1996. március 1-én Abdoul Maugoud, a Bahariya oázisában álló Nagy Sándor Templom régészeti területének őre rosszkedvűen hajtotta szamarát. Még több mint egy óra volt hátra addig, hogy leváltsa a másik őr. Mialatt ő mérgesen zsörtölődött, szamara váratlanul megbotlott, és majdnem orra is bukott. De miben botlott meg ez az ártatlan jószág?
Az őr leszállt a nyeregből. Egy gödröt vett észre a homokban. Ahogy jobban megvizsgálta, pár szokatlan csillogó dudort vélt felfedezni. A fáraói műemlékek régi és tapasztalt őreként sejteni vélte, sírról lehet szó. Szamarát rögvest az oázis legfontosabb városkája, Bawiti felé irányította, ahol főnöke, Ashry Shaker, Bahariya Régészeti Területének igazgatója tartózkodott.
Shaker terepjárójával visszamentek a helyszínre. Már esteledett, amikor megtalálták a gödröt. A régész az elemlámpája fényénél csillogó tárgyat figyelt meg. Kétség kívül sírról volt szó, és a csillogás egy aranyozott múmiáról vagy annak az aranyozott maszkjáról jött. Shaker megkérte az őrt, hogy tartsa meg a titkát, míg jelzi a felfedezést feljebbvalójának.
Záhi Havvász, az Egyiptomi Régészeti Főosztály vezetője éppen a gízai piramisépítő munkások temetőjét tárta fel. Egy munkatársa értesítette, hogy van itt valaki a Bahariya oázisból, és csodás lelet ígérkezik: aranymúmiák. Nem tudni, mennyi.
Mivel Havvászék szokták volt ugratni egymást, most nem is kapta fel rögtön a fejét a hírre. Azt hitte, megint mókáznak vele. Csak amikor Shaker is megjelent, akkor kezdett gyanakodni: ez most nem vicc. A vendég közölte az örömhírt: "Láttam egy múmia arcának egy részét, ahogy kiemelkedett a homokból és valamit, ami úgy csillogott, mint az arany".
Havvász egy héttel később meglátogatta a helyszínt és meggyőződhetett róla: valóban értékes és ritka felfedezés ígérkezik. Az ásatások azonban csak 3 évvel később, 1999-ben kezdődtek el. 60 ezer négyzetméternyi területet jelöltek ki az egykori grékoromán temetőt borító homoktengeren, ahol leletet sejteni véltek. A feltárni szándékozott területet 10x10 méteres négyzethálókra osztották. Az őr által fellelt rész az 54-es kockába esett. Itt ástak le először.
Hát ti mit kerestek?
Az 54-es sír esetében, ahogy azt a szamár botlásából is sejthető volt, a tető már részben beomlott. A betemetett rész egykoron folyosó volt, így a mellékszobák boltíves tetői alatt szunnyadó múmiákat nem érte jelentős kár. Havvász nem tudta leplezni érzelmeit, amikor később papírra vetette a Bahariya oázisbeli élményeit: "És nem sokkal ezután megláttuk az aranyarcot, amint kiemelkedett a homokból. Obszidiánból készült nagy szemeivel ránk csodálkozott: Hát ti? Mit kerestek itt? Miért zavarjátok meg 2000 éves nyugalmamat?"
Az 54-es sírba nyolc lépcsőfokon lehetett leereszkedni, ezek egy olyan előszobába vezettek, ahol egykoron a legközelebbi hozzátartozók vehettek végső búcsút az elhunyttól. Itt adták át a múmiát a papoknak, hogy azok örök nyugalomba helyezzék őket. A temetkezési kripta a szó szoros értelmében két részre tagolódott: az elején négy fülke nyílt, kettő-kettő mindkét oldalon, a kőbe vájt "polcok" a talaj szintjétől úgy 80?90 centiméter magasságban helyezkedtek el, 2 méter szélesek és 1,8 méter mélyek voltak. Minden egyes fülkébe négy múmiát tettek (hatot, ha gyerekek is voltak köztük). Bizonyosan családi sírhelyről volt szó. Ebben a sírban 32 személynek volt kialakítva hely, mégis 43 múmia került elő.
Az ásatások 3 hétig tartottak. Az 5 feltárt sírból 102 múmia került elő, mintának elegendő ahhoz, hogy datálják és leírják az általános tulajdonságaikat.
A többi sír eltérő alakzatú: az 55-ös egy 3 méter mély négyszögletes aknából áll, amelyet sziklába ástak, és aminek a fenekén négy beugró nyílik, minden oldalán egy-egy, amelyek jónéhány további helyiségbe biztosítanak bejutást. Ebben a helyiségben négy erősen sérült múmia mellett volt még egy gyönyörűen beburkolt és jól megmaradt: Mr. X, ahogy Havvász elnevezte, és amit Kairóba tüzetesebb küldött tanulmányozásra. A 62-es sírban két galériát tártak fel. Ebben a kriptában 32 múmia volt, nagy részük felületesen bebalzsamozva és fakoporsókba temetve vagy lentekercsekbe és gipszbe bugyolálva.
Az 1-es számú sír tanulmányozásának különös jelentősége volt. Míg a többi grékoromán datálású ? azaz i.e. IV. és i.u. IV. század közötti ?, ez egy kissé régebbi keltezésű. Ebben a sírban a bejárati lépcsőt dupla előszoba követte. A temetkezési kriptához közelebb esőt a rokonok látogatták, akik otthagyták az adományaikat az elhunytnak. Itt négy múmiát találtak, hármat cserépkádakban, egyet pedig egy emberformájú színes ? fekete, vörös és sárga ? szarkofágban, csodálatosan épen maradva. Míg a többi sírban semmilyen dekoráció nem volt, ebben Anubisznak, a sírt őrző sakálfejű istennek két ábrázolása is látható volt. Messze elmaradtak a dicsőséges korok fenséges freskóitól, amelyeken Anubiszt ünnepi ruhába öltöztetve, feldíszítve ábrázolták, attribútumaival és jelképekkel... Ezeken itt pusztán két sakál látszott.
A 64-es sír, az egyetlen, amelynek sértetlen volt a teteje, utoljára került sorra. Az előszobába 11 lépcsőfok vezetett. A galériákban 18 múmiát helyeztek el. Az egyik egy gyermek múmiája volt, a feje lenszalaggal volt bepólyálva és aranylappal fedve, amelyre felfestették az arcvonásait.
Havvász hagyta, hogy elteljen néhány hét, mielőtt tájékoztatta volna a sajtót az ásatásokról. Be akartak még fejezni néhány vizsgálatot, hogy egészen pontos adatokkal szolgálhassanak a páratlan felfedezés mellé. A hír végül figyelemfelkeltő szalagcímekkel és ígéretes tartalommal kapott lábra: Bahariya oázisában grekoromán kori temetőre bukkantak több mint tízezer múmiával?
