Milyen témák jellemzik leginkább a költészeted?
Verseimben az álomérzet, az álom és az ébrenlét közötti állapot különböző formáit vizsgálom. Nem annyira az alvás, az álom érdekel, hanem az a nyitott, nem teljesen józan tudatállapot, amit az ember álmában vagy az ágyban forgolódva tapasztal meg. Olyan ez, mint a szoba sötétje, a sötét térben egy pillanatra elveszíted a helyzeted, mintha forognál önmagad körül, aztán egyszer csak megint beáll a rend, és helyére kerül minden. Mindig is kíváncsi voltam, hogy azok a hangulatok, benyomások, amik engem érnek, tulajdonképpen micsodák, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Beleéled magad egy hangulatba, és néhány óra múlva már valahogy teljesen másképp érzel, és akkor az lesz a masszív valóság. Főleg az érdekel, hogy a körülöttünk szimultán jelenlévő világokat hogyan lehet összemosni, átrendezni és kielemezni.
?Távolabb megyek, a mennyezetre nézek;
huzalok, kígyók a szememben, kába leszek.
Nappalok, évek a galaxis szélén, árnyékok,
földek, földszeletek??
(Csillagvégen)
Gondolod, hogy az álomban alternatív világokat hozhatunk létre? Esetleg a valóságnál igazabb világot?
Azt nem tudom, hogy az álomban van-e igazság, de ha igaz is, nem hiszem, hogy igazabb a hétköznapoknál. Az biztos, hogy az álomban az ember olyan módon tapasztalja meg a világot, hogy annak ő maga is teremtő részese. Képes felfüggeszteni és újraalkotni a világ viszonyait, amelybe így a saját igazát is belevetítheti. Az újjáépítés lehetősége egyfajta szabadságélmény lehet, ugyanakkor fogság is, hiszen az álomban nem éber, tudatos állapotban építed a világot, nem uralod azt, hanem a tudat által kiszámíthatatlan önmagadnak engedsz szabad folyást, inkább csak ?elszenveded? a saját magad által létrehozott világot. Ez a passzív figyelés és mégis teremtő jelenlét állapota.
?Hallgatok, mint a fecni a földön,
zizegek, mint a szemétkosár lapjai.
Ahogy adódik, éjszakázom.?
(Alszom rendszertelenül)
Mi motivál téged, hogy elidőzz álom és az ébrenlét között?
A versírásban, az alkotásban is eleve az ragadott meg engem először, hogy abban a világ egy új rendszerét, egy új felosztását tudtam létrehozni. Az alvás, az álom és a versírás ilyen szempontból egészen közel állnak egymáshoz. Másfelől az ember nyilván szeretné kifejezni önmagát. Közhely, de igaz, hogy az írással az élet olyan jelenségeit is el lehet mondani, amit a hétköznapi gyakorlatias kommunikáció nyelvén nem igen lehet, vagy csak nagyon körülményesen. Az írás egyszerre kimondás és teremtés. Érdekes egyébként, hogy a költészet nem minden korban volt a nem elmondható dolgok kifejező eszköze. Az ókorban például az antik szerzők többsége mintha jobban vonzódott volna a reális, gyakorlatias dolgok felé, és az is egy működő költészet volt. A latin költészet egyik legnagyobb erénye a szókimondás.
Milyen költészet inspirál téged?
Nagyon szeretem az antik költészetet, klasszika - filológia szakot végeztem, de közel áll hozzám a kínai költészet is, ami a maga mozaikos szerkezetével egészen más képet mutat, mint amit az európai költészettől megszokhattunk. Egy szerelmi jelenet után teljesen váratlanul egy borozás, egy mulatság ábrázolására tér át például, és ezzel látszólag megtöri a vers vonalát, mintha csak csapongana össze vissza, és végül mégis egy egységes képet ad. Többek közt ez is inspirál versírás közben. A kötetemben Árnyjáték címmel írtam is egy ciklust a kínai költészet stílusában, amiben megpróbáltam rekonstruálni azt a világot, amit a kínai verseken keresztül ismertem meg, amellett kínai szerzőktől, például Li Taj-po-tól választottam több helyen mottót. A mai magyar lírából Marno Jánost és Kukorelly Endrét emelném ki, akiknek a szemináriumain is részt vettem, és akiktől tényleg sokat tanultam.
Hogyan fogadta köteted megjelenését a szakma?
Sokan érdeklődtek iránta, sok pozitív visszajelzést is kaptam, persze írott kritika még nem jelenhetett meg róla, hiszen szeptember végén fogjuk csak először bemutatni nyilvánosan.
Voltak segítőid a kötet összeállításában?
Igen. Ez egy több mint hét év anyagát magába foglaló kötet, amit rengeteg válogatás előzött meg, és ebben sokan segítettek, Borsik Miklós például és Balajthy Ágnes a JAK szerkesztői, akiknek sokat köszönhetek.
Mi a terved most, mi lesz a következő lépés?
A versírást mindenképp folytatni fogom, amellett Szentkuthy Miklós életművét szeretném kutatni. Ő egyike azoknak a modern szerzőknek, akik nagy hatással voltak rám. De érdekel az abszurd dráma világa is, régóta játszom a gondolattal, hogy írhatnék egy drámát.
Bába Tibor
