Iparvárosok, ipartelepek közelében fekvő kistelepüléseken, jobbára úgynevezett kolóniákban, gyarmatokban tömegesen éltek a Kádár-korszak munkásai. Noha közvetlen környezetük városiasnak számított, életmódjuk inkább kétlaki volt: közel élnek a természethez, emiatt más a térszemléletük, mint a városi munkásoknak. A munkáskolóniával rendelkező települések, mint Rudabánya, Ormosbánya, Rudolftelep, Borsodnádasd és Pereces, Kurityán, Lyukóbánya, Edelény, Sajószentpéter és Alberttelep lakóinak morálfelfogását R. Nagy József, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének adjunktusa Északkelet-Magyarországon végzett terepmunkájából ismerhetjük meg. Miközben a hivatalos ideológia a puritán munkáserkölcs felmagasztalásával volt elfoglalva, a gyakorlat a közösségi tulajdon tiszteletének szinte teljes hiányát mutatta.
A Múltunk folyóirat 2007/2. számában megjelent tanulmány a munkások szexualitásával, a családon belüli- és kívüli erőszakkal, bántalmazással, a telepi lakosok alkoholhoz való kapcsolatával, az alkoholizmusról vallott felfogásukkal foglalkozik. A kérdőívek és életútinterjúk alapján készült elemzésben külön rész tárgyalja a munkások magán- és köztulajdonhoz való viszonyát, megpróbálja feltárni a különféle "szerzések", lopások kulturális, társadalmi hátterét.
Szigorú megrovás
A fegyelmik és a becsületbíróságok működését elemezve a kutató megállapítja, a társadalmi bíróságok nem tudták betölteni eredeti hivatásukat: a megszégyenítés, egy megalázó procedúra keretében történő felelősségre vonás lett fő feladatuk.
"Édesapa elvitt az üzemből jó pár vassínt, olyat, amin a csillék meg a kismozdony járt. Kellett födémgerendának egy szuhogyi embernek, mert akkor építkezett. Teherautóval vitték át Szuhogyra és elfogta az úti ellenőrzés. Akkoriban nagyon sokat ért annyi új vassín. Sokat gondolkoztak rajta, hogy mi legyen vele, de aztán nem sok mindent csináltak. Nem rúgták ki, csak az utcai hangosbemondó többször is bejelentette, hogy elkapták, mert lopott. Ennyi volt a büntetése. [...] Persze, akkoriban szégyelltük magunkat, de hamar elmúlt, hiszen mindenki csinálta, csak nem mindenkit mondtak be. Nem néztek le emiatt." - mesélte például egy 62 éves háztartásbeli.
Elsősorban fizikai dolgozókkal foglalkoztak, s ezt a munkások sérelmezték is. A munkaerőhiány időszakában a vezetőknek nem állt érdekükben, hogy "piszkálják" a dolgozókat, s egyszerűbb is volt, ha saját hatáskörükben folytatják le a fegyelmiket. Ezt igazolja az a számadat is, amely szerint a társadalmi bíróságok esetszámának csökkenésével párhuzamosan nőtt a fegyelmi felelősségre vonások száma.
Közösségi- és magántulajdon
A "szerzés" számos esetben egy kapcsolatháló építését, illetve a már meglévő megszilárdítását szolgálta. Az a tény, hogy a javak lopottak voltak, csak emelte értéküket. A tárgyak értékéhez hozzáadódott a megszerzés nehézsége, kockázata is.
"Ha van pincéje valakinek, és bővíteni szerette volna, csak szólt a vájár ismerősének, az meg 'hozott' magával síneket, ácsolt fából mennyezetet tartó oszlopot, és pár hét alatt olyan pincét hoztak össze, hogy csak na! Az első ott kiforrott borból persze jó sokat kapott is." - mesélte el egy idős bányász.
A közösségi, vállalati tulajdon tiszteletének ilyen mértékű hiánya ellenére a kolóniákra egyáltalán nem volt jellemző a magántulajdon megsértése. A válaszadók 89%-a szerint a kolóniák ebben a tekintetben egészen az 1980-as évekig biztonságosak voltak, "nem lopott senki, esetleg a gyerekek gyümölcsöt vagy májusban orgonát".
A munkahelyek megszűnésével ez megváltozott. A szinte teljes egészében munka nélkül maradt szakképzetlenek, segédmunkások - a kolónialakók megfogalmazásában a "cigányok" - egyre inkább elkezdték dézsmálni a kolónia magánterületeit is. Ma a helyzet az, hogy "ha a figyelmetlen ember elejt egy húszast, már koppanni se hallja, mert még reptében ellopja valaki", s ami nincs "lebetonozva vagy odahegesztve, annak már lőttek" - tartja a többségi vélemény.
Munkásosztály és munkáséletmód
Bartha Eszter: "Mi hasznunk a szocializmusból?" A munkások és az új gazdasági rendszer Kelet-Németországban
Horváth Sándor: A lakás és a fürdő: a munkás- és szociálpolitika prototípusai az ötvenes években
Kiss András: A Csepel Autógyár történetéről
R. Nagy József: Falusi munkáskolóniák lakóinak morálfelfogása Északkelet-Magyarországon
Szenttamási István Tamás: "A bánya, az volt az életem..." A munkahely hatása az identitás alakulására a szocialista Lyukóbányán
Szalai Miklós: A munkásosztály marxista fogalmai (Történeti áttekintés)
Magyar szociáldemokraták
Kozáry Andrea: Írástudók, "szellemi munkások" a korai magyar szociáldemokráciában: Politzer, Külföldi, Frankel
Varga Lajos: A magyar szociáldemokraták a háború "győzelmes" éveiben (1914-1916)
Szabó Éva: Andreánszky István életútja
Standeisky Éva: Kassák Lajos-interjú 1960-ból
Jemnitz János: A volt Szociáldemokrata Párt baloldali tagjainak 1956. novemberi levele Kádár Jánoshoz
Sipos Balázs: Déry Tibor, a barát, Kéthly Anna, a fond
Szemle
A modern magyar demokratikus kultúra "eredeti jellegzetességei" (Fenyő István)
A kémfőnök vallomásai (Ormos Mária)
A kilencvenéves Eric Hobsbawm - ismét magyar nyelven (Krausz Tamás)
