A Romániából érkezett Jasszer Arafattal folytatott tárgyalásokról kiadott közlemény újra kifejtette a palesztin kérdésben a szovjet állásponthoz igazodó magyar felfogást: "A közel-keleti válság megoldásához elengedhetetlennek tartják az izraeli megszálló csapatok kivonását valamennyi elfoglalt arab területről [...], a palesztinai arab nép önrendelkezési jogának érvényesítését, az önálló palesztin nemzeti hatalom megteremtését..." Megállapodtak a Palesztin Felszabadítási Szervezet állandó budapesti képviseletének létesítéséről - Magyarország folytatja a PFSZ politikai és szerény mértékű anyagi támogatását. Nehéz megítélni, hogy a magyar közvélemény hogyan vélekedett az arab-izraeli konfliktusról, s ezen belül a palesztin-kérdésről. A magyar kormányzat felzárkózott a szovjet blokk arabbarát politikájához. Úgy látszik, ebbe az irányba szorította a tábor politikához fűződő kötelezettsége. De nem mellőzhető az, hogy a határokon túli magyar kisebbség és a palesztinok között különböző párhuzamokat vont a lakosság egy része. Országszerte viccek keletkeztek a palesztin vezér "asztalkendő"-jéről, szerelmi életéről. A szolgáltató nagyvállalatot, a "Javszer"-t a köznyelvben csak "Javszer Arafat"-nak nevezték.
