Asszony a rendetlenségben

A művészi pálya nehezen egyeztethető össze a hatalom iránti elköteleződéssel, a diktatúra alattomos szabályrendszerének tett behódolással. A huszadik századi magyar történelem egyik legsötétebb korszaka nem engedte, hogy a szolidaritást egész életében vállaló, az elvei mellett következetesen kitartó, magas színészi kvalitású Gombos Katalin sikerre termett tehetsége kibontakozhasson. Az idén kilencven éve született színésznő pályája legfontosabb állomásainak jártunk utána.

Az 1929. február 12-én Bessenyei Ferenchez hasonlóan Hódmezővásárhelyen született Gombos Katalin már gyerekkorában nagy vonzódást mutatott a filmek és a különböző karaktereket megformáló színészek világa iránt. "Gyermekkori képeimet nézve, édesanyám elbeszéléseire emlékezve nagyon élénk, gyors mozgású, táncos lábú, cserfes kislány voltam, de tisztelettudó is. Szerettek a felnőttek" - emlékezett vissza 1982-ben.

Tehetsége hamar kibontakozott, szinte mindenki arra biztatta a családját, hogy ezen a pályán induljon el. Még 18. életévét sem töltötte be, amikor a hódmezővásárhelyi Fekete Sas szállóban mutatkozhatott be színésznőként. Színészi tehetségének híre Somlay Artúrhoz is eljutott, aki azzal kereste fel a szüleit, hogy engedélyt kérjen, hadd szerepelhessen színpadon lányuk.

"Színésznőkérőnek Somlay Artúr jött el a szüleimhez. Ők ugyanis hallani sem akartak erről a rendszeres tevékenységemről, főleg amikor kiderült, hogy ez már nem is játék. Délelőtt a színházban próbáltam, délután tanultam az iskolában, a kereskedelmiben, mert helyhiány miatt és az én szerencsémre délután volt az oktatás. Este pedig a szigorú Kis Gergely Igazgató úr engedélyével a színházban játszottam. Az igazgató behívatta szüleimet, beszélt tanácstalan édesanyámmal, hagyjanak csak engem nyugodtan játszani, másra úgysem igen vagyok alkalmas" - emlékezett vissza.

1946 nyarán Lehotay Árpád azzal fordult hozzá, hogy szerződtesse a szegedi színházhoz. A csábító ajánlatot Gombos Katalin elutasította, helyette inkább országjárásra indult. 1950-ben került fel Budapestre, az Ifjúsági Színházban lépett fel rendszeresen. Ekkortájt ismerte meg leendő férjét, Sinkovits Imrét.

Első találkozásukról így mesélt 2003-ban. "Az Apák ifjúságának rendezésére készülve Hont Ferenc azt mondta Molnár Tibornak, hogy jól kösse föl a fehérneműt, mert olyan főiskolás főszereplő jön, aki komoly riválisa lesz. Én meglepődtem, nem értettem, hogy miért kellett a Kossuth-díjas Molnárt megszégyeníteni. Ugyan mi lehet az, amit nála jobban tud az ismeretlen fiatalember? Függöny mögül figyeltem a próbateremben folyó munkát. Nem mondom, szép hangja volt Sinkovits Imrének - persze, hogy ő volt a beharangozott tehetség - , de például a rövidnadrágja és a biciklije, amiben, illetve amivel járt, nem nyerte el a tetszésemet."

Gombos 1954-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházakhoz kihelyezett tagozatán. 1956-1957 között a Vidám Színpadon, míg 1957-ben a Fővárosi Operettszínház tagjaként annak kamaraszínházában, a Blaha Lujza Színházban lépett fel.

Az '56-os forradalom és szabadságharc utáni évek történéseinek feldolgozása, kisebb megakadásokkal, de folyamatos. Érdemes szót ejteni a megtorlás éveiben tett apró gesztusokról, mert ezek a nagyon emberi, ugyan a terrort meg nem zavaró, de a lelkiismeretet megnyugtató lázadások mutatják, hogy a hivatalos forradalom után kezdetét vette egy belső forradalom a magyar társadalomban.

Egyszer nem ártana a parányi, forradalmi gesztusok összegyűjtése és megjelentetése egy impozáns albumban. Kétségtelen, Gombos Katalin sem hiányozhatna ebből a gyűjteményből, hiszen 1957. október 23-án gyertyagyújtással és az öltözőjében meg a Rókus Kápolnánál elhelyezett virággal emlékezett a halottakra. Mint az lenni szokott, a feljelentés nem sokáig váratott magára. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 1958. januárban kilakoltatták volna, ha nem siet a segítségére és vállal kezességet érte Ladányi Ferenc színigazgató. Ennek köszönhetően 1958-tól visszavonulásáig a Madách Színház tagja volt.

Gombos Katalin számos játék- és tévéfilmben is szerepelt. Többek között az Iszony, a Változó felhőzet, a Keménykalap és krumpliorr című alkotások kötődnek a nevéhez. Sinkovits Imrével a hatvanas években irodalmi műsorokkal léptek fel országszerte. Érdekesség, hogy ő szerkesztette Sinkovits Imre Rendületlenül című kazetta- és CD-lemezét.

A színházról alkotott véleménye sokak előtt ma is követendő példa lehet. "A színház társasjáték. Közös munka és egymásra figyelés nélkül nincs sikeres előadás."

A kilencvenes években végleg visszavonult a színpadtól. "Más lett a színházi élet. Még a rend is más. Olyan rendetlen rend lett. Én pedig szeretem a rendes és ápolt rendet. Azt a színházat, amikor sem próba, sem előadás nincs, de az ember mégis lábujjhegyen jár" - nyilatkozta.

Sinkovits halála után mindent megtett azért, hogy férje emlékét méltóképp megőrizze. "Férjem halála óta úgy telnek a napjaim, hogy hazavárom őt, mint az évtizedek során bármikor, amikor éppen vendégszerepelt valahol" - mondta egy interjúban.