? Közel egy időben voltunk pécsi gimnazisták: te is rossznak találtad akkoriban a színházat? Kérdezem úgy, hogy én kaposváriként a Csiky Gergely Színházzal mértem.
? Persze, mi is Kaposvárra jártunk színházba, apámmal.
? Ő mivel foglalkozott, hogy ennyire érdekelte a színház?
? A Pécsi Nyári Színház, később pedig a Kisszínház igazgatója volt.
? Aha. Akkor te gyerekkorodtól fogva sok fontos előadást láthattál. Benne van a munkáidban a kaposváriság?
? Megkülönböztetném az általam látott kaposvári előadásokat: a sokat emlegetett ?nagy korszakot?, és az azt követő, Mohácsival jött karakteres, erős újhullámot. Kaposvár-tanítványnak tekintem magamat, bár sosem dolgoztam ott. Lehet, hogy ez a munkáimban nem érhető látványosan tetten, de a rendezői sokoldalúsággal kapcsolatos eszményem onnan származik. És tőlük jön a minőségi népszínház mintája, a vágyam, hogy ne csak egy vájt fülű elit értse az előadásaimat.
? S mostanában miből merítesz?
? Mindig az adott munkától függ, hogy merre indulok el. Vannak rendezők, akiknek szinte a pályájuk kezdetétől fogva saját nyelvük van ? ilyen például Zsótér Sándor, Mohácsi János vagy Pintér Béla ?, az ő színházi nyelvük az idők során fejlődik, gazdagodik, de a lényegét tekintve állandó marad: szinte bármit képesek a saját világukba integrálni. Aztán vannak, akik számára minden munka egy újrakezdés ? például Ascher Tamás, Schilling Árpád, Bodó Viktor ?, mert a színdarabok szerzőinek változó stílusára, intencióira más-más válaszokat keresnek. Én nem rendelkezem karakteres egyéni stílussal, és egy-egy munkámban sokféle színházi hatásból merítek, amik gyerekkorom óta értek: a hajdani amatőrmozgalomtól kezdve a kaposvári kamaszkori élményeken át Jeles András színházáig. És néha azt is érzem, hogy az általam tisztelt aktív rendezőkkel is párbeszédet folytatok magamban.
? Ezek szerint az sem mindegy, milyen darab mellett döntesz. Az Örkényben hogyan választasz?
? Szabadon, mert megbíznak bennem, és gyakorlatiasan: olyan darabokat keresünk, amelyekkel az életünkről tudunk beszélni, a színészi feladatokat szem előtt tartva, a társulatban gondolkodva. Sok szöveget olvastunk Mácsai Pállal, Gáspár Ildikóval együtt, és végül Dürrenmatt János királyát választottuk.
? Elég jó ez a darab?
? Ezt kellene bebizonyítanunk. Nagyon ritkán játszott mű, tehát a statisztika azt mutatja, hogy nem elég jó. Már nem Shakespeare, még nem kortárs, és nehézséget jelent megtalálni a stílusát.
? A darabválasztásban is részt vett Gáspár Ildikó. Ennyire fontos egy dramaturg?
? Nagyon sokáig dolgoztam dramaturg nélkül, mert bölcsészként úgy éreztem, hogy el tudom végezni a ?papírmunkát? is. De egy jó dramaturg több ennél. Ezt akkor tudtam meg, amikor a Bárka Színházban rendeztem a Cseresznyéskertet, és Tasnádi Istvánnal dolgoztam. A dramaturg nemcsak egy elméleti ember, hanem jóféle társalkodó, aki ért a szakmához, akivel jó megosztani a problémákat. Most leginkább Gáspár Ildikó az, akivel ilyen módon jól tudok együtt dolgozni, akinek a fontossága nap, mint nap manifesztálódik. Több, mint egy társalkodó, mert azon túl, hogy a szöveggel kapcsolatos feladatokat elvégzi, a munka lényegét érintő problémák megoldásában is nagy segítséget jelent.
? Úgy képzelem, hogy te már kész vagy most, és a bemutató előtt pár nappal már nem adsz új szöveget a szereplők kezébe, mint ahogy például egyes kaposvári rendezők.
? Velem is előfordul ilyesmi ? de színésze válogatja, hogy kivel lehet ezt megtenni. Sőt, vannak, akiknek az idegrendszerét stimulálják a váratlan, új feladatok. Persze azt is tudni kell, kik azok, akik szeretik centire összerakni magukat, és ehhez idő kell nekik ? őket nem célszerű ilyen helyzetbe hozni. Ez alkati kérdés. Ahogyan az én rendezői alkatom sem áll közel minden színészhez: van, aki a tüzes, impulzív, határozott típust kedveli, azt, aki szenvedélyesen hajtja át minden akadályon a színészeket, és rengeteg terhet, felelősséget levesz a vállukról ? mások viszont attól boldogok, hogy együtt töprenghetnek velem.
