(MTI) - Az 1930-as években üzembe állított, most pedig aprólékos munkával restaurált zöld-fehér színű Ganz-Jendrassik motorvonat egyszerre száz utast szállíthat. A másodosztályú ülések kárpitozása, a harmadosztályú fapadok, de a csomagtartók, a bádogból készült feliratok is mind-mind megegyeznek a harmincas években használtakkal. A felújítás révén a motorkocsi akadálymentes, kerekesszékkel és babakocsival is igénybe vehető. A skanzenvonat Európa leghosszabb - 2,4 kilométeres - múzeumon belül futó, normál nyomtávú vasúti pályáján halad majd. Érdekesség, hogy a vasúti pálya építésénél használt korabeli síneket kézzel fektették le.
A főigazgató arról is beszámolt, hogy áprilistól új bejárat, a műemléki védettséget élvező mezőhegyesi vasútállomás mása fogadja a látogatókat. A monarchia hangulatát idéző komplexumba számos látogatóbarát szolgáltatás költözik: az információs szolgálat, a csomagmegőrző, a pelenkázó, a kerékpártároló mellett ajándékbolt és kávézó is kerül az épületbe. A látogatók a jegyváltás után innen indulhatnak a több mint 200 épületegyüttes felfedezésére.
A skanzenvonatot a Vasúttörténeti Park üzemelteti, biztosítva a korhű öltözékben dolgozó kiszolgáló személyzetet, a masinisztát és a kalauzt. Az óránként legfeljebb 15 kilométeres sebességgel közlekedő motorkocsi mintegy fél óra alatt teszi meg az utat, amelynek során két átjárót is érint, ahol megáll, míg a kalauz leereszti a sorompót, a vonat áthaladása után pedig visszaemeli.
A skanzenvonatra külön kell jegyet váltani, a klasszikus megjelenésű kéregjegy 400, illetve 500 forintba kerül. A megváltott jegy a nap folyamán tetszőleges számú alkalommal igénybe vehető, s ha a megváltás napján nem kerül sor az utazásra, az adott naptári évben később is felhasználható.
A vonatot műszaki, ipartörténeti szempontból Valkai Csaba, a szentesi Vasúttörténeti Alapítvány munkatársa, nyugdíjas szentesi vasutas, vonatrestaurátor mutatta be. Valkai Csaba csaknem teljesen egyedül építette újjá az 1932-ben gyártott, háromtengelyes motorkocsit a szentesi MÁV-fűtőházban.
A Ganz-Jendrassik motorkocsi eredeti pályaszáma BCmot 422 volt, az 1924-es nagy fejlesztési hullámban tervezték. Első útjának pontos dátuma nem ismert, tudják azonban, hogy az 1960-as években Vésztőn állomásozott. 1989-ben a békéscsabai pályagazdálkodási főnökség motorkocsija lett, innen utazott át Szentesre 1998-ban, ahol Valkai Csaba majdnem egy évtizeden át őrizte.
A skanzenvasút az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiemelt projektje, a Skanzen Örökség Program (SÖP) keretében valósult meg az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával.
Korábban:
