Vajda csak halála után vált „felmutató ujjú” ikonná a háború utáni kortárs művészetben, életében csak egy kis szellemi-baráti társaság szemében számított etalonnak, halála után viszont évtizedekig inspirálta a modernizmus képviselőit.
A földszínekben izzó, geometriai formákra redukált gyertyás lány figurája egyszerre idéz fel ortodox ikonokat vagy éppen a Szent Korona zománctáblácskáit, félalakos figurája a glóriával archaikus fejsziluetté lényegül át, ajkain talányos, derengő mosoly játszik. Vaskos ecsetvonások geometrizálják köntösét királyi palásttá. de a legmarkánsabb motívum a kompozíciót keretező két „gyertya”, a zöldellő gömbökkel ellátott íves szarvforma.
Vajda nem iskolás módon használta az ikonográfiát, hanem szürrealista módjára hagyatkozott rajzoló kezére. A Gyertyás lány esetében is minden bizonnyal képi fragmentumok és kultúrtörténeti morzsák rémlettek fel előtte, és imbolygó vonalaival egymásra írta azokat: az ortodox ikonok angyalait, a történelem előtti korok totemjeit, a gyertyával vonuló ministránsokat vagy a vecsernyés asztal közepére ünnepi gyertyát helyező pravoszláv szerbeket. de leginkább a sábát kezdetén, péntek este sötétedés előtt két gyertyát meggyújtó zsidó asszonyok képe lebeghetett Vajda előtt.
Vajda 1936 körül kezdett a végletekig leegyszerűsített körfejeket rajzolni, az archaikus művészetek gyerekrajzszerű minimalizmusával. „A Gyertyás lány – írja Mándy Stefánia – az első jellegzetesen magasba mutató, ünnepélyes atmoszférával telített félalakos képmás. Egyike annak a roppant kevés Vajda-képnek, amelyre éppen a szimmetria a legjellemzőbb.” Szellemét és felépítését tekintve ez a kompozíció vezet át legközvetlenebbül Vajda Lajos ikonos korszakába.
A Gyertyás lány hátoldalán ráadásul egy „rejtett” szentendrei látkép is szerepel, ami saját jogon is fontos szereplője lehet a modern magyar festészet történetének.
Vastag kontúros házszerkezetei azt a fonalat ejtették el, amelyet Szentendrén Barcsay Jenő tíz évvel később.
Ahogy a galéria vezetője, Kieselbach Tamás kifejtette: „Vajda Lajos személye számomra – többször hangsúlyoztam már – nemcsak kulcsfontosságú modern művész, hanem az egyik legjelentősebb szereplője a 20. századi képzőművészetnek. Vajda 1945-ben már több éve nincs az élők között, életműve viszont ekkor hat igazán, az örökösök és tanítványok titkos világában, megtermékenyítve a kortárs magyar művészetet. Ennek analógiája, ahogy Szinyeit csak a nagybányás új nemzedék fedezte fel, évtizedekkel a Majális születése és kudarcos fogadtatása után. Fontosnak tartom egyben látni és láttatni az elmúlt közel nyolc évtizedet, az Európai Iskolától a feltörekvő mai fiatalokig, ugyanakkor a mostani válogatásban ismét felhívjuk a figyelmet arra hogy az 1945-ös korszakhatár némiképp erőltetett, kívülről beemelt szempont.”
A Gyertyás lány Rácz István legendás kollekciójának részeként vált híressé a 60- as években.
Rácz a szocializmus sötét évtizedeinek egyik legnagyobb látnoki erővel rendelkező, úttörő gyűjtője volt, aki még az 50-es évek szorongató miliőjében kezdte a műgyűjtést, olyan alkotók főműveit szerezve meg két évtized alatt, mint Egry József, Gulácsy Lajos, Bálint Endre vagy akár éppen Vajda Lajos.
Vajda Lajos képének kikiáltási ára negyvenhatmillió forint, értékét hatvanötmillió forintra becsülik. Az árverés április 21-én lesz, a Kieselbach Galéria tavaszi válogatásában szerepel az Európai Iskola tiltott öröksége, a neoavantgárd kortárs klasszikusai, a szocializmusnak görbe tükröt állítók, a rendszerváltás korának csillagai és a feltörekvő mai fiatalok, Korniss Dezsőtől Keserü Ilonáig, Bak Imrétől Szabó Ábelig terjed a kiválogatottak sora.
A képen Vajda Lajos Gyertyás lány (1936) című festménye.
