Angol filmesek felfedezték egy római kori vízvezeték forrását

Kultpol


aquadukt_by_kmkz_com.jpg
 Római kori aquadukt
 
(MTI) - Edward O'Neill és fia, Michael, a két filmes a Rómától 26 kilométerre északra fekvő Braccianói-tónál, a használaton kívüli Virágok Madonnája kápolna alatt alagutak és tárolómedencék sorát fedezte fel, miközben dokumentumfilmet forgatott az olasz főváros ókori vízvezetékeiről. Feltételezésük szerint ez volt a forrása az Aqua Traiana nevű, Kr. u. 109-ben Traianus császár által építtetett hatalmas aquaeductusnak, amely az ókori Róma malmait működtette és a Tiberis (a mai Tevere) mellett abba a városrészbe szállította az éltető vizet, ahol a IV. században a Szent Péter bazilika épült.
   
Edward O'Neill elmondta a Reutersnek, hogy feltételezése szerint ez a forrás látta el vízzel a korai Vatikánt és ezzel kereszteltek meg számos korai keresztény hívőt. A tárolórendszer maradványa ma egy sertéstelep része, és korábban azt feltételezték, hogy a középkorban épült. A filmesek azonban rábukkantak a Vatikán könyvtárában egy dokumentumra, amelyből arra következtetnek, hogy sokkal régebbi eredetű.
   
Forgatás közben hosszú vaslétrákon leereszkedtek a vízrendszer mélyére és rábukkantak a gyémántsíkokhoz hasonló, opus reticulatum-rendszerű téglaépítményre, amely jellemző az ókori mérnökök hasonló célú műtárgyaira. Feltételezésüket megerősítette Lorenzo Quilici, a bolognai egyetem professzora, aki az ókori vízvezetékrendszerek ismert szakértője. Mi több, a tudós azt is megállapította, hogy a tárolók és a fölöttük lévő kápolna egy nagyszabású ókori nympheum - a víz istenségeinek szentelt templomegyüttes - részét alkothatták valamikor.
   
Az Aqua Traiana egyike volt annak a 11 nagy vízvezetéknek, amelynek 500 kilométeres hálózata az ókori Rómát táplálta. Ez az aquaeductus a vulkanikus eredetű Braccianói-tó körüli források vízét vezette délre, és a nyugati Janiculum dombnál érte el a fővárost, ahol négy malom vízkerekeit hajtva a római kenyérellátást biztosította. A középkorban a vezeték tönkrement, de 1612-ben V. Pál pápa rendbe hozatta és attól fogva Acqua Paola (olasz nyelvű, az egyházfőre utaló) néven a terjeszkedő Vatikán körüli térséget látta el vízzel.
   
V. Pál azonban nem terelhette ebbe a vezetékbe a Virágok Madonnája kápolna alatti alagútrendszer vizét, mert - mint a két filmes által a Vatikánban felfedezett dokumentumból kitűnik - az akkor már egy hercegi birtok része volt. Ezért a pápa úgy rendelkezett, hogy a vizet közvetlenül a Braccianói-tóból nyerjék ki, így annak minősége jóval gyengébb volt. "Ha valami nem igazán megfelelő, Rómában mind a mai napig az a szólás járja, hogy 'annyira jó, mint az Acqua Paolina vize'" - jegyezte meg Edward O'Neill, aki bízik abban, hogy sikerül pénzt szereznie az ókori vízrendszer alaposabb feltárásához.