Idén az irodalmi nagydíjat Kukorelly Endre vehette át Mind, átjavított, újabb, régiek című költői életművét összegyűjtő kötetéért. ?Kukorellynél a versek mindig élő szövegek. El kell viselniük, hogy a szerzőjük sosem hagyja őket békén, más lesz a címük, új szomszédaik lesznek, máshogy tagolódnak, szavak cserélődnek ki bennük? ? fogalmazott a díjátadón Szilágyi Zsófia.
Napra jutni című kötetéért az elismerést kapott Háy János író, költő, képzőművész, a Palatinus Könyvkiadó alapítója. ?A novellákat szigorú fegyelemmel szerkeszti, úgy adagol, mintha mérgezne, gyilkolni akarna. A széttartó motívumokból furfangosan összeálló szövegekben úgy rajzol meg egyedi sorsokat, tragédiákat, hogy egy egész generáció magára ismer? ? mondta méltatásában Grecsó Krisztián. Nincs harmadik híd című kritikagyűjteményéért szintén irodalmi díjban részesült Károlyi Csaba, az ÉS hetilap helyettes főszerkesztője. Méltatója, Reményi József Tamás megfogalmazásában Károlyi Csaba ?jellemzően szereti az interjúköteteket, műhelynaplókat, memoárokat. Ilyenkor kedvére barangol az írók világában, akár egy régóta ismerős piacon, ahol mégis mindig új ínyencségekre lelhet, arról nem is beszélve, hogy itt megismerhetők a kész remeklések hozzávalói.? Szijj Ferenc Agyag és kátrány című verseskötetéért kapta meg az elismerést. A kötet különös szemszögből, a mulandó tárgyi világ részletező leírásával mutatja meg az emberi sorsot. Szijj a díjátadó után így nyilatkozott: ?Az Artisjus-díj egy komoly művészeti elismerés, ami mögött egy kizárólag szakmai alapon döntést hozó zsűri áll, így a fontosabb díjak között is az egyik legmegbízhatóbbnak mondható. Ettől függetlenül azt, hogy ki alkot valóban maradandót az idő dönti el. Egy kellemes érzés természetesen, de idővel áttolódnak a hangsúlyok. Egy pályakezdőnek nyilván fontos, hogy valamilyen formában elismerjék munkásságát, de ahogy telnek az évek, már inkább az alkotásra koncentrál az ember.?
Szilágyi Márton irodalomtörténészt a Ráció Kiadó gondozásában megjelent A költő mint társadalmi jelenség című kötetét díjazta az Artisjus. ?Szilágyi Márton nem irodalmi elemzéseket nyújt, hanem az irodalom társadalomtörténeti megközelítését preferálja, s ezzel nagyon széles távlatokat nyit meg? ? mondta Margócsy István irodalomtudós. ?Könyvéből Csokonai példáján keresztül azt is szemlélhetjük, arra nézvést is tanulságokat meríthetünk, hogyan is működik általában, a társadalom keretei, kínálatai és szorításai között maga az irodalom.? Az átadó ünnepség után Károlyi Csabát kérdeztük élményeiről. Mit érez most, a díj átvétele után? Jól eső érzés, és fontos elismerésnek tartom ezt a díjat, de így, ötven évesen már nem annyira. Inkább addig számítana ez, amíg az ember még pályakezdő. Ilyenkor már csak azt jelzi, hogy megöregedtél. Mondjuk életműdíjat nyilván nem adhatnak fiataloknak, azt viszont egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy az idei átadón, már kifejezetten a fiatal művészeknek szánt komolyzenei díjakat is átadtak.
Szakmai szemmel milyennek látja az Artisjus-díjat? Fölfogható esetleg a közönség felől érkező elismerésnek is? A díjat öt jelentős irodalmárból álló zsűri ítéli meg, tehát ez szakmai elismerés. A díjazott írók, költők, Kukorelly, Háy, Szijj persze jóval ismertebbek, mint az irodalomtörténészek vagy a kritikusok. Többek közt épp az utóbbiak népszerűsítik őket, de ez tradicionálisan így működik jól. Az idei díjazottak közt Ön kritikus, de van egy irodalomtörténész is. Mennyire tartja fontosnak a kutatók, újságírók stb. kitüntetését? Az irodalom ?háttérmunkásai? is nagyon fontos szereplők, több figyelem irányulhatna rájuk. Ők a történészek, kritikusok, szerkesztők, műfordítók, interjúkészítők, tanárok, könyvtárasok és így tovább. Az Artisjust is kapták már irodalomtörténészek és újságírók, például Szilágyi Zsófia, Tverdota György és Szőnyei Tamás.
