Rembrandt ? eredeti nevén: Rembrandt Harmenszoon van Rijn ? 408 éve születetett éppen ezen a napon: 1606. július 15-én Leidenben. A németalföldi festő és rajzművész alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek Holland aranykornak, illetve ?arany évszázadnak?, néha Rembrandt korának neveznek.
?Rembrandt azon művészek közé tartozott, akit a hírnév élete során és halála után is szárnyain hordozott. Munkássága nem csak azért volt jelentős, mert szinte számolatlanul ontotta magából a műremekeket, hanem azért is, mert felnevelt egy egész festőnemzedéket, mely a 17. századi Holland Aranykor idején az ő példája szerint ragadta meg az ecsetet; a mester máig csodált kézjegye tehát a szintén neves örökösökön keresztül is nyomot hagyott az európai festészetben? ? írta a festőről Tarján M. Tamás.
Rembrandt aránylag jó családi körülmények közé született, az apja molnár volt, az édesanyja pékleány. Szülei tudósnak szánták, így a latin iskola után beiratkozott a Leideni Egyetemre. Már ekkor is a festészethez érzett kedvet, ezért hamarosan otthagyta az egyetemet, és szülei beleegyezésével Jacob van Swanenburgh, leideni mester tanítványa lett. 1624-ben fél évet Amszterdamban töltött, Pieter Lastman történelmi festőnél, majd visszatért Leidenbe, és műtermet nyitott. 1627-től pedig már saját tanítványokat fogadott, akik közül az egyik legelső és legelismertebb Gerrit Dou volt 1628?1631 között.
1631-re Rembrandt már akkora hírnévnek örvendett, hogy számos portrét rendeltek tőle Amszterdamból, így odaköltözött, és több száz arcképet festett megrendelésre, bár fő feladatának továbbra is a történeti festészetet tartotta. Amszterdamban a híres műkereskedő, Hendrick van Uylenburgh házában lakott, és 1634-ben feleségül vette a galériás unokahúgának lányát, Saskiát. A jómod ellenére magánéletük rosszul alakult. Három gyermekük is meghalt születése után, és csak a negyedik gyermekük, Titus élte meg a felnőtt kort. Saskia nem sokkal Titus születése után meghalt.
Rembrandt ezután Titus gondozójával, egy Geertje Dircx nevű özvegyasszonnyal lépett élettársi kapcsolatba, ám Geertje beperelte Rembrandtot, mivel állítása szerint az házasságot ígért neki, később pedig Rembrandt rábizonyította az asszonyra, hogy Saskia 200 gulden értékű ékszereit el akarta sikkasztani, és dologházba csukatta a nőt. Rembrandt új szeretője a sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels lett, aki eredetileg szintén a festő szobalánya volt. 1654-ben született lánya (Cornelia), amiért Hendrickjét hivatalosan megfeddte a várost uraló kálvinista egyháztanács, amiért bűnben él Rembrandttal, akit nem idéztek maguk elé, mivel nem volt tagja a református egyháznak.
Rembrandt pazarló életet élt, így 1656-ban csődöt kellett jelentenie. Hitelezői elárverezték házát és műgyűjteményét. Új, szerényebb lakásában Hendrickje és Titus megélhetési célból művészellátó boltot nyitott. A festő hírneve eközben nem csökkent, mégis szegényen halt meg 1669. október 4-én Amszterdamban, és egy ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben.
Élete során a művész kb. 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot alkotott. Munkái közül kiemelkednek önarcképei, melyek segítségével képet kaphatunk nem csak a festő kinézetéről, de a benne dúló érzelmekről is. Alkotásainak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata. Kiemelkedő az az érzékenység, mellyel önmagát és másokat ábrázol, valamint figyelemreméltó a drámai, életszerű jelenetek megteremtése képein.
Egyik leghíresebb műve az Éjjeli őrjárat. A festményt később ?Patrouille de Nuit?-nak nevezték a franciák, és ?Night Watch?-nak nevezte Sir Joshua Reynolds, mert felfedezésekor már annyira megviselte az idő, hogy éjszakai jelenetnek tűnt. Megtisztítása után jöttek rá, hogy egy csapat muskétást ábrázol, akik egy sötét udvarból kilépnek a vakító napsütésbe, a kép címét azonban ezután sem változtatták meg. Életének utolsó éveiben festette meg legpompásabb önarcképeit, melyeken arca a fájdalom és szomorúság jeleit tükrözi.
Forrás: Wikipédia
