Józsa Judit - sokat ígérő tehetsége a híres korondi fazekas dinasztiának, - keze által naponta új csodák születnek az agyagból, és ez a fiatal nő eddig is olyan életművet tett le a magyar kerámia művészet asztalára, mely már ma is a legnagyobbak közé emelte. A nemrégen - 2013 decemberében - megnyílt belvárosi galériájában méltó helyre kerültek az alkotásai, és itt megláthatjuk, mi mindent lehet kifejezni az agyagból készült gyönyörű szobrokkal.
Önmaga néhány mondatos jellemzése megmutatja, ki is az az ember, akinek alkotásait megcsodálhatjuk.
Erdélyi származású vagyok, korondi, a családunkban apai ágon generációkra visszamenőleg foglalkoztak fazekassággal, így a szülői házban szívtam magamba ennek a mesterségnek és művészetnek a szeretetét, és ez meghatározta sorsomat is. Jellemző rám a székelyek talpraesettsége, bár abba az ?üzletasszonyságba? még bele kell tanulnom, amit a galéria vezetése kíván. Kettős az identitásom, és nagyon szerencsésnek érzem magam, mert Magyarország a hazám, Erdély a szülőföldem.
Alkotásaim elsősorban a magyar nemzet számára készülnek, nem célom megfelelni semmiféle elvárásnak, így a különböző, éppen aktuális nemzetközi irányzatoknak sem, ennek ellenére van még többek közt tajvani gyűjtőm is. Néha nehéz elengedni egy-egy szobromat, de belátom, ahhoz, hogy újjak születhessenek, és hogy fent tudjam tartani a galériát, el kell őket adnom, - s, még ha ez fáj is, - el kell tőlük válnom.
Miért tartotta fontosnak, hogy ilyen exkluzív kiállítóhelyen mutassa be az alkotásait, és milyen élményekben lesz része annak, aki betér ide?
Korábban a budai várnegyedben, a gyönyörű Mátyás templom szomszédságában hoztam létre a pici hangulatos Tiszta Forrás Galériát, mert úgy éreztem, hogy szükség van arra, hogy az emberek egy állandó helyszínen kereshessenek fel és tekinthessék meg műveimet. Időközben azonban annyi témát dolgoztam fel, annyi alkotásom született, hogy azt a galériát szó szerint kinőttük. Az V. kerületi önkormányzattól sikeres pályázat alapján bérlem ezt a mostani, területileg már megfelelő helyet. Itt már végre akkor és úgy állítom ki a műveimet, ahogy akarom, tarthatok ingyen tárlatvezetéseket, bárki ingyen megtekintheti az alkotásokat és részt vehet az itt rendezett előadásokon.
Azt tapasztalom, hogy ma az embereknek sajnos kevés pénzük jut a kultúrára, ugyanakkor nagy a kulturális szegénység. De ide eljöhetnek akár családok, csoportok is, hallhatnak előadásokat a kiállított alkotásokról, anélkül, hogy ezért fizetniük kellene. A magam módján lehetőséget adok, hogy közel kerülhessenek e műfajhoz és művészetemhez. Alkotásaimon keresztül megpróbálom eljuttatni az emberekhez az általam képviselt értékeket és erkölcsi tartást. Itt a műalkotások tematikáin keresztül tanulhatnak a magyar történelemről, irodalomról és népművészetről, az életünket megszépítő szellemi és erkölcsi kincseinkről. Rácsodálkozhatnak példaképekre, magukkal vihetnek olyan útravalót, mely az életüket jobb irányba befolyásolja, s ehhez nem kell részükről más, csak az akarat, és a nyitott szív. Mindezt azért teszem, mert hiszem, hogy magyar örökségünk, történelmünk, hagyományaink, kultúránk és erényeink ismerete és szeretete nélkül olyanok vagyunk, mint egy fa, gyökerek nélkül.
Van példaképe a kerámiaművészek között?
A magyar kerámiaművészetnek ragyogó alakjai voltak és vannak, akikre felnézhetünk.
A teljesség igénye nélkül: Zsolnay Vilmos, Gorka Géza, Gorka Lívia, Kovács Margit ? mind maradandót alkottak, s hírnevet szereztek Magyarországnak, és a magyar kerámiának. Mindannyijukat nagyra becsülöm és példaképek előttem.
A műveit általában sorozatok formájában készíti el.
A legelső nagyobb anyagom a Honfoglaló magyarok 1996-ban, a millecentenárium évében került kiállításra Ópusztaszeren. Ezután jött a Magyar nagyasszonyok sorozatom, mely 59 magyar nőt formáz meg Emesétől kezdve Árva Bethlen Katán keresztül egészen Tóth Ilonáig. Az első két kiállításnyi anyag 2004-2005-ben készült, majd ez kiegészült a modern női példaképeinkkel: a sportolónők, orvosnők, kutatónők, azaz a harmadik kiállítási anyaggal, amely 2010-re született meg. De még mostanában is folyamatosan gyűjtöm a sorozat további tagjaihoz az anyagokat, - azokhoz, akik valami okból eddig kimaradtak a sorból, - várhatóan még bővül és remélhetőleg 17 új személy alakjával teljesedik ki e témám.
Ennek a sorozatnak a galéria felső szintjén állandó helye van.
Valóban, ez a nagyasszonyok tere, és mivel nem tudjuk őket egyszerre mind kiállítani, az évfordulókhoz, ünnepnapokhoz aktualizáljuk a kiállított szobrokat. Talán ez a legkedveltebb és legismertebb kiállítási anyagom, érzem, hogy van rájuk igény, és rajtuk keresztül, ? mivel egész magyar történelmünkön végigvonulnak, ? az általam kihelyezett történelem óráknak nevezett tárlatvezetéseket is sikeresen meg tudom tartani. A látogatók részéről nagy az érdeklődés, hiszen közvetlenül a művek alkotójától kapnak választ a bennük felmerülő kérdésekre, például hogy miért éppen azt az alakot választottam, és miért úgy gondoltam a megformázását, ahogy a szemük elé tárult, és mit is jelentenek pontosan a rejtett szimbólumok.
A kézügyességen, szakmai tudáson kívül, mi adja meg egy szobornak a művészi értékét, azt a közölni szánt mondandót, amit magában hordoz?
A téma kiválasztása a legfontosabb. Témaválasztásaimat befolyásolja, hogy művészettörténészként látom, hogy a magyar képzőművészetben vannak olyan hiányok, amiket igazán érdemes lenne betölteni. Az a magyar művészet, amelyet én képviselek, ezt a célt szolgálja. Ezzel a felfogásommal kicsit kívülálló vagyok a művészek között, de a nagyközönség pozitív megítélésében bízom, ez ad erőt a munkámhoz.
Ahhoz, hogy egy mű ? mondjuk egy nagyasszony szobra - hiteles legyen, nagyon komoly felkészülésnek kell megelőzni az elkészültét. Történelmi kutatásokat folytatok, naplókat, leveleket, kortárs leírásokat olvasok, megnézem a róla készült metszeteket, festményeket, tanulmányozom a történészek róla szóló írásait. Ahhoz, hogy egy szobor jól sikerüljön, meg kell ismernem a személyiséget, közel kell kerülnöm a megmintázandó alakhoz. De amikorra ez már mind sikerül, akkorra szinte bizseregnek az ujjaim, annyira meg szeretne már születni róla a műalkotás. Amikor pedig a kutatott személlyel vagy témával átitatódott gondolataimon és lelkemen keresztül megszületik a mű, úgy ahogy azt elképzeltem, az nagyon csodálatos érzés.
A kiállított történelmi alakok mellett, a hozzájuk kapcsolódó életrajzuk is olvasható, így aki akar, a megformázott személyről történelmi információkat is kaphat. Nem csak gyönyörködhet a szoborban, de remélem, hogy meg is szereti azt, akit ábrázol. Ez által nem csak élménynyújtásról van szó, hanem vállaltan egyfajta népnevelő szándékról is.
A témaválasztás szabadsága megadatik Önnek?
Általában magam választom meg, kit, vagy mit akarok megalkotni, feldolgozni, de vannak kivételek is. Csodálatosan jó érzés volt a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáit megmintázni a Múzsák kertjében, és újra gyereknek lenni, amikor a Magyar Mesevilág született, vagy a magyar tánctörténetben elmélyülten kutakodni, amikor a Magyar Táncok anyagát mintáztam. A Terraqua világa tárlatomat pedig a tengeri kagylók, csigák meszes váza ihlette, és így születhetett egy sajátos tengeri mesevilág is.
A kivételek közé tartozik, hogy nemrég Dr. Pállfy Dezső, az Ikervári Batthyányi Honismereti Kör számára kért tőlem szobrot az első felelős magyar miniszterelnökünkről, Gróf Batthyány Lajosról és feleségéről, gróf Zichy Antóniáról. Elvállaltam a felkérést, és hála Istennek jól sikerült az alkotás. Emellett az az öröm és megtiszteltetés ért, hogy az ikerváriakkal közös felajánlásunkra és kezdeményezésünkre, várhatóan a mindenkori Miniszterelnöki Hivatalban kerül majd elhelyezésre, a leendő Batthyányi emlékszobában.
