Antonio Michele Ghislieri 1504. január 27-én született egy piemonti kisvárosban, Boscóban. Tizennégy éves korában belépett a domonkos rendbe. Teológiai tanulmányainak befejeztével Bolognában 1528-ban pappá szentelték. Lombardiai tartományfőnökségének idején rettenthetetlen és kérlelhetetlen inkvizítornak ismerhették meg a területen található egyházmegyék lakosai. Elöljárói felfigyeltek rá, és 1550-ben Rómába rendelték a római inkvizíció általános biztosának. Caraffa bíboros, az addigi főinkvizítor 1555-ban IV. Pál néven pápa lett, s munkatársát, Ghislierit előbb Nepi-Sutri püspökévé, majd bíborossá, végül főinkvizítorrá nevezte ki. Ghislieri a következő pápa, IV. Pius szemében kegyvesztett lett, melynek jeleként a pápa eltávolította Rómából, és Mondovi püspökévé tette. A mellőzés éveiben mint püspök a trienti zsinat rendelkezéseinek megvalósításán fáradozott. 1566. január 7-én azonban a bíborosi testület őt választotta pápának. Az V. Pius nevet választotta. Vele kezdődött a XVI. századi refomrpápák sora. Fő céljának az egyház és a vallási élet megújítását tekintette. Egyszerűsítette a pápai háztartást, csökkentete az udvartartás létszámát. Komoly küzdelmet folytatott a simónia minden formája ellen. szívén viselte a római lakosság valláserkölcsi színvonalának emelését. 1566-ban megjelentette a Római Katekizmust, sokat tett az oszmánok elleni összefogásért. Pápasága alatt aratott nagy győzelmet a keresztény flotta a törökök felett Lepantónál (1571). 1572. május 1-jén halt meg, sírja a római Santa Maria Maggiore-bazilika egyik jobboldali mellékkápolnájában található X. Kelemen pápa boldoggá (1604), XI. Kelemen pedig szentté (1644) avatta.
