A bolond Ásvayné című színmű írója, Harsányi Zsolt a 20. század első felében olvasottabb szerző volt, mint Herczeg Ferenc vagy akár Krúdy Gyula. Azaz Harsányi korának igazi bestseller-írója volt: a múlt század első felében megjelent regényei, színdarabjai, publicisztikái a legolvasottabbak közé tartoztak, a legjátszottabb operák, operettek librettóit is ő írta. Aztán többedmagával együtt az 1950-es években kiradírozták a magyar irodalomból, de mivel Harsányi úgymond "multifunkcionális" író volt, sok esetben pótolhatatlanná vált.
A bolond Ásvayné c. színművét még könnyen le lehetett venni színházak műsoráról ? de Mozart Don Juanját és főleg Kodály Háry Jánosát aligha, sőt a Csárdáskirálynőt is csak ideig-óráig. Ráadásul Csajkovszkij Diadalmas asszonyának is ő írta a szövegkönyvét, s az akár szocreál műnek is elment volna.
Harsányit ráadásul úgy kellett - ki nem mondottan - betiltani, könyveit eltüntetni a könyvtárakból, hogy politikailag nem is lehetett igazán belekötni.
Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Színpadi Szerzők elnöke volt, a Magyar Protestánsok Lapja főszerkesztője, az Országos Filmegyesület tiszteletbeli elnöke, a Corvin koszorú birtokosa. Jób Dániel és Roboz Imre felkérésére 1938-tól haláláig a Vígszínház igazgatója.
Az Incze Sándorral együtt alapított és szerkesztett híres Színházi Élet című lapjuk úgy volt hihetetlenül népszerű, hogy nem volt benne semmi politika, de még "sima" sajtópere sem volt a lapnak. A Liszt Ferencről, Mátyás királyról, Petőfi Sándorról, Madách Imréről, vagy Munkácsy Mihályról szóló szintén népszerű regényeit persze eltüntették. Ez volt a "magyar irodalom államosítása", amikor a polgári ízlésű írókat kiselejtezték a könyvtárakból, például Harsányi mellett Zilahy Lajost, Herczeg Ferencet, Erdős Renéet is.
A végletekig feszített tempóban dolgozó Harsányi Zsoltnak, aki 56 évesen munka közben váratlanul holtan borult a Vígszínház íróasztalára, épp a nagy népszerűség, és a polgári ízlésvilág volt a legnagyobb bűne.
Ezért volt fél századon át neve elhallgatására ítélve. A csöndet A bolond Ásvayné című színdarabja is segít megtörni.
Ennek az 1942-ben Bajor Gizi főszereplésével bemutatott színműnek mindenekelőtt van egy látványos trükkje: Ásvayné a darab közben 68 évet öregszik. Ha csak ennyire csupaszítanánk le a történetet, már az sem lenne kevés, de a színműben ennél sokkal több van, ugyanis a darab elején a főhősnőnk férje feleségét elhagyva 1849-ben nemzetőrnek áll, majd generációk múlva, 1917-ben ?hasonmása? fiatalon tér vissza?
