Alternatív valóságaink ‒ Pátkai Rozina: Jelen idő

Pátkai Rozina Minka-sorozata 2016-ban indult útjára: ebben verseket interpretál és formál át változó zenei nyelvekre. A név Czóbel Minkára utal, aki Adyt is megelőzvén a szimbolizmus jegyében költött, és Petőfi több versét is angolra fordította.

Pátkai Taladim (2018) című verses lemezén még kisebb szerepet kapott az elektronika. Az egyes hangszerek, így a cselló (Rohmann Ditta), az ütőhangszer (Dés András) vagy a szaxofon (Ávéd János), a válogatott zenészek hangsúlyos szerepet játszottak a különböző idegen nyelveken megszólaló versek „lefordításában” – és feloldották az idegenséget. A Tilos csillagon (2021) már az elektronika világában helyezte el Pilinszky János verseit. A torzított elektromos gitár, az ismételt zenei alapok, loopok felszámolják a versek megzenésítésének hagyományát.

Az úgynevezett „poetronica” trendje 2011-ben jelent meg. Ennek az a jellemzője, hogy a költők elektronikus zenei környezetben képzelik el verseiket. Pátkai feldolgozásai esetében nem két, különböző nyelven alkotó művész közös munkájáról van szó, hanem fordításról és újraértelmezésről, amely nehezebbé, de szabadabbá is teszi az alkotófolyamatot. „A Petőfi-dalok nagy része például elektromos gitárral készült” – nyilatkozta a zenész. „Főleg zajongani akartam a gitárral, mintsem igazán »gitározni« a hagyományos értelemben. […] felszabadít a torzított gitárok és a terek káosza.”

Pátkai Rozina lemezeinek alapmotívuma az önkifejezés, a saját gondolatiság formába öntését a költők és műveik tiszteletben tartása határozza meg. Az önkifejezés vágya az új lemezen mintha erőteljesebben érvényesülne. Ennek alapvető megnyilvánulása például az, hogy míg Pilinszky versei közül néhányat Döbrösi Laura és Színész Bob (Horváth Kristóf) szólaltatott meg, a Petőfi-lemez már koncentráltabban Pátkai értelmezése, annak ellenére is, hogy egyes dalok megzenésítésében ezúttal is részt vettek az állandó alkotótársak.

A Jelen időn a jövőre Bécsben performanszművészetet tanuló zenész sokkal inkább hagyatkozik „saját hangjára”, mint az előző Minka-lemezeken, és mintha még a „visszhangok” is kevesebb szerepet kapnának. Ha a Tilos csillagon című album Pilinszky-feldolgozásait a ponthoz hasonlítjuk, akkor a Petőfi-versek felkiáltójelek. Petőfi forrongó dühe, tettrekészsége más kifejezési formát kívánt, mint Pilinszky szemlélődése, vallomásai.

A lemez zenei világa sokszínű, mégis homogén közeget teremt a befogadás számára. A szövegeket a kontrasztok mozgatják, az individuum és a kollektívum; az ének és a beszéd „dialógusában” minimalista, ugyanakkor technikai eszközhasználatában túlfűtött zenei környezetben érvényesülnek. A zenei hangzások, torzítások, „húzások” és ütemváltások tágításában tetten érhető képzelet határtalan. A technóra építkező feldolgozások alternatív valóságot teremtenek, a süllyedések és kiáltások felszámolják a közel két évszázadnyi szakadékot Petőfi és a mi korunk között.

A hangvétel néhol melankolikus, de nem beletörődő. Az egyes tételek igen rövidek, az egész lemez nincs félórás. Apró, de annál tömörebb mozaikokból áll össze, amelyek mégis mintha egészet adnának ki. A nyers hangokkal tűzdelt zenei szövetek összesűrített jelentéseket képeznek le, amelyek nemcsak körbefonják a verseket, hanem a szavak közé is bekúsznak.

Alakulóban lévő, élő nyelv képezi le a szöveget. A versek és a zenei felöltöztetés együttes jelenléte bővíti a szubjektív jelentések halmazát. Ugyanakkor felfedezhetők egymást kiegészítő, de egymással ellentétesen mozgó megközelítések is, amelyek más-más zenei eszközapparátust használnak. A versek tematikája, a szűkebb egyéni és a tágabb társadalmi perspektíva jelenléte is ezt a párhuzamot kívánja meg. A felvezető tétel a Világosságot! és a négysoros Ki fogja megfejteni… kettőse, amely aztán mintegy felhangként végigvonul a lemez anyagán.

