Van-e szerepe, és ha igen, milyen az államnak a könyvpiacon, illetve van-e baj a magyar piaccal? ? tette fel a vitaindító kérdést Zsuppán András moderátor. L. Simon László elmondta: sok problémát érzékel, és emlékeztetett: már egy korábbi cikkében felvetette annak lehetőségét, hogy az állam vállaljon nagyobb szerepet a könyvkiadásban. A magyar állam jelenleg a különféle szerzőknek és kisebb kiadóknak nyújtott támogatások, ösztöndíjak, pályázatok formájában vesz részt a könyvpiacon, a tankönyvkiadás állami gondoskodásba vételével pedig kereskedelmi szereplővé is vált. Kolosi Tamás hozzáfűzte, hogy a tankönyvkiadás esetében az állami beavatkozás véleménye szerint nem volt üdvös: a kiadóknak nagy, mintegy 10 milliárdos forgalomkiesést jelentett a lépés, ugyanis a rendszerint karácsony előtti időszakban nyereséges könyvszakma akkori bevételei mellé érkezett némi kiegészítés a tankönyveladásoknak köszönhetően az augusztus-szeptemberi időszakban. L. Simon László ezzel szemben úgy véli, hogy az állam nem foglalta el a tankönyvpiacot, szerinte az állami törekvés helyes, mert jóval gazdaságosabbá vált a tankönyvkiadás, hiszen a többletgyártás visszaszorult, a tankönyvek már a Nemzeti Alaptantervhez igazodnak. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy az állam a könyvszakmai rendezvények támogatásában vagy akár a fordítástámogatásban is szerepet vállal.
Gyurgyák János más nézőpontból közelítette meg az állami szerepvállalás kérdését: azt mondta, hogy eddig is az erősebb állami szerepvállalást támogatta, szerinte szükséges a beavatkozás, azonban csak meghatározott szegmensekben. Elmondása szerint a könyvpiac élesen kettévált: a bestsellerek, valamint a gyermek- és ifjúsági könyvek manapság is jelentős hasznot termelnek, itt nem szükséges állami beavatkozás. A tudományos és a szakkönyvek forgalma azonban hárommilliárd forinttal csökkent az elmúlt években, és a példányszámok esése is drasztikus. Elmondta, hogy nemzeti szinten fontos ezeknek a könyveknek a támogatása, hiszen anyanyelvünk szókincse is elsorvad, ha nem születnek ilyen művek. Véleménye szerint ebbe a körbe a civil szférának, a nagy cégeknek, sőt a vásárlóknak kellene ismét belépniük. Fontos az állami szerepvállalás, de nem mindegy, hogy milyen az állam, amely szerepet vállal ? összegezte.
Kolosi Tamás szerint az 1990-es évek közepétől 2007-ig aranykorszakát élte a magyar könyvpiac. Sok érték született és az értékes szépirodalmi művek nagyon hangsúlyosak voltak. Ám a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság a magyar piacra is hatással volt: a könyvkiadásban túltermelési válságot okozott. Véleménye szerint a válsághoz hozzájárult az is, hogy Budapesten háromszor annyi alapterületen működtek könyvesboltok, mint Bécsben, a könyvszakmai likviditási válságához pedig hozzájárult a tankönyvpiac államosítása is, amely a körbetartozást is erőteljesen felnagyította. Kolosi Tamás kifejtette továbbá, hogy az elmúlt évek fejleményei és az Alexandra bedőlése ellenére konszolidáció fedezhető fel a könyvpiacon, a helyzet láthatóan jobb, mint pár évvel ezelőtt. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a többi kulturális ágazathoz képest a könyvszakmán belül a legnagyobb a piac szerepe. Kolosi Tamás szerint a könyvpiac idén 60 milliárd forintos forgalmat bonyolít le, amelyből 50 milliárd forint realizálódik a piacon, 90-95 százalékban piaci alapon.
L. Simon László azonban máshogyan látja a helyzetet. Szerinte a konjunktúrára nem a forgalomból vagy a könyvcímek számából lehet következtetni, hanem az összes eladott példányszámból és az egy könyvcímre eső átlagpéldányszámból. Ezeken a területeken pedig folyamatos volt a csökkenés, az összes eladott példányszám tekintetében válságos a magyar könyvpiac helyzete. Levezette, hogy a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized alatt a felére, majd 2005-től az ötödére csökkent ez a szám: ma egy átlagos könyv esetében 1700 példány kel el évente a korábbi csaknem 17 ezerhez képest. Kolosi Tamás hozzáfűzte, hogy ezt a fogyasztók nem élik meg negatívumként, hiszen a választék viszont nőtt.
