Frost/Nixon
Az amerikai mozikban már korábban bemutatott Frost/Nixon az év egyik legnagyobb dobása: a David Frost tévériporter és Richard Nixon egykori amerikai elnök között 1977-ben lefolytatott, hazugságokkal és intrikákkal teli beszélgetés alapján írt színdarabból A Da Vinci-kód rendezője, Ron Howard varázsolt mozifilmet. A politikai dráma felvezetésében azt láthatjuk, hogy miként jutottak el 1977 nyarán az interjúig, amelyben Nixon mintegy korábbi hazugságai betetőzését szerette volna elérni azzal, hogy tisztára mossa magát a Watergate-ügy csúsztatásaiban játszott szerepe miatt. Ehhez lett volna kiváló eszköz az elnök szerint felkészületlen és amatőr showman, aki viszont nem hagyta magát, és szembeszállt az újbóli népszerűségre vágyó politikussal. A pazar színészi játékkal előadott kamaradarab január végén érkezik a magyar mozikba.
Bathory
A média a forgatás megkezdése óta volt hangos attól a szlovák-magyar megaprodukciótól, amely a XVII. század egyik legfélelmetesebb, fiatal lányok vérében fürdőző magyar nemesasszonya életét mutatta volna be. Jakubisko filmje hazájában siker lett, hozzánk azonban nem jutott el. Talán jobb is így, hiszen a végeredmény kiábrándító: az angol B-vonal színészei katasztrofális teljesítményt nyújtanak, a modorosan unalmas történet pedig minden várakozást alulmúl. A filmben a leggyengébbek a kémkedő szerzetesek és a boszorkány, és mit is várhatunk egy olyan alkotástól, amelyben Franco Nero a legjobb szereplő?
The Duchess
A XVIII. században játszódó életrajzi film középpontjában Devonshire hercegnője, Georgiana áll, aki extravagáns életstílusával, promiszkuitásával, szerencsejátékkal felhalmozott hatalmas adósságaival, valamint politikai és magánéleti bonyodalmak sokaságával vívta ki sokak utálatát és egyesek imádatát. A film azonban főként a korának Diana hercegnőjeként is ismert nő házaspárbajára fokuszál: a két főszereplő briliánsan eleveníti meg a kapcsolat buktatóit, és az arisztokrácia diszkrét bája mögött elnyomott haragot és agressziót. Az alkotás igazi életmódtörténeti gyöngyszem, minden pillanata szépséges és varázslatos.
Mrs. Ratcliffe forradalma
A forradalmak évében, 1968-ban a yorkshire-i Ratcliffe család áttelepül az NDK-ba, hogy a családfő kommunista eszméit követve, együtt építse a német néppel a szocialista paradicsomot. Gyanakodni akkor sem kezdenek, amikor a határőrök is kiröhögik őket, és szívélyesen engedik a belépést a vasfüggöny mögé. Az édes-bús angol film a kommunista rendszer visszásságait bájosan könnyeden vázolja fel: a nagyobbik gyerek lázadása mellett természetesnek tűnik testvére beszervezése, ahogy az is, hogy a film főszerepében tündöklő Catherine Tate mennyire nem boldogul a kelet-német háziasszonyok megalkuvásával, és szép lassan a rendszer ellenségévé válva menekülne vissza a kapitalizmus biztos világába. Szeretnénk még több ilyen filmet látni a kommunista Kelet-Európa mindennapjairól.
A másik Boleyn lány
A premier idejére magyarul is megjelent regényen alapuló film a történelem egyik legszerencsétlenebb románcát, VIII. Henrik és Boleyn Anna szerelmét próbálta bemutatni. A lassan kibontakozó film második fele unalomba fullad, mert Anna nyavalygását korábbi ellenszenvessége miatt mindenki élvezettel nézi, ahogy kivégzése is csak a szükséges pontot jelenti a történet végén. Hasonlóan súlytalan VIII. Henrik alakja, és ebben az esetben szívesebben néztük volna a Tudorok című tévésorozat akármelyik epizódját. Az angol történelem azonban kifogyhatatlan a hasonló történetekből, így Henrik további házasságai sajnos hasonlóan elhibázott filmek alapjául szolgálhatnak majd.
