Az Atatürk Kulturális Központ (AKM) Isztambul identitásának fontos szimbóluma, amely összehozza a klasszikus művészetet a városi forgataggal, a magaskultúrát a szórakozással, az ünnepit a hétköznapival.

ISTANBUL, TURKEY - NOVEMBER 02: People arrive for the performance of grammy winner Chris Botti at Ataturk Cultural Center (known by its Turkish initials AKM) in Istanbul, Turkey on November 02, 2021. Serhat Cagdas / Anadolu Agency (Photo by Serhat Cagdas / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP)
A tizenötezer vörösen fénylő kerámialappal borított, 2040 férőhelyes Türk Telekom Opera terem az Atatürk Kulturális Központban. Fotó: Serhat Cagdas / Anadolu via AFP

Az épület önmagában is nyitottságot sugároz. Szervesen kapcsolódik a Taksim tér forgatagához, olyannyira, hogy szinte nem is lehet pontosan megállapítani, mikor léptünk be ténylegesen az épületbe. Transzparens, áttört struktúrák, kapukat, átjárókat definiáló falak, áttetsző homlokzat jellemzi, ennek köszönhető, hogy a kint és a bent nem válik el élesen, szimbolikusan olvasva pedig az épület jelzi, hogy a kortárs kultúra organikus része az életnek, a mindennapoknak, a művészet a hétköznapokba illeszkedik, és nem azoktól elkülönülő entitás. 

Az 1969-ben alapított intézmény mindig is fontos találkozási pont volt a helyiek számára, olyasféle, mint a mi Müpánk: koncertterem, színház, kiállítótér, zenei platform és könyvtár egyszerre, de a helyi kézműves- és iparművészeti márkák üzletei, valamint éttermek is megtalálhatók itt. Olyan komplexumról van szó, ahol minden művészeti ág megfér egymás mellett, és ahol a kultúrafogyasztás, a művelődés és a szórakozás harmonikusan egészíti ki egymást.

Model of İstanbul Opera House.jpg
Az isztambuli operaház makettje 1957-ből. Az operaháznak tervezett épületet kulturális központtá alakították át, hogy megfeleljen a kor elvárásainak. Fotó: SALT Research / Hayati Tabanlıoğlu Archive

1946-ban két török építész, Feridun Kip és Rüknettin Güney javasolta a központ építését, és bár a munkálatok elkezdődtek, finanszírozás hiányában 1953-ban le is álltak. 1956-ban új tervező, Hayati Tabanlıoğlu vezetésével folytatódott az építkezés. Az eredetileg Isztambuli Kulturális Palotának nevezett épület 13 év alatt készült el: 1969. április 12-én nyitották meg, 23 esztendővel az eredeti javaslat után. 

Az AKM 2008-ban felújítás miatt bezárta kapuit, 2009-ben pedig eldöntötték, hogy az eredeti elképzelések mentén kell renoválni. A „hogyan kell kezelni a hatvanas évek építészetét?” kérdésre keresve a választ, különös tekintettel az olyan összetett funkciójú épületekre, mint a központ, a felújítás során a megőrzésen és az átörökítésen, valamint a kortárs interpretáción volt a hangsúly. Mivel az AKM egyedülálló helyet foglalt el a város és polgárai emlékezetében, fejlesztésére nem lehetett vadonatúj projektként tekinteni. Az új design éppen ezért nagymértékben megtartotta a korábbi szerkezet külső megjelenését, dimenzióit, miközben ki is bővült.

Az újranyitást 2013 októberére tervezték, a jelentések pedig azt sugallták, hogy a régi épület lebontását követően a térre új operaházat, valamint mecsetet emelnek, ami ellen 2013. május 28-án hatalmas tüntetés zajlott. Aztán 2015 februárjában kiderült, hogy a hét éve üresen álló épületet teljesen kifosztották. 

Az Atatürk Kulturális Központ épülete a Taksim téren AKM.jpg
Az Atatürk Kulturális Központ épülete a Taksim téren. Fotó: Emre Dörter / AKM

2018. február 13-án újrakezdődtek a munkálatok, 2019. február 10-én volt az új komplexum alapkőletétele. Az öt részből álló kulturális központba színházat, mozit, koncerttermeket, kiállítási központot, konferenciatermet, könyvtárat, múzeumot, művészeti galériát, üzleteket, kávézókat és éttermeket terveztek. A történet szépsége az is, hogy az új épületet az eredeti tervező fia, Murat Tabanlıoğlu álmodta meg. Ma az AKM a város talán legkiemelkedőbb kulturális helyszíne. Az évekig tartó, kiterjedt felújítások után 2021-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A továbbfejlesztett intézmény számos pompás teremmel, helyszínnel büszkélkedhet, koronaékszere azonban mégiscsak a lenyűgöző, 2040 férőhelyes Türk Telekom Opera terem, kívülről tulajdonképpