A csodálatos fenekű szerelemistennő, Aphrodité hátsóját jelképezi a február 14-e környékén mindent elárasztó piros szív - áll a Discovery Channelen. A Valentin-nap eredetét és szimbolikáját kutató Galdino Pranzarone, a salemi Roanoke Főiskola pszichológia professzorának teóriája annyiban biztosan helytálló, hogy a stilizált szív-formának valóban nem sok köze van az emberi szív alakjához és vöröses-barna színéhez. Annál inkább a világ egyetlen olyan templomához, amely nevében is a formás testrészt örökíti meg: Aphrodité Kallipygos, azaz a csodálatos fenekű istennő szent helye.
"Pranzarone kijelentései kifejezetten mulatságosak" - nyilatkozta Eric Jager, a Szívkönyv (The book of the heart) című munka szerzője, aki írásában a korai szív-ábrázolásokat kutatta. A komolytalansággal vádolt tudós erre annyit reagált, hogy "a téma értelmezése tisztán elméleti (értsd: találgatás), hiszen egyikünk sem volt jelen a szimbólumok születésénél".
Születés vagy fogamzásgátlás?
A szív-szimbólum egyesek szerint a születéssel függ össze. A jelkép egyiptomi eredeztetésének hívői szerint a hét lélek egyike a várandós anya szívéből leáramlik az anyaméhbe, ahol a születendő gyermekben ölt testet. Eszerint a szív, a lélek és az új élet alkotnak egységet.
A szakértők másik csoportja azt vallja, hogy Szent Bálint avagy Valentin attribútumának első ismert ábrázolása az i.e. 7 századi Küréne városához köthető. A mai Líbia területének egykori lakói nagy sikerrel hasznosítottak egy növényt, amolyan korabeli fogamzásgátlóként. Állítólag ennek a levele egy az egyben megfelel a mi rajzolt szív-formánknak.
A játékkártyákra rajzolt piros szivecske a hellén kultúrát felmagasztaló reneszánsz idején indult hódító útjára. A profán világban hamar közkedveltté vált alakot idővel a katolikusok is beiktatták szimbólumaik sorába. Elterjedt egyházi nézet szerint valójában Szent Margaret Marie Alacoque 17. századi látomásához köthető, aki Jézus töviskoszorúját éppen egy vérvörösen izzó szív körül látta megjelenni.