The Children of Huang Shi
A fiatal angol George Hogg története, aki 1944 telén 60 árvát mentett meg egy több száz kilométeres út során a háború sújtotta Kínán keresztül, a második világháború egyik legfigyelemreméltóbb meséje. A mongol határon fekvő Gansu tartomány Sandan városában a mai napig szoborral és szeretettel emlékeznek Hoggra és barátjára, Rewi Alley-re, az új-zélandi emberbarátra, ám Hogg nevét Kínán kívül alig hallotta valaki. Ez a helyzet azonban idén megváltozott, hiszen Roger Spottiswoode filmrendező megfilmesítette a történetet. Az epikus hangulatúra hangszerelt filmben a XX. század egyik legtragikusabb, és sokak által feledni vágyott, kibeszéletlen fejezete elevenedik meg, amelynek hátterében mindvégig ott kísért a japán kegyetlenség és a kínai kíméletlenség között feszülő ellentét.
Pénzhamisítók
Mi lett volna, ha a nácik sikerrel manipulálják az angolszász pénzügyi rendszert, és ezáltal közelebb kerülnek a második világháború megnyeréséhez? Ez a kérdés áll egy idén bemutatott osztrák film hátterében, amely egy igencsak furcsa történetet elevenít fel: az alkotás a náci haláltáborokban pénzhamisításra befogott zsidók életét mutatja be. A főszereplő szélhámos szemein keresztül a sors kegyetlen apróságai is nyomon követhetők, így a barátságos, ám egyben kegyetlen táborparancsnok ellentmondásossága mellett a rabok megalkuvásának és lázadásának iszonyatát is átélhetik a nézők. A film megtekintése kötelezően ajánlott a holokauszt kegyetlenségében rejtőző furcsaságok feldolgozásához.
Charlie Wilson háborúja
A korábbi Frost/Nixonhoz hasonlóan Charlie Wilson története is politikai kamaradarabként mérhető, ám a súlyos politikai mondanivalót itt egy zseniális forgatókönyv, kiváló rendezés és pazar színészi alakítások teszik habkönnyűvé. Az intelligens történet az afganisztáni háború amerikai támogatását, és Oszama bin Laden későbbi tálibjainak nyugati pénzből történő kiképzését mutatja be. A történet minden szemérmességtől mentesen ecseteli az amerikai-izraeli-szovjet hatalmi összefüggéseket és fegyveralkukat, amelyek - bár az összeesküvés-elméletek között is igencsak komoly helyen szerepelnek - a mai napig befolyásolják a világpolitikai fordulatokat.
Csi Bi
A korábban stílusosra koreografált pisztolypárbajairól megismert, és Hollywoodban is befutott John Woo hazatért Ázsiába: az év egyik legsikeresebb szuperprodukciójában a rendező a III. századba - pontosabban 208-ba -, a Han-dinasztia korába kalauzolja a nézőket. A történet első fele - a következő csak jövő januárban érkezik majd - azt az elsöprő küzdelmet mutatja be, amelyben a Han uralkodó egyesítő szándéka ellen próbálnak helytállni a csapataik száma alapján bukásra ítélt Hszu és Keleti Vu királyság csapatai. Hatalmas érzelmek, döbbenetes ütközetek és lírai meghatottság lengi be Woo filmjét, amely bebizonyítja: a mester utolsó, és egyben tragikusan unalmasra sikeredett amerikai filmjei ellenére sem felejtett el rendezni. Abban persze csak reménykedni lehet, hogy a folytatás teljessé, és nem egy gigászi bukássá tesz a filmet.
