Czakóban és Orwellben közös az igazság kimondásának olykor kegyetlenségig makacs szenvedélye
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésében megrendezett Aranykapu című kamarakiállítás megnyitójára látogathattak el az érdeklődők szerda este a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítóterébe. Az idén elhunyt Czakó Gábor író, képzőművész életművét bemutató kiállítás ünnepélyes megnyitóján Török Petra főigazgató mondott köszöntőbeszédet, amelyet Kodolányi Gyula író, költő kiállításmegnyitó beszéde követett.
A Czakó Gábor emlékére létrehozott kamarakiállítás az Ars Sacra programsorozat részeként jött létre, amelynek keretében – az elmúlt két év kivételével – olyan emlékezetes kiállításokat mutattak még be, mint a Hű, mint az árny, tiszta mint a fény című, Jókai Mór Egy az Isten regénye kapcsán középpontba állított unitárius közösségről szóló kiállítás vagy az Ady Endre születésének századik évfordulójára összeállított, A föltámadás szomorúsága címet viselő, melyben többek között a költő istenes versei, valamint halálának körülményei tárultak a látogatók elé. A palota felújítása miatt a programsorozat két évig kénytelen volt szüneteltetni az időszaki kiállításokat, így lényegében a Czakó Gábor emlékére létrehozott kiállítás egyben a kiállítótér újraavatását is jelképezi. Török Petra főigazgató arról is beszámolt, a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezeti egységeként működő Digitális Irodalmi Akadémia felbecsülhetetlen szerepet tölt be a múzeum életében.
„Azoknak az életművét gondozza, akik valójában az irodalmat a mindennapjainkkal élik és írják, és azoknak a hagyatékát gondozza a virtuális térben, akiknek a személye és művei nélkül a XX. századi magyar irodalom nem lenne az, ami. Közéjük tartozik Czakó Gábor is.”
Demeter Szilárd főigazgató 2019-ben kezdeményezte a nemzet művészeinek felvételét a Digitális Irodalmi Akadémiába. Az alapszabály megújítását követően titkos szavazás zajlott le az akadémikusok között, amelynek eredményeként tizenkét irodalmár, költő, író csatlakozhatott a Digitális Irodalmi Akadémiához. Közülük akkor már hatan tagjai voltak az akadémiának, így rajtuk kívül 2019 novemberében, egy rendkívüli tagválasztás során, még hat másik alkotóval egészült ki a lista. Czakó Gábor mellett Dobai Péter, Kalász Márton, Kiss Anna, Tornai József és Tőzsér Árpád kapott helyet a Digitális Irodalmi Akadémiában. „Ebben a szerepkörben is, mint minden közösségi tevékenységében, ezt a hiába betöltött feladatot is nagy felelősséggel viselte” – emelte ki Török Petra főigazgató Czakó Gábor tagsági szerepvállalásáról.
A DIA elsődleges feladata, hogy korszerű módon tegye elérhetővé mindenki számára az irodalom legkiválóbb alkotóinak műveit, és „ennek a feladatnak a részeként zajlik Czakó Gábor életművének digitális feldolgozása is, melyből jelenleg 28 általa írott kötet érhető el a PIM digitális könyvtárában” – teszi hozzá a főigazgató. A köszöntőből továbbá az is kiderült, a kiállítás mellett – várhatóan október végén – egy emlékesttel is készülnek Czakó Gábor tiszteletére, a végső cél pedig, hogy a szerző életében megjelent összes kötet elérhetővé váljon a Digitális Irodalmi Akadémián. A kiállítás 2025. január 31-ig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítóterében.
Az ünnepély utolsó részében Kodolányi Gyula író, költő osztotta meg ünnepi gondolatait. Beszédében George Orwellhez hasonlította a szerzőt, kettejük párhuzamba állítása révén szépen kirajzolódott Czakó világlátása és alkotói megszólalásmódja.
„Az emberi torzulásokat Jonathan Swift, a nagy XVIII. századi mester vesébe látó kacajával, az alakok ábrázolásának és névadásának vérbő fantáziájával ábrázolta Orwell is, Czakó is. Közös volt bennük a zsenialitásnak ez a gulliveri formája. Közös bennük az igazság kimondásának olykor kegyetlenségig makacs szenvedélye” – mondja.
Majd hozzáteszi: „De közös az is, hogy a nemzedéki eltolódás ellenére, a lét és az ember torzulásait voltaképpen ugyanannak a politikai erőnek tulajdonították: a totális hatalom működésének, amely a gazdasági hatalommal és a technológiával szövetkezve a demokráciát önmaga lebutított paródiájává züllesztette a 20. század második felében.” Kodolányi szerint a tiltott Orwell-könyv, mint ahogy a viszonylag későn megjelent Truffaut-film magyar változata minden bizonnyal hatással lehetett Czakóra, s talán ezek a hatások szerepet játszhattak a szerző Eufémia című regényének megszületésében is.
Kodolányi ezen a vonalon végigmenve nyújt betekintést Czakó életművébe; a szerző regényeinek mély elemzése, gondolatainak körvonalazása egyfajta útmutatóként is értelmezhető, amelynek birtokában a kamarakiállításon bemutatott különböző részegységek is végül egy egészként lépnek elő. Ugyanakkor Kodolányi nemcsak az életműről beszél, hanem ezen túl – vagy ezzel együtt – magáról az emberről is:
„Amiről Czakó esetében beszélünk, nem más, mint a hagyományos életszeretet, amely kiterjed az emberekre is, a torz világban elidétlenedett, elcsámpásodott, elgirhesedett és elhízott önmagunkra. Az emberi torzulásokat könyveiben oly éles szemmel és tollal felrajzoló Czakó Gábor barátom, Csaba, mindig közösséget szervezett maga körül – legyen az akár a Mikszáth SC nagyérdemű futballköre vagy félnótás csodabogarak és kiállhatatlan akarnokok asztaltársasága, akiknek beszédét órákon át is elhallgatta, a maga elmés kontráival és anekdotáival fűszerezve, egy tál jó étel és egy pohár bor vagy sör mellett. S persze kezdődött mindez a saját családdal, a megtalált méltó világteremtő társsal, a hat gyermekkel, azok számtalan gyermekeivel és barátaival, a szomszédokkal, aztán mindezek barátaival – akikkel Szent József-közösséget alapított a békásmegyeri Ófaluban. Nem kérdés, Jézus alakja az, amely besugározza az ő lelki és testi univerzumát.”
A kiállítás megnyitóján elhangzott ismerős dallamok Korzenszky Klára énekművész hangján szólaltak meg.
