Boldog művész címmel nyílt új tárlat a festő születésének 125. évfordulója alkalmából a Molnár- C. Pál Emlékmúzeumban, a festő volt műteremlakásában. 1984-ben, 3 évvel a festő halála után lánya nyitotta meg Magyarország egyik első magánmúzeumát, amelyet azóta is Molnár- C. Pál családja működteti. Az új kiállítást a Budapest Art Week programsorozatához kapcsolódva tárlatvezetésen mutatták be a múzeum munkatársai.  

A múzeumlakás a működő műterem látszatát kelti, hiszen az eredeti bútorok, berendezési tárgyak mellett ott áll a festőállvány és a paletta is, mintha csak egy pillanatra tette volna le azokat a művész.

A kiállítás állandóan változó, hisz óriási életművel állunk szemben.

A hosszú életű termékeny művész nem minden alkotása ismert még a család számára sem, mostanában is bukkannak fel újdonságok. A friss tárlat korábban nem ismert, vagy  Budapesten még be nem mutatott műveket tár a nézők elé.

Ezek a volt műteremben – amely egyben a legnagyobb kiállító tér is -, láthatóak: ugyanannak a képnek három variációja függ egymás mellett. Angyali üdvözlet („Zöldpulóveres Mária” néven megjelölve, megkülönböztetve ezzel a többi ugyanilyen című alkotástól) néven ugyanazt a kompozíciót három variációban alkotta meg a művész.

Angyali üdvözlet („Zöldpulóveres Mária”)

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az egymástól csak kis mértékben különböző képeken az eltérő színhasználat milyen erősen  változtatja meg  a festmény hangulatát, kisugárzását. A három festmény mindegyikét 1930-ban készítette, ezek közül kettő létezése ismert volt a művész családja számára, az utolsó remekmű Milánóban bukkant fel nemrég, és szerencsére e kiállítás erejéig Budapesten is megcsodálható.

A másik különlegesség pedig a festő szülőfalujából, Battonyáról érkezett az ottani emlékházból. Ismét egy angyali üdvözlet, amelyen jól tetten érhető a művészre jellemző stílus: a szakrális jelenetet avantgarde módon ábrázolja,erős színek, erős kontúrok, egyszerű, de hatásos kompozíció. A nagy méretű festményt a földön helyezték el, ezzel még közelebb hozva a nézőhöz, szinte úgy érezzük, hogy bele tudunk lépni a képbe, mi is részesévé válhatunk a pillanatnak.

Molnár-C. Pál másik kedvenc témája, a Menekülés Egyiptomból három, nagyméretű festményen szerepel. Ezek érdekessége éppen az, hogy mennyire eltérőek a képek: ugyanazt a történetet három, egészen különböző megfogalmazásban csodálhatjuk meg.

A hely szellemét is megragadhatjuk, hiszen a festményeken hangsúlyosan szereplő téglafalban felismerhetjük a közeli budai arborétum ma is álló kerítését.

Nem csupán a nagyméretű, látványos alkotások szerepelnek a tárlaton, hanem például kisebb tárlókban egy egész sorozat, temperatechnikával készült miniatűr kép is.

Az állandó kiállításon tematikusan igyekeztek rendszerezni az életművet: családi portrésorozat, tájképek, irodalmi művek illusztrációi szerepelnek itt. A sokak által csupán szakrális festőként ismert Molnár-C. Pálnak itt plakáttervezői, szobrászművészi és grafikusi munkáit is láthatjuk – ez utóbbi tusrajzait, életképeit éveken át készítette az Est lapok számára.

Szakrális műveit jellemzi, hogy a vallási témát mindig profán környezetbe helyezi, ezzel is közelebb hozva a választott témát a nézőkhöz.

A  szakrális és a profán nem válik el élesen egymástól, hiszen „az egész világ templom!” – hirdette.

Újító szellemisége abban is jelentkezett, hogy az új áramlatokat mindig igyekezett kipróbálni, de a kísérletezgetések nem mindegyike hatott hosszú távon életművére. Két legfontosabb jellemzője művészetének, amely végigkísérte egész életművét: a szürrealizmus, illetve, hogy festészete csaknem kizárólag figuratív.

Alkotásainak legfontosabb jellemzője a pozitív kisugárzás, az öröm, amely az egész életművet áthatja.

Érződik a képeken a kiegyensúlyozottság, az elégedettség, hogy a festő a számára a leginkább örömet szerző tevékenységgel, a művészi alkotással tölthette egész életét. Az életöröm, amely a képekből árad, igazi feltöltődést jelent a néző számára is, amelyet a kedves, szeretetteljes tárlatvezetés csak megerősít. Igazat adunk a művésznek, aki így tekintett vissza életére: „Boldog ember vagyok, mert egész életemben azt csinálhattam, amit legjobban szeretek, végigjátszottam az életemet.”

Az időszaki kiállítás június 29-ig látogatható