„Ki fogja vajon megfejteni
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?”

A Volnék bár könnyedebb kezdés után torzuló gitárhangokba torkollik, majd visszafordul a monoton kíséret révén nyugodtabbá váló szerelmes vers alaphangulatához. A szerelem, a szerelem az ifjúkori gyötrelem, a figyelem hiánya és az étvágytalanság egyszerű megfogalmazása. A Dalaim hasonló zenei világot hoz létre, és a lemez zárótétele. A versben a bizonytalanság, a szerelem által megszülető „ábrándos”, „könnyelmű”, „mámoros”, „bánatos” és „haragos” lélek nyilvánul meg. Ezekben az egyéni szenvedést fókuszba állító szerelmes versekben melankolikus hangulatot fejez ki az olykor „kipufogó” zenei alap.

A hazafias versek vadabb, a techno és a drum and bass stílusára is építkező alapokat felhasználó, magát túlfeszítő interpretációk. A nemzethez című verset Pátkai szavalja, nem énekli, a gitár vontatott torzítása válik zeneileg hangsúlyossá. Ez az előadói aktus, az ének megvonása a vers üzenetének jelentőségét erősíti. A legbrutálisabb tétel az „elsüllyedt” másvilágból feltörő Föltámadott a tenger, amelynek zenei aláfestésében a sikolyok és a „tombolás” által a kegyetlenség sejlik fel. Az elektronikus zenei környezet, amely fokozatosan épül fel, e katarzisban már szétrobbantja a szavakból létrejövő értelem egységét. Az „Azért a víz az úr” sor megszólaltatásakor maga a „szó” változik a zenei torzítások által a vízzé.

Nem véletlen, hogy Fenyvesi Márton szerint, aki a lemez végső változatát alkotta meg, a Föltámadott a tenger és az azt követő Nem sírok közti váltás a lemez kulcspontja. „A Föltámadott a tenger olyan elemi erővel ér véget, amit muszáj ellenpontoznunk, ez a kontraszt számomra a lemez egyik kulcspillanata”, nyilatkozta. A Nem sírok Ávéd János kórusműve, az egymásra kegyetlenül reflektáló szólamok és visszhangjaik az egymás mellett való „elbeszélés” törvényszerűségére utalnak.

„És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!”

Innét nyugodtabb és monotonabb világba érkezik a lemez: elhangzik a kanonikus szőlőszem-allegória (Az apostol), amely szintén szavalás, de teljesen más hangvételben szólal meg, mint A nemzethez című vers. A gyermekhangok a háttérben és a beszéd módja – Pátkai mintha mesét olvasna fel – egyfajta zenebeszédet hoznak létre. Mire a zárótételhez, a Dalaimhoz érünk, amelyet a Miért hogy láthatatlanok vezet fel, az egyéni és a társadalmi keretrendszerben kifejeződő gyötrődés szintézisbe kerül.

„De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Dalaim, mik illyenkor teremnek,
Villámlási haragos lelkemnek!”

A lemezborító, amely Pátkai Rozina elmosódott mását ábrázolja, nemcsak elmosódott világot, de mintha a társadalom ködbe vesző kollektív tudatát, vagy még inkább közös sorsát jelképezné. Azt a fehérzajos kapcsolódást, amit mostanság olyan nehéz megtalálni közösségek, ember és ember között.

A lemez már a címével felveti a kérdést, hogy a jelenidejűség hogyan rétegzi a szövegeket a lírában. A Jelen időben az aktuális társadalmi és egyéni kérdések tükröződnek vissza. Petőfi jelen idejűvé válik a kortárs zenei nyelv révén. A versek megzenésített változatai valószínűleg nem lesznek iskolai ünnepségek betétdalai, azon viszont nem lepődnék meg, ha – bármennyire is hagyománytörés – egy éjszakai parti után hajnalban ez a lemez forogna.

A Jelen idő 2023. március 15-én került fel a YouTube-ra és a Bandcampre. A lemezen Fenyvesi Márton, Ávéd János és Dóczi Bence működött közre.

Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu