Az Atrion névre keresztelt épület ablakaiból idillikus kilátás nyílik: a zöld parkkal körülvett tóban vadkacsák és hattyúk úszkálnak. A ház fekvése is kitűnő, Berlin központjától csak pár percre található. Nem csoda, hogy sokan érdeklődnek iránta: a potenciális lakók mellett azonban történészek is jelentkeztek. Az épületet azelőtt ugyanis nem Atrionnak hívták, 1936-tól a második világháború közepéig itt ülésezett a Harmadik Birodalom egyik hírhedt katonai bírósága.
Az itteni bírók 1400 halálos ítéletet hoztak a rendszer lelkiismeretes ellenzői és ellenállói, többek között a jól ismert Vörös Zenekar (Rote Kapelle) ellenállócsoport tagjai ellen. "A projekt Berlin és az egész ország megmagyarázhatatlan figyelmetlensége a múlt iránt" - véli Manfred Krause, a náci bíróságok gaztetteivel foglalkozó Forum Justizgeschichte elnöke.
A régi bíróság épületét 106 apartmanra osztották, a legnagyobb 207 négyzetméter. A domborműveket, díszablakokat, burkolatot és a boltozatos mennyezetet megtartották, a földszinti közösségi helyiségeket pedig felújították. A legnagyobb aggodalom magát a bírósági termet övezi, ahol a náci bírák halálra ítélték mindazokat, akik ellenezték Hitler megalomániás terveit. Itt kapták meg halálos ítéletüket a Vörös Zenekar nevű egyetemi ellenállási mozgalom tagjai, akik nem csak náciellenes röpiratokat terjesztettek, hanem sok zsidót kimentettek a náci halálgépezet torkából.
Johannes Tuchel, a Német Ellenállók Emlékközpontjának vezetője, egyáltalán nem örül, hogy a bírósági termet közösségi helyiséggé akarják alakítani az apartmanok bérlői számára. "Elképzelhetetlen, hogy ezt a termet, ahol annyi halálos ítéletet mondtak ki, kényelmes pihenőhellyé alakítsák." Tuchel és munkatársai csak akkor hallottak az épület átalakításának terveiről, amikor már nem tehettek semmit ellene.
Thomas Groth, az épületet átépítő ingatlancég igazgatója, nem érti a vádakat. Elmondása szerint belül igyekeznek minden részletet hűen megőrizni, az épület külső homlokzata pedig változatlan marad. Amennyit csak lehet, megőrizni kívánnak az épületből, így a bírósági termet megnyitják a nyilvánosság előtt, illetve vitákat rendeznek például a Harmadik Birodalom igazságszolgáltatásáról, és kiállításokat is szerveznek benne. "A legmesszebbmenőkig figyelembe vettük a terem jelentőségét, ezért is döntöttünk úgy, hogy nem alakítunk ki benne apartmant. A helyreállított terem teljesen olyan lesz, mint az eredeti, csak a bírói székeket távolítottuk el" - mondta Groth.
A neobarokk homlokzatú épületet 1908 és 1910 között emelték. Először katonai, majd gazdasági bíróság volt, végül a náci hatalomátvétel után itt ítélték halálra az árulással, kémkedéssel és "rossz katonai morállal" vádolt katonákat. Az épületen elhelyezett emléktáblák erre a korszakra emlékeztetnek. A háború után az új Német Szövetségi Köztársaság igazságszolgáltatásának színhelye lett. 1997-re azonban teljesen lerobbant, és senki sem tudta, mi történjen vele. "A kormány hagyja, hogy a náci katonai bíróság épülete teljesen tönkremenjen. Már megint eltörölnek egy darab náci múltat" - panaszkodott 2003-ban a Berlin csoport.
A probléma azonban nem az volt, hogy a kormány el akarta tüntetni a történelem ezen maradványát, sokkal inkább, hogy senki sem tudta, mi történjen az ingatlannal. Luxushotellé történő átalakítását 2004-ben elvetették. A Forum Justizgeschichte pedig nem tudott annyi anyagi forrást előteremteni, ami elég lett volna arra, hogy az épületből a náci bíróságok áldozataira emlékező emlékhelyet alakítsanak ki. "Mindenkitől udvarias és támogató válaszokat kaptunk, de a pénzügyi támogatást elutasították" - mondta Krause. Még a berlini kormány is visszariadt az épület történelmi jelentőségétől és magas árától. A házat 2005-ben végül egy holland befektetési cég vette meg a szövetségi kormánytól, és 2006-ban megkezdődött az átépítés.
Groth szerint az épület felújítása óriási előrelépés az elmúlt évtizedek pusztulása után. "Az épületen természetesen nyomot hagyott, hogy sokáig üresen állt. Fűteni viszont folyamatosan kellett, ami egy vagyonba került a német adófizetőknek." A berlini önkormányzat is hasonlóan vélekedett. Az ingatlan lassú szétesése fontos érv volt az illetékesek szemében az apartman-projekt engedélyezése mellett. "Ha az épület még egy évtizedig üresen áll, az már szerkezeti károkat okozott volna" - válaszolta a Berlini Szenátus a kétkedőknek.
Krausét továbbra is aggasztja, hogy a náci igazságszolgáltatás áldozatainak nincs megfelelő, központi emlékhelye. Groth azonban pragmatikusabban gondolkodik. "Az épület 80 évig az igazi értelemben vett igazságszolgáltatást szolgálta, csupán hét évig, vagyis viszonylag rövid ideig, volt a nácik kezében. A bérlőknek nem okoz problémát az épület története. Az apartmanok 87 százaléka már elkelt. Csak egy bérlő lépett vissza erre hivatkozva."
Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy a német főváros elbírna még egy múzeumot vagy emlékművet: korábban sokan panaszkodtak arról, hogy Berlinben lassan lépni sem lehet a hasonló hasznosítású ingatlanoktól, és sokan még csak most kaptak kedvet valamilyen hasonló célú emlékezőhely kialakításához.
