kiki barátnője és testvér-szerelme hasonló nevet viselnek: Alexandru és Alexandra, Alex és Alex - a film ezzel is azt sugallja, hogy a dolgok, a beteges kapcsolatok valahogy ismétlik önmagukat. Pedig nem, nagyon is különböző viszonyokról és hozzá finom distinkciókról lenne szó.
A kortárs román valóság ábrázolása - a hinterland - képileg hibátlan, legyen falu vagy város, szobabelső vagy utcakép. Jó az operatőri munka, jók a díszletek, a zsúfolt szobabelsők, a felhalmozás, az anyagi javak iránt betegesen vonzódó új társadalom ábrázolása (a díszlet a magyar színházi szakma számára ismerős Adriana Grand munkája). Jók a szülőfigurák is - jeles színészek alakítják azokat.
A két, különbözőképpen egymásra utalt lány bontakozó szerelme hiteles és életszerű - bár egyáltalán nem reflektált, csak történik, sodródnak, egymásba, őrület nélkül, természetesen. (Jó a két színésznő is, Ioana Barbu és Maria Popistasu, a fiútestvért a sztárszínész-énekes Tudor Chirila alakítja.) A barátnő csak sejti, hogy szerelme és bátyja között mi zajlik, ám a rendező történetmesélés helyett életszerűtlen elmélkedésbe fog egy holdas éjszakán, amikor a két lány felidézi a testvérszerelem kultúrtörténetének híres darabját, Chateaubriand René című romantikus regényét. A mesterkélt morálfilozófiai diskurzus mögé bújva a rendező úgy hiszi, nem kell végiggondolnia: mit jelent ez a vérfertőző kapcsolat és mit jelent(ene) ehhez képest egy lány-lány szerelem. Szegény Chateaubriand-nak itt semmi keresnivalója: a romantika számára pusztán a világfájdalom és reménytelenség kifejezőeszköze a regénybeli kapcsolat két testvér között, nincs itt semmiféle pszichoanalízis vagy társadalomkritika. (Egyébként idézhették volna Nabokov Ada című regényét is, ott is van bőven efféle kapcsolat.)
A film legnagyobb hibája, mint címe is jelzi: a kétféle minőség, a meleg és a vérfertőző összemosása, valamiféle morális rend tisztázatlansága. Mindkettőt lehetségesnek és - mint címe is jelzi - betegesnek tartja. Talán az irodalmi anyag bűne, Cecilia Stefanescu regényéé. De a film a történetet is zavarosan adja elő. Nem erkölcsi ítélethozatalt várunk a műtől, ám beteges viszonynak nevezni két egyetemista lány szerelmét, kalandját, ma már nincs rendben.
