Bájitalos hangulatban az Arany Sasban

Az Arany Sas Patikamúzeum két fő helyiségben kialakított enteriőrben mutatja be a gyógyszerészet tudományának fejlődését.

Kívülről ugyan kissé rejtőzködik, de hatalmas kincseket rejt a Várnegyed szívében, a Tárnok utca 18. szám alatt található Arany Sas Patikamúzeum. Már az utcán haladva úgy érezzük, mintha egy Harry Potter-regénybe csöppennénk, bent pedig igazán elkap minket az Abszol út bájitalos hangulata. Lehetünk akár muglik, akár varázslók, a Patikamúzeumot nem érdemes kihagyni.

Mielőtt belépnénk, érdemes kívülről is körülnézni: a 15. század első felében épült barokk sarokház önmagában is különleges. A középkori alapokon nyugvó épület alsó szintje a kezdetektől fogva kereskedőház volt. Többszöri átalakítást követően 1750-ben itt nyitotta meg kapuit az első budavári patika és működött egészen 1913-ig.

A Patikamúzeum bejáratát copf kőkeret övezi, magas, síkra lefaragott füzérdíszes feltéttel. Nézzünk kicsit felfelé is, hiszen ott egy csillagos és ég mintával festett szoborfülkében Kovács Margit Madonna kerámiája látható. Az Arany Sas Patika 1974-ben készített, díszes cégére idézi fel a régmúlt időket.

Az ajtó felett diszkrét Museum felirat árulkodik arról, ami bent vár ránk. Belépve egyből elkap az érzés: olyan, mintha az Abszol út egyik üzletében járnánk. Az egykori kereskedőház restaurált maradványai csak fokozzák ezt a hangulatot.

A plafonon a XVIII. századbeli indás secco részletei tűnnek fel, az eredeti falfestés pedig másodlagos elhelyezésben a belső helyiségben tekinthető meg. Ez egy 1500 körüli szürkéskék alapon alkimista díszítéssel ellátott réteg. A plafon legfelső rétege egy copf stílusú, XVIII. századi festés.

Még egy különleges részlet az épületről: van itt két feltárt falnyílás is, amelyek fontos kormeghatározók. A reneszánsz vakfülkében látható riolittufa, amelyet a XV. század második felében használtak Budán. A másik nyílás pedig egy török lámpafülke: a fordított ék alakban rakott tégla jellegzetes török kori záradék.

Ha kigyönyörködtük magunkat ezekben a részletekben, akkor itt az idő, hogy körbenézzünk. A kiállítás a két fő helyiségben kialakított enteriőrben mutatja be a gyógyszerészet tudományának fejlődését. Az egyik terem az officina, tehát a vevők kiszolgálására létrehozott helyiség, a másik pedig a laboratórium, ahol a különféle szereket kotyvasztották.

Az első térben felállított vitrinek egyértelműen igazolják, hogy a gyógyszerészet nem pusztán egy tudományág, iparművészeti jelentősége is van. Változatos formájú, anyagú és díszítésű patikaedényeket láthatunk ezekben a tárlókban. Üveg- és faedényeket már a kezdetektől fogva használtak, tájékoztat a felirat, a reneszánsz és barokk korban azonban a kerámia edények válnak az officinák díszeivé. Ezek kezdetben öblösek, azonban ezekben a vitrinekben már inkább a 15. század második felétől elterjedt albarello formájú majolikákkal találkozunk.

Ezek a keleti eredetű, középen karcsúsodó formájú edényeket kezdetben kevés színnel díszítették. Itt látható például a visegrádi vár ásatásakor előkerült perzsa edény másolata is, amelyen rézzöld geometrikus minták és virágos, leveles formák futnak végig. Aztán emellett vannak még reneszánsz kori edények kobaltkék és okkersárga indákkal, mellettük pedig mozsarak, mérlegek, 14-15. századi gyógyszerészeti könyvek, orvosi receptek. A vitrin különlegességei még a borok készítéséről szóló korabeli leírás, valamint az ókori római kenőcsös tégely és illatszeres üveg is.

Egy másik vitrinben a gyógyszer nevét tartalmazó, portréval, nemesi címerrel vagy bibliai jelenettel díszített albarellok mellett láthatunk két csőrös kancsót is. Ez a forma szintén elterjedt volt a reneszánsz és a barokk korban. A harmadik vitrinben különös figyelmet érdemelnek a pécsi Szerecsen patika üvegedényei a XVII. századból, Kuny Domokos keramikus finoman díszített kerámiái, valamint a felvidéki, kolozsvári, nagyszebeni patikaedények is.

Az Arany Sas patikabútorzata ugyan teljes egészében megsemmisült, azonban ebben a kiállításban mégis megtekinthetjük, hogy milyen is volt egy polgári patika officinája. A kőszegi Fekete Szerecseny patika bútorzatának rekonstrukcióját és eredeti fiókjait látjuk itt.

Ez a nagypolgárság ízlésének megfelelő reprezentatív empire bútorokkal szemben egy visszafogottabb, letisztultabb, biedermeier stílusú állványzatból és táraasztalból áll. A polcokon üvegedények és fajanszok sorakoznak egy óriási kétkarú mérleggel kiegészülve. A asztalon Szent Rókus szobra figyel, a falon pedig Szénn Mihály gyógyszerészsegédlevelét láthatjuk 1791-ből.

Innen jutunk be az úgynevezett laboratóriumi térbe, ahol a különféle hatóanyagokat és alkimista eszközöket tekinthetjük meg. Egy beugróba bekukucskálva egy teljesen berendezett műhely látható rézedényekkel, -tölcsérekkel, -kanalakkal, üsttel, mindenféle lombikkal… A plafonról lógó kipreparált krokodil csak fokozza a boszorkányos hangulatot.

Ebben a teremben látható még a zirci Szent Bernát gyógyszertár tintkúraprése, egy sarokban egy régi desztillálórendszer áll, két vitrinben pedig további hatóanyagok (pl. topáz, fehér korall, kőrisbogár) és eszközök (olvasztótégely, mércés edények, drogvágó) láthatók.

A kiállítás utolsó egysége az Arany Sas patika történetével foglalkozik. Megnézhetjük a gyógyszertár számlakivonatait, szignatúráit, de itt láthatók a patika barokk kori ajtópántjai is.

További fotók a kiállításról a galériánkban: