A produkció előtt Oszkó-Jakab Natália, az intézet igazgatója és Juhász Anna, a Petőfi Kulturális Ügynökség Kiemelt Programok igazgatója megnyitották a helyszínen felállított Petőfi Popkulturális Könyvsarkot, amelynek polcaira a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában kiadott könyvek, többek között életrajzok, jeles évfordulókra írt művek, mesekönyvek, illetve POKET-kötetek kerültek fel és váltak elérhetővé az itt élőknek.
Juhász Anna Nemes Nagy Ágnes belgiumi élményeiről és az országhoz kapcsolódó írásairól, útinaplóiról emlékezett meg nyitóbeszédében, Oszkó-Jakab Natália pedig felhívta a közönség figyelmét arra, hogy a költőnő évfordulóján túl a magyar–belga diplomáciai kapcsolatok centenáriumát is ünnepeljük idén.
Mindketten szót ejtettek közös missziójukról, ami nem más, mint a magyar emberek összefogása az irodalommal. Ezt a célt szolgálják a kulturális, irodalmi események, és ezt segíti az intézetbe érkezett színes könyvcsomag is, amelyet úgy válogattak össze, hogy mindenki találjon kedvére való olvasmányt.
A koncertszínház felvezetéseként Juhász Anna elmondta, hogy az irodalmi „szobrok” helyett munkájukkal az alkotókban rejlő hús-vér embert szeretnék bemutatni, akik ugyanúgy szerettek, éreztek, küzdöttek és csalódtak, mint bárki más. Azáltal, hogy megismerjük írásaikat, életüket, saját érzéseinkhez is közelebb kerülhetünk, mankót kaphatunk tőlük az élet kihívásaihoz. „Fejtsük meg a költők titkait? Ám fejtsük” – idézte Nemes Nagyot az igazgató, majd kezdetét vette az előadás.
A brüsszeli bemutató esetében nem kellett kompromisszumot kötni a zenei aláfestésben, a Liszt Intézetben felállított zongorán megszólalhatott az a hangi világ, amelyet eredetileg terveztek az előadáshoz. A több mint százfős közönség egy emberként, feszült figyelemmel és meghatódottan találkozott Vecsei H. Miklóssal és alkotótársaival, akik a meghitt világításban egy életnyi utazásra hívták a látogatókat.
Az előadás egyik kulcskérdése az volt, mit kezdünk a tudattal, s merre vezet bennünket a hit, a megszólíthatóság és a megrendülés. Merre tartott Nemes Nagy Ágnes szakrális útja életében, s hogy prezentálja mindezt egy fiatal, 20 éves énekesnő? Hallgatták Hegedűs Borit, ahogy az Istenről szöveget mondja, lehunyt szemmel:
„Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.”
Az előadás láthatóan megrendítette a közönséget. Az azt követő beszélgetésekből kiderült, miként változtatja meg a versekkel való találkozást a bő egy órás koncertszínház.
Másnap reggel az Európai Iskolában folytatódtak a programok, ahol rendhagyó irodalomórát tartott a csapathoz frissen csatlakozott Ughy Szabina író, irodalomterapeuta, Vecsei H. Miklós és Juhász Anna. Az iskolában több ezer diák tanul, az Európai Unió összes tagországának fiataljai jelen vannak az intézményben, minden nemzetiségnek saját osztálya van. Ez azt jelenti, hogy egy-egy évfolyamban 27 osztály működik. A rendhagyó irodalomórán részt vevő kilencedik–tizedik osztályos magyar diákokkal élénk párbeszéd alakult ki az irodalom erejéről, az olvasási élményekről és a magyar irodalom nagy alakjainak hatásairól. Szó esett többek között arról, hogy milyen krízishelyzetekben lehet segítség az olvasás, mit kaphat egy kamasz Nemes Nagy Ágnestől vagy Szabó Lőrinctől, kiből lesz művész és ki szokott verseket írni.
Délután a város irodalmi kötődésű nevezetességeit járta körbe a PKÜ csapata Durica Katarina író vezetésével, felkeresték például a Nemes Nagy Ágnes naplójában megnevezett Szent Gudule-székesegyházat, illetve a Rimbaud és Verlaine összetűzésének, revolveres veszekedésének emléket állító táblát Brüsszel belvárosában.
A nap a brüsszeli Magyar Ház Könyvklubjában ért véget, ahova Rumbold-Molnár Eszter, a Könyvklub vezetőjének meghívására érkeztek vendégként a Nem akarok produkció szereplői és Ughy Szabina költő, hogy együtt gondolkodjanak Nemes Nagy Ágnes életéről és műveiről. A könyvklub egyik különlegessége, hogy valamennyi korosztály képviselteti magát a találkozókon, így sok szempont és élethelyzet árnyalhatja a beszélgetéseket. Kiderült, hogy a csoport egyik tagja maga is találkozott a száz éve született költőnővel, s bár nem emlékszik már, hogy miről beszélgettek, kellemes benyomást őriz Nemes Nagy Ágnesről. Számos érdekes felvetés és gondolatébresztő hozzászólás hangzott el, például az írónő vélt vagy valós keménységéről, a különbségekről férfi és női írók között. Ughy Szabina a 100 évvel ezelőtt született költő személyes karakterét, személyiségének összetettségét árnyalta a költő traumáinak tükrében, érdekességként megemlítve egy hasonló női archetípust, Pallas Athénét, a legszebbnek tartott istennőt, aki egész életét páncélban, fegyverkezve, rejtőzködve élte le.
Szóba került az urbánus és népi írók egykori konfliktusa, ami kapcsán Juhász Anna Cs. Szabó László 1972-es írását idézte lezárásképp: „Ha különbözik is a népiek és urbánusok hangvétele, hasonló az archaikus szemléletük, félszázad múlva összemosódik a határ, minőségük lesz az egyedüli mérték. Erkölcs és rémület között, ahogy versében mondja, Nemes Nagy Ágnes lírája száraz izzás a magyar költészet gőzölgő párás légkörében.”
A versekkel és egy életművel való találkozás útján talán nincs megérkezés, de megismerés és tetőpontélmény van a szövegekhez kötődően. Ebben is kulcs egy ilyen előadás, amelynek végén egy látogatóval A távozó verset idézték meg az alkotók:
„És láttam én, / láttam akkor, hogy az enyém, / nem másé, sajna, az enyém, / két vállam közül távozott, / akár az átvilágitott, / s maszk nem takarta már, hogy visszanézett.”
Fotók: Bach Máté
