A Bánkuti Gábor és Gyarmati György által szerkesztett, 12 tanulmányból álló kötetről a főapát azt mondta: találó a címe történelmi, filozófiai és teológiai értelemben is, mert bemutatja, hogy "mi történt a társadalommal, illetve a keresztényekkel vagy a kisebbségekkel" a pártállami időszakban. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a L'Harmattan Kiadó gondozásában megjelent könyvről elmondta: azt taglalja, hogy "a diktatúra mindent tudni akart" a polgárairól ebben a korszakban, és tudását aktákba foglalta, így tudta akaratának megfelelően irányítani az embereket.
Várszegi Asztrik kitért arra, hogy "a társadalom számára ez a történelmi időszak a holokauszthoz, a vészkorszakhoz hasonlított", aminek sokszor még ma sem ismerjük a lényegét. "Fájdalommal telített korszak van mögöttünk, ezt taglalják a szerzők" - tette hozzá. A kötet javára írta, hogy "szakított az ügynökkísértéssel", ugyanis a történeteket a maguk mélységében igyekezett bemutatni, és nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy egyes embereket leleplezzen.
A pannonhalmi főapát rámutatott: Gárdonyi Máté tanulmánya arról szól, hogy a diktatúrában az egyház túlélésének milyen lehetőségei voltak, írt a túlélő, az együttműködő és az ellenálló magatartásról. Balogh Margit tanulmányát precíz analízisnek nevezte, amely "tisztázza Czapik Gyula korabeli egri érsek szerepét". Elmondása szerint Bánkuti Gábor a jezsuita szerzetesekről, Bertalan Péter az ellenálló szeminaristákról írt, utóbbi feltárta, hogy a hatvanas évek elején hogyan bocsátották el a papnövendékeket, ellehetetlenítve egzisztenciálisan őket, "megtörve ezzel a jövőjüket nem csak nekik, de az egyháznak is" - tette hozzá. Várszegi Asztrik emlékeztetett arra, hogy a kötetben a tárgyalás, a "megdolgozás" és a "földalatti munka" is szóba került, Fejérdy András a Regnum-pert elemezve pedig kutatta a Vatikán politikáját is.
Soós Viktor Attila arról írt a könyvben, hogy miként látta saját magát a "Mátrai" fedőnevű ügynök, és azt is bemutatta, hogy az állambiztonság milyen feljegyzéseket írt róla. Bandi István a Pápai Magyar Intézetről írt az állambiztonság szemszögéből, Vörös Géza Egyházak az állambiztonsági dokumentumokban című munkája pedig önálló kis kézikönyvként is használható kezdő és haladó kutatóknak egyaránt - hangsúlyozta.
A főapát személyes élményeként elmondta: 1989 tavaszán kezdő segédpüspökként meglepte, hogy amikor négyszemközt maradt egy plébánossal, ő azt mondta neki latinul: "felszentelt püspök vagyok". Ezt közölte aztán püspöktársaival, akik el sem hitték ezt a tényt a plébánosról, holott ez igaz volt. Várszegi Asztrik arról is beszélt, hogy a pannonhalmi főapátság az ötvenes-hatvanas években egy száz férőhellyel rendelkező szociális otthont tartott fenn, ahova sokféle szerzetesrend tagjai kerülhettek.
Bánkuti Gábor a kötet kapcsán megemlítette, hogy a szerzetesrendekben egyszerre volt jelen az ellenállás és az együttműködés magatartása.
