Ezen a kiállításon gyakorlatilag belépünk 1957 világába
Közel fél éve már, hogy a velencei lidón felvonult Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva boldog stábja, a stílszerű október 23-i premiert követően pedig most egy, a filmhez kapcsolódó kiállítással várja az érdeklődőket a Kiscelli Múzeum – ráadásul fotókönyv formájában is magunkkal vihetünk egy darabka történelmet.
A film, amiről mi is írtunk a világpremier után, az ötvenes évek Budapestjén játszódik, fél évvel az 1956-os forradalom brutális leverése után. Főszereplője a 12 éves Hirsch Andor (Barabás Bojtorján), akit édesanyja (Waskovics Andrea) egyedül nevel, mígnem 1957 tavaszán meg nem jelenik egy Berend nevű durva férfi (Grégory Gadebois), aki azt állítja, hogy ő a fiú apja. Andor történetében – a Saul fiához és Napszálltához hasonlóan – a szubjektív szemszög dominál. 1957 tavaszán a rendező édesapja, Jeles András alteregója, azaz a fiatal Andor megszállott kutatásba kezd: nem hajlandó elfogadni sorsát, ám minél inkább próbál szembeszegülni Berenddel, annál jobban kezd hasonlítani rá.
Az Oscar-díjas rendező ismét a kollektív nemzeti, transzgenerációs traumák kérdéseit vizsgálja, ráadásul a saját családtörténetén keresztül, ugyanakkor ehhez a filmhez a korábbiaktól eltérő, hagyományosabb formanyelv társul. A film egyik legnagyobb erőssége az atmoszférája: az alkotók úgy voltak képesek visszahozni az ötvenes évek Budapestjének világát, hogy szinte a bőrünkön érezzük annak fojtogató légkörét. A Kiscelli Múzeumba pedig, aki ellátogat, fokozhatja ezt az élményt: olyan, mintha belépne ebbe a világba – azzal a megnyugtató tudattal, hogy egy-két óra múlva szabadon távozhat.
A film világát dokumentarista nyomozás során dolgozták ki, a kiállításon pedig tanúbizonyságot nyerhetünk arról, hogy ebbe a folyamatba milyen rengeteg időt és melót tettek bele. A korabeli Budapestet kutatva hatalmas képarchívum gyűlt össze, amelyet most meg is mutatnak a közönségnek.
A Templomtér a múzeum hatásos helyszíne, az 1957 egyik utcarészletének berendezett középső, nyitott térbe belépve pedig egy telefonfülke és egy egy szétlőtt, roncsteherautót látunk. A talajt építési törmelék borítja, kétoldalt magas palánkon propagandaplakátok hirdetik a munka ünnepét. A korszak atmoszféráját árasztó, ütött-kopott téglafelületeken vasrácsok futnak végig, miközben a termet alulról világítják meg, sőt, időnként még éjszakai módba is kapcsolnak, és csupán néhány utcalámpa fénye világít. A kiállítás látványtervezője Ágh Márton volt, aki a film látványáért is felelt: neki köszönhetően film világa azonnal felismerhetővé válik.
A kiállítás első termében rengeteg képkocka látható a filmből és a film munkálatairól a forgatást fotósként végigkísérő Barakonyi Szabolcs és Szilágyi Lenke werkfotóin, több képcsoportba rendszerezve. Innen léphetünk át a már említett utcai jelenetbe, míg a harmadik térben újabb fotókat nézegethetünk, olyan stílusban, mintha csak egy családi fotóalbum lapjait látnánk: ezek viszont már a Fortepan gyűjteményéből származó, valódi korabeli felvételek. Ezek a képek szolgáltak inspirációként Erdély Mátyáséknak, amikor a film vizuális világának felépítésén gondolkodtak.
A kiállítás hátsó részében a kihelyezett fejhallgatók segítségével különféle hanganyagokat hallgathatunk meg, amelyek érdekes információkkal egészítik ki a filmet. Az első ilyen felvétel például a korszak történelmi, társadalmi hátteréről mesél, a másodikban pedig Nemes László meséli el részletesen apai nagymamája történetét – azaz gyakorlatilag a film történetét, amelytől a forgatókönyv csak egész kevéssé tér el.
A csigalépcsőn felmászva a galérián még kivágott jeleneteket is nézhetünk a filmből, ráadásul a lenti, 1957-es utcakép még hatásosabb innen szemlélve: mintha csak a filmet néznénk, élőben. Olyan hatást kelt, mintha bármikor beroboghatna hangos motorján Berend, mögötte a folyamatosan szökni próbáló Andorral. Az Andort alakító Barabás Bojtorján castingvideóját is megnézhetjük, akit sok ezer profi és amatőr színész közül választottak ki a szerepre, de kerültek ide Ernst Haas- és Saul Leiter-fotók is, akiknek művészete inspirációt jelentettek Nemes Jeles László számára.
A kiállítással párhuzamosan ráadásul a tárlat kurátora, Barakonyi Szabolcs, Salát Zalán Péter, a könyvterv kreatív koncepciójának megalkotója, Földényi F. László esztéta, művészeti író, illetve a rendező a tárlathoz kapcsolódva életre hívott egy fotókönyvet is, amely mintegy 330 oldalon gyűjti össze azt a 288 képet, amelyek inspirálták a film látványvilágát. Mind a könyv, mind pedig a kiállítás korlenyomatként is maradandót nyújt.
Fotók: Hegyháti Réka/Mozinet
