Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján állami tulajdonba vették mindazokat a házingatlanokat (bérházakat, villákat, öröklakásokat, üzletházakat stb.), amelyeket korábbi tulajdonosuk részben vagy egészben bérbe adott. Államosították a `tőkések, egyéb kizsákmányolók`, népelnyomó elemek` ingatlanait akkor is, ha azokat nem adták bérbe, hanem a tulajdonosok lakták őket. Budapesten 36 443 ingatlan került az államosítási listára, egyharmaduk esetében a tulajdonosok fellebbeztek. A `lakosságtól` további hatezer államosítandó ingatlanra vonatkozó `bejelentés` érkezett. Az államosított házak 42%-a bérház, 22%-a `egykori kizsákmányolók` által lakott vagy hatszobásnál nagyobb családi ház volt. 30%-ot tett ki az olyan öröklakások száma, amelyekben nem a tulajdonos lakott, vagy bent lakó tulajdonosa `nem dolgozó`. Elterjedt a hír, hogy a tulajdonjoguktól megfosztott `népelnyomó elemeket` később kitelepítik. Az államosítás nyomán 1952 júliusában átszervezték a tanácsok lakásgazdálkodási szervezetét. 1957-ben enyhítés következik. Egy újabb törvényerejű rendelet az érintettek kérelmére lehetővé teszi a legfeljebb hatszobás ingatlanok mentesítését az államosítás alól, de minden kártalanítás nélkül. (Budapesten 17 ezer kérelmet adnak be.) Fenntartják az osztályalapú megkülönböztetést: a `volt tőkések` stb. ingatlanait nem adják vissza, s nem kapják vissza tulajdonukat azok sem, akiknek házait állami, társadalmi szerv, szövetkezet stb. használja.
