A független színházi alkotókból álló Terminál Workhouse az elmúlt évad során a semmiből robbant be a magyar színházi köztudatba, és azóta is megállíthatatlanul száguld tovább újabb és újabb izgalmas, aktualitással telített bemutatóival. A M/Ámor, vagy amit akartok című előadás létrejöttét hosszú, de annál kreatívabb közös alkotómunka előzte meg, melyben minden közreműködő alkotóként vett részt. Az előadáson mindez látszik is, a színpadot eleven, élő alakok népesítik be, mondataik a mi mondataink is lehetnének, miközben nevetünk abszurd helyzeteiken.
Nem csoda, hogy a nyári színházi fesztiválszezon kedvelt előadása lett, a makkoshotykai fiatalok mámoros történetét teltházak előtt, hatalmas sikerrel játszották többek között a ZaKo, az Ördögkatlan és a VIDOR Fesztivál közönsége előtt. A Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló darabban ? melyet a színészek improvizációja alapján Dancsecs Ildikó írt ? négy fiatal szerelmes történetét ismerjük meg, akik a felnőtté válás útján esetlenül lavíroznak a rögös magyar valóságban. A helyszín, mivel magyar vidékről van szó, természetesen a kocsma, ahol Puck varázscseppjét a Sztárlájt partyszervíz által delegált zenész-csapos házifőzésű pálinkája váltja le, melynek hatására feltárulnak a legféltettebb titkok, a fiatalok pedig szembe néznek saját félelmeikkel, önmagukat gátló frusztrációikkal. Így válik kibogozhatatlan szerelmi négyszöggé a kényszeresküvő elől szökni akaró, de a jólét miatt mégis hezitáló menyasszonynak, a faluból kiutált álértelmiségi tanítónak, a volt téesz elnök fiának és a roma kocsmáros kitartóan szerető lányának története. Mindez a magyar vidék embereinek keserédességével keretezve, az egészet átszövő zenével és rengeteg humorral jelenik meg Bakonyi Alexa, Kálóczi Orsolya, Géczi Zoltán és Molnár Gusztáv karaktereiben.
A rendkívül egyedi világot megteremtő és sajátos humort képviselő előadás annyira bolond, hogy minden mondata igazzá válik. Egyedi műfaja, a zenés vígnépszínművelet kifacsarja a népszínművek világát, maivá varázsolja Shakespeare vígjátékainak logikátlannak tűnő mély igazságait, és egyedi színfoltként képes kitűnni a magyar vidéki miliőt megragadó színházi előadások közül is. Egy ilyen kezdeményezés nem is találhatna jobb helyszínt, mint a Pintér Béla-daraboknak is helyt adó Szkéné Színház.
