Miskolc nevezetes operaénekesnőjének, Déryné Széppataki Rózának zongorája 1979-ben került a városba. A 19. század közepéről származó, bécsi műhelyben készült fatőkés zongora sokáig a diósgyőri vár melletti Déryné-ház állandó kiállításában volt látható. Később a Herman Ottó Múzeum raktárában pihent, majd a vár felújítását követően már csak időszaki kiállításban szerepelt Diósgyőrben.
Új állandó helye a Zenepalotában lesz, ahol május 6-án 15 órakor a Miskolci Egyetem ?Szépkorúak Akadémiája? rendezvénysorozatának előadása keretében adja át a közönségnek dr. Horváth Zita történész, az intézmény általános rektorhelyettese.
Déryné Széppataki Róza (Jászberény, 1793 ? Miskolc, 1872)
Az első magyar operaénekesnő tehetsége a pesti tanulóévek után Miskolcon bontakozott ki. Repertoárja egyedülállóan gazdag volt: alt és szoprán operai szerepekben, daljátékokban, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt sikereket aratott.
Első zenei képzését Zomb Ferenc karmesternek köszönhette. A kor egyik divatos dalára, a ?Schöne Minka?-ra írott változatok révén jutott hozzá az első koloratúr áriához, és ennek hatására javasolta Miskolcon, majd Kassán operák betanulását. Ezen előzmények után, 1823 és 1827 között a kolozsvári társulat primadonnájaként a magyar nyelvű operajátszás egyik megteremtőjévé vált.
Nagy sikerrel szerepelt a pesti német színházban is, de az állandó szerződést elutasította: a színészetet olyan missziónak tekintette, amellyel a magyar szó és kultúra ügyét szolgálhatta, és különböző vándortársulatokkal járta az országot.
?Déryné az éneklésben magát annyira gyakorlotta, hogy most a legerősebb áriákat kellemetes tökéletességgel és bámulatra ragadó hallhatósággal elénekli. Melyre nézve őt némelyek Magyar Catalaninak nevezni bátorkodtak, mind azért, mert hangja tiszta, mind kiváltképpen azért, hogy minden erőltetés nélkül akár a legfelsőbb emelkedésre, akár a legmélyebb leereszkedésre alkalmatos, s így külföldön is akármely Theatrumban dicsőséggel megjelenhetnék? ? írta róla a korabeli kritika.
Színészi pályáját 1847-ben fejezte be, majd férjéhez költözött Diósgyőrbe, annak halála után pedig Miskolcon élt húgánál, ahol megírta emlékiratait. Keresztfia, Egressy Ákos kérésére 1868-ban, 75 évesen lépett utoljára színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban.
Főbb operaszerepei:
Romeó (Bellini: Romeó és Júlia)
Norma (Bellini: Norma)
Donna Anna (Mozart: Don Giovanni)
Rosina (Rossini: A sevillai borbély)
Agatha (Weber: A bűvös vadász)
Déryné zongorája
Diófurnéros borítású, fenyő korpuszra épített, fatőkés zongora a 19. század közepéről. Bécsben készült, márkajelzésének eredeti felirata zománcozott táblán: Wilhelm Neumann in Wien. Bánfalvy Ferenc, a Herman Ottó Múzeum restaurátora 2014-ben restaurálta. Mechanikája már nem volt megmenthető, így játékra nem alkalmas. A hangszer Miskolc városának egyik emblematikus tárgyi öröksége.
Déryné Széppataki Róza a színpadtól való visszavonulását követően, 1852 és 1867 között férje házában élt a Diósgyőri Vár közvetlen szomszédságában, az úgynevezett Déryné-házban, mely 1973-ban a várral együtt a Herman Ottó Múzeum kezelésébe került.
A zongora 1979-től a Déryné-ház állandó kiállításában szerepelt, majd a diósgyőri vár újjáépítését követően, 2016-ban került jelenlegi helyére, a Zenepalotába. Nem messze attól a Hunyadi u. 52. sz. háztól, ahol Déryné 1867-től haláláig méltatlanul elhagyatva, szegénységben élt élete végéig. Hagyatéka sem volt jelentős, a ház falán tábla őrzi emlékét.
