A harmadik napom Bill Plymptonnal indul, az Idióták és angyalok tesztvetítésével. A 2008-ban bemutatandó film eredeti, melankolikus és ironikus, emlékezetes például az a képsor, melyben kiderül, hogyan is néz ki a repülés egy esetlen madárfióka és egy kis testi hibával (szárnyakkal) megáldott férfi szemszögéből. A barátságos amerikai animációs tervező sokat mesél az alkotási folyamatról, elmondja, hogy ezt a filmet rajzolni számára pihentető és könnyed tevékenység, és nem viccel, valóban nagyon laza és termékeny alkotó, a nézőknek ajándékba is rajzol.
Koji Yamamura japán sztártervező retrospektív sorozata különös élmény: látunk csecsemőlátószögből készült filmet, van olyan szereplője, aki beleugrik a saját fején növekvő lyukba, de a legemlékezetesebb mégis az Egy falusi orvos című, lidércesen gyönyörű Kafka-adaptációja. Koji Yamamura a vetítés után még velünk marad pár kérdés erejéig: megosztja a közönséggel, hogy a valóság helyett őt kizárólag a fantázia izgatja, hogy nem áll mögötte hatalmas cég, szinte minden filmjüket ketten készítik feleségével, és beszél arról is, hogy Kafkát azért választotta, mert korai, kivételes olvasmányélménye volt, és számára az író időkezelése az izgalmas, mert Kafkánál "nyúlik az idő". (Az biztos, hogy az Anilogue fesztivál szervezőinek sikerült igazán megnyerő zsűrit választania, Koji Yamamura és Bill Plympton mellett a bíráló bizottság harmadik tagja, az észt Riho Unt a pénteki 50 éves a Nukufilm válogatáson keltett nagyon pozitív benyomást.)
Az tényleg csak a szerencsén múlt, hogy a nyertes filmeket mind láttam: Konstantin Bronzit Vécérománca valóban szívmelengető történet egy ábrándos nőről, aki vécésnéniként sem mond le a szerelemről - az egyszerű, majdnem fekete-fehér filmet csak a titkos hódolótól kapott színpompás virágcsokrok pöttyözik színesre. A különdíjas Állatok farsangja, Michaela Pavlatova filmje az egyik kedvencem volt: játékos, erotomán kergetőzés a köbön. Pierre-Luc Granjon A fehér farkas című animációja kicsit nyomasztott, bár rejtélyes és szellemes: egy testvérpár barátkozik a farkasokkal az erdő mélyén, levágott nyuszifejekkel szerezve új társakat. Jonas Odell Soha úgy, mint legelőször című filmje nem véletlenül kapott közönségdíjat, nyilván a virtuózan váltogatott stílusok és a film alapjául szolgáló vallomások intimitása, őszintesége miatt szerettük annyian. Mari-Liis Bassovskaja és Jelena Girlin mesterdarabjáért, A ruháért viszont elmorzsolok egy szimbolikus könnycseppet, sajnálom, hogy nem nyert: szépséges, tűnékeny, bizarr és nagyon karakteres munka.