Felkérésre születtek az Árpádházi Szent Erzsébet és a Szent László szobraim is, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom részére, sőt a templom keresztelő kápolnájában kapott helyet a Magyar család kompozícióm, ez utóbbit jelképes összegért- az égetési költségért - adományoztam a templomnak.
Ön nem csak keramikus, de végzett művészettörténész is.
Úgy éreztem, hogy mindenképp fejlődnöm kell, és édesapámnak köszönhetően, a művészettörténet tudománya gyerekkorom óta közel állt a szívemhez. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakán végeztem, és nagyon hálás vagyok tanáraimnak, hogy olyan mély, sokrétű tudásra tehettem szert, s talán egyfajta szélesebb látókörre is, amelyre nemcsak a munkáim, hanem az életem során is biztonsággal támaszkodhatok.
A Nagyasszonyok megmintázása az egyetem elvégzése után történt, bennük már megjelenik az a tudásom, amire az egyetemen tettem szert. Így sokkal több és sokkal mélyebb mondanivaló van bennük, s megjelennek rajtuk rejtett szimbólumok, címerek, ikonográfia is.
A szobraihoz készít vázlatokat, tanulmányokat?
Nem, a fejemben látom, hogy a szobor milyen lesz. A fantáziámban születik meg az elképzelt alkotás, bár a mintázás közben kicsit eltérhetek ettől, de alapvetően nem változtatok. Amíg nem látom belülről az alakot, nincs is értelme leülnöm, mert nem fog olyan alkotás kikerülni a kezeim közül, amilyet szeretnék.
Volt már olyan is, hogy megmintáztam egy szobrot, de valamit ? magam sem tudtam megmondani, hogy mit, - hiányoltam belőle. Ilyenkor kicsit félreteszem, de ha másnap is megvan még bennem a hiányérzet, akkor inkább összerombolom, összenyomom. Nem akarok akár évek múlva is szembetalálkozni egy olyan alkotásommal, amiből hiányzik az a kis plusz.
Szeretne a technológiában is újat felmutatni?
Különféle mázakkal, színtestekkel, felületkezelésekkel kísérletezem, ezt a kutatási hajlamot édesapámtól örököltem. Hozzám a vöröses, terrakotta színű archaikus patinázást kötik, ami nem máz, hanem egy szárított felület, az égetett kerámián. Az így létrejövő árnyékolás sokkal jobban visszaadja a sok apró kis részletet.
Egy különleges kiállítási anyagom (2007: TerrAqua világa), témája a tenger, különösen a már halott élőlények meszes vázai, amelyek újra életre kelnek az úgynevezett naturália szobrokban. Velük nemcsak egy sajátos magán mitológiát álmodtam agyagba, hanem a művészettörténészek szerint, az egyik legrégebbi művészeti ágnak számító kerámiaművészetben sikerült új műfajt létrehozni.
A Magyar Örökség I. című tárlatom erénykatalógusának domborműveivel, nemcsak a magyar népművészeti hagyományokból eredő magyar ikonográfiát sikerült teremteni, hanem egyben új műfaj is született. Nagy öröm számomra, hogy Jókai Anna Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze megnyitó-beszédében igazán találóan a hondala-szóval keresztelte el e műfajt.
Újabban egy fémhatású ? ezüst és aranyszínű ? mázas felületet kísérleteztem ki. Ez értelmezhető a női és férfi princípium színének is és párhuzamba állítható az egykori szkíta és honfoglalás kori fémleleteken talált felületek színével. Ez a színhatás foglalkoztat, ezt szeretném elérni és megjeleníteni sajátosan a kerámia műfajában.
Mivel ismerték el eddig művészi tevékenységét?
Az a megtiszteltetés ért, hogy többféle, művészetemet elismerő díjat is kaptam, ezek közül a legkiemelkedőbb a Magyar Kultúra Lovagja cím. Ezt büszkén vállalom, és kötelességemnek érzem, hogy a címhez méltóképpen is éljek és alkossak.
Nagyon fontos számomra a nagyközönség elismerése, amit szerencsére Isten kegyelméből meg is kaphatok. De talán mégis a legfontosabbak a szülői házból, - egyébként a kisebbik bátyám viszi tovább a szakmai tudást, hiszen ő fazekasmester lett, ? az édesapámtól jövő visszajelzések. Bár ő szóban nem igen dicsér, mégis sokszor látom a szemében az elismerést, ahogy elbeszélget velem egy-egy szobromról. Ebből tudom, hogy elégedett-e azzal, amit lát. Ha nem lenne az, akkor Józsa János összevonná a szemöldökét.
Tölgyesi Tibor
