Február 9-én nyílik az a kiállítás, amely a spanyol és magyar hagyományok közös pontjaira világít rá a KultúrKikötőben.
A Szent Iván-éji tűzünnep hagyománya több évszázados múltra tekint vissza Spanyolországban, így Alicante városában is. Bár a hatóságok gyakran próbálták betiltani az ünneplést az év legrövidebb éjszakáján, Alicante lakói évről évre utcára vonultak, bábukat hordoztak körbe a város utcáin, máglyákat raktak, majd a gonosz elpusztításának szimbólumaként elégették őket. 1928-ban egyesületet hoztak létre a város turisztikai népszerűsítésére, és ennek keretében kezdték megszervezni a város Szent Iván-napi ünnepségét, amely mára turisztikai látványossággá nőtte ki magát. Az egy hétig tartó ünnepségsorozat mulatságokkal, felvonulással, tűzijátékkal, bábuégetésekkel ünnepli a napfordulót, amelynek csúcspontja a noche de San Juan, vagyis a Szent Iván-éj.
A mohácsiak farsangi busójárása sok más nép hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, termékenységet varázsló ünnep. Hajdan a mohácsi sokacok tülkölő, kereplő, kolompot rázó busócsoportjai házról házra járva végezték megtisztító, bőségvarázsló rítusaikat, amiért a gazdáktól ételt, italt kaptak. Mára a mohácsi busójárás is turisztikai attrakció lett, amikor több tízezren érkeznek a városba, hogy megcsodálják a beöltözött busókat, akik a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a tél végét, a tavasz kezdetét.
Szürkületkor a busók visszatérnek a főtérre, és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak és dévajkodnak az emberekkel. A mohácsi busójárást 2009-ben az UNESCO az emberiség szellemi kulturális öröksége részévé nyilvánította, így első magyar örökségelemként került fel a reprezentatív listára.
A kiállítás a Budapesti Cervantes Intézet és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezésében valósul meg, kurátora dr. Sári Zsolt, a szentendrei Skanzen főigazgató-helyettese.