Rendben volt-e, hogy az állam hagyta az Alexandrát bedőlni? ? tette fel az újabb kérdést a moderátor. Gyurgyák János véleménye szerint abból a szempontból üdvös volt a döntés, hogy a körbetartozások sorozata megszűnt, ám tart a monopolisztikus piac felé tolódástól. Véleménye szerint nem jó, hogy a kereskedők tulajdonolnak kiadókat, mivel így csak korlátozottan jöhet létre verseny.
L. Simon László úgy véli, hogy az Alexandra bedőlése miatt bajba jutott kiadók segítése állami feladat lett volna. Emellett megjegyezte, hogy az állam teremthet olyan viszonyokat, hogy ugyanez a helyzet ne ismétlődhessen meg. Felidézte, hogy tavaly kidolgozott egy törvényjavaslatot, amely megoldást nyújthat erre a problémára. Szerinte a bankszektorhoz hasonlóan egy biztosítási alap létrehozására lenne szükség a könyvpiacon is. Így, ha valamelyik szereplő tönkremegy, ebből az alapból lehetne a többi kiadót segíteni. A biztosítási alap mellett a politikus a kötött ár bevezetését sem tartja ördögtől valónak, mint ahogyan Ausztriában is gyakorlat ez, ahol csak rövid akciók erejéig lehet eltérni a kiadó által rögzített ártól. L. Simon László felhívta a figyelmet a magyar könyvpiac sajátosságára is: hazánk mellett ugyanis csupán Olaszországban működik hasonló modell, miszerint a nagykereskedő egyben kiadó is, valamint érdemes lenne foglalkozni azzal is, hogy a kiadók és a kereskedők ne egy szervezetbe tömörüljenek, mert így jobban tudnák képviselni az érdekeiket.
Kolosi Tamás ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az Európai Unió 18 tagállamában van kiadókat védő törvény, melynek értelmében legalább egy évig tilos a kereskedőnek a kiadó által meghatározottnál kevesebbért értékesíteni könyvet. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy az utóbbi évtizedekben az USA-ban és Nyugat-Európában is egyre több kereskedő működtet saját kiadót. Gyurgyák János a jelenlegi helyzetet úgy értékelte, hogy nagy a veszélye a monopolizálódott piac kialakulásának, ráadásul az Amazon nyugatról, az Alibaba pedig keletről terjeszkedik, ami nem sok jót ígér a hazai szereplőknek. L. Simon László szerint az Amazontól nem kell rettegni, mert az utóbbi 10 év azt mutatja, hogy a térnyerése nem történt meg, ráadásul a magyar olvasók vásárlási szokásai sem változtak.
Kolosi Tamás kérdésre elmondta, hogy a Líránál nincs polcszerviz. Bolti marketing viszont van, ami azt jelenti, hogy a kiadók hirdethetnek náluk, sőt polchelyeket is vehetnek. Azt pedig természetesnek gondolja, hogy ha a jól menő bestseller jobb helyre fog kerülni a boltjaikban, mint a kevésbé keresett könyvek.
Zsuppán András arról is kérdezte a vendégeket, hogy látnak-e esetleges állami szándékot a könyvpiacba való beavatkozásra. L. Simon László ilyenről nem tudott nyilatkozni, Gyurgyák János szerint azonban ? utalva a miniszterelnök tusványosi beszédére ? nagy változások előtt áll a kulturális terület. Szerinte a jelenlegi kormánynak kiemelten fontosak az emlékezetpolitika és az irodalom egyes részei, ezek pedig összefüggnek a könyvkiadással, ezért a könyvszakmában alapvető változások várhatóak. Véleménye szerint négy út lehetséges: az állam vagy a könyvpiac mindkét nagy szereplőjét megveszi, vagy csak az egyiket, vagy pedig létrehoz egy önálló könyvkereskedelmi hálózatot, vagy kiemelten támogat majd egyes kiadókat, hogy elérhesse emlékezetpolitikai céljait. Kolosi Tamás szerint a jelenlegi helyzet normálisnak mondható, hiszen van két nagy és négy-öt közepes kiadó. Véleménye szerint a tankönyvkiadásban az állam szerepe túlzott, azonban a tudományos könyvkiadás területén fontos lenne az állami szerepvállalás, hiszen tudományos könyveket nem lehet nyereségesen kiadni. Ebben Gyurgyák János is egyetértett vele, szerinte a jelenlegi helyzetben nem elég mértékű a támogatás, hiszen az csak arra elég, hogy a szakkönyvek kiadása ne legyen nullszaldós. Gyurgyák János szerint a műhelymunkák serkentése is fontos lenne, illetve úgy vélte, hogy a nagyobb támogatásokkal komolyabb elszámoltatási rendszer bevezetése szükséges. Ez a rendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan, véleménye szerint egy állami könyvkereskedelmi hálózat akár működőképes is lehet. Kolosi Tamás ezzel szemben úgy érvelt, hogy egy állami könyvkereskedelmi hálózat túlkínálati válságot okozna, ahogy ez a 2008-as válság idején is érzékelhető volt.
Fotók: Kőmives András
