A magyar elektronikus szcénában hiánypótló jelleggel tűnt fel néhány évvel ezelőtt Pápai Zsanett és Gödri Bulcsu kettőse, az Imitation. 2018-ban The Original című lemezükkel hívták fel magukra a figyelmet, melyen kiemelkedő kreativitással keresztezték a downtempo jegyeit néhol jazz felé hajló fordulatokkal, néhol pedig egészen zavarba ejtő avantgárd elemekkel. Az azóta eltelt három évben azonban igen sok hatás érte őket. A kísérletező szellem, ha lehet, még erőteljesebb lett bennük, nem mellesleg a világ is kifordult magából Zsanett és Bulcsu körül.
Ennek az időszaknak a színtiszta zenei kivonata új lemezük, az Artificial By Nature, amelyet a megjelenés előtt néhány héttel egy intim hangulatú esten hallgathattunk meg Katona Kati vizuális alkotásaival kiegészítve, amelyet kifejezetten az eseménynek dedikált.
Az Imitation duója láthatóan izgatott volt, nem is véletlenül. Ahogyan mondták,
idei albumuk az előző anyagukhoz képest nem pusztán új zenei koncepciót vonultat fel, de egyben a nulláról való újrakezdés mementója is.
A dalsor hallgatásába kezdve ugyanakkor megnyugodva konstatálhattuk, hogy a legfontosabb, egyben talán egyediségük kulcsát adó vonás megmaradt: a mély és őszinte művészi-alkotói párbeszéd, amely az est minden szintjén működött.
Működött egyrészt a dalok között felfestett történetekben, melyekből felsejlett, hogy ugyan nagyszerű közös utazás volt számukra a lemez megszületése, a mélypontokat ők sem kerülhették el. A három év alatt rengeteg vívódással, kidobott és újra elővett ötlettel, bezártsággal és bizonytalansággal kellett megküzdeniük, míg végül a szerzemények alapkérdéséig, a természetesség és a mesterségesség összeférhetőségéig eljutottak.
E kettősség feszültségének rendhagyó megnyilatkozása az AI’s Daydream című dal, melyet már júliusban bemutattak egy különleges videóklip kíséretében. Mint kiderült, nem volt véletlen, hogy éppen erre a szerzeményre esett a beharangozószerep. Bulcsu története a dal keletkezéséről, miszerint a moduláris kísérletezés egy váratlan pillanatában a természet hangjait sikerült leképeznie, csak megerősítette az AI’s Daydream tételmondat-jellegét az albumszerkezetben.
Ehhez kapcsolódóan az est meghívott vendégei közt volt a klip alkotója, Pablo Campos. Személye ráirányította figyelmünket a párbeszéd másik fontos rétegére: a hang és a kép összhangjára.
Az Imitation szerzőpárosától már a kezdetekben sem volt idegen a jól átgondolt, művészi igényességgel kivitelezett vizualitás, azonban a lemezhallgató estén ezt sikerült egészen új szintre emelniük.
Miközben a Pablo által jegyzett AI’s Daydream klipje – melyben a mesterséges intelligencia öntudatra ébredésének lehetünk szemtanúi – szuggesztív hatást keltett a vetítővásznon, addig Katona Kati mozgóképei hol a hanggal organikus és egyértelmű összhangban, hol pedig a daloknak ellentmondóan, a természetes-mesterséges kérdéskör feszültségén túllépve tárták a szemünk elé a dallamok egy lehetséges képzőművészeti olvasatát.
Az esemény lényege azonban mégiscsak a zeneiség volt, így a párbeszéd legfontosabb szintjéről is szót kell ejtenünk: arról a dialógusról, amit a szerzők a dalokon keresztül a közönséggel folytattak.
Tehát milyen is lett a lemez? Az album végére érve egyértelművé vált, hogy az Imitation az Artificial By Nature-rel részben saját önmeghatározását – azaz a weird pop öndefinícióját – szeretné igazolni. És ez sikerült is – ha úgy tetszik, Zsanett és Bulcsu végre utolérték magukat a zeneszerzési koncepciók terén. Az újonnan beszüremkedő glitch art hatások mellett a jazzből újfent nem engedtek. Azonban ez utóbbi más minőségében szövődik az elektronikába, mint azt az első lemezen hallhattuk.
Ebben nem kevés érdeme van a lemezen többek mellett közreműködő Gyémánt Bálintnak és Kaltenecker Zsoltnak. Bálint gitárjátéka a kezdő Hide and Seek sötétségét markáns formákba önti, Zsolt billentyűjátéka pedig az AI’s Daydream vokális verziójának éteri lebegést kölcsönöz, míg a dal instrumentális változatában a lemez tetőpontját szolgáltatja, amely jó érzékkel az album utolsó harmadában érkezik.
Az Artificial By Nature egyben újrakezdése és folytatása az Imitation vonalának.
De bárhonnan is nézzük, mindkét szerepben kitűnően megállja a helyét. Fordulópontként nehéz volna hivatkozni rá, ugyanakkor a duó ezúttal is a hiánypótlást szem előtt tartva vetette bele magát a zeneszerzésbe, három év alkotói viszontagságain átszűrve a művészeti elgondolásokat.
A harmónián és diszharmónián keresztüli párbeszéd ott és akkor megtörtént, de bízhatunk benne, hogy ez nemcsak pillanatnyi tapasztalat, hanem bármely más helyzetben újra és újra átélhető az album dalai által. Ennek az anyagnak a tükrében érdemes lesz figyelemmel követni, mi sül majd ki az Imitation következő hároméves alkotói periódusából.
Ha kíváncsiak vagytok, hogyan szólnak az új dalok élőben, legközelebb október 16-án csíphetitek el a duót a Gödörben, az Artificial By Nature lemezbemutatóján.
Az új album spotify linkje itt található.
Nyitókép: Raffay Zsófia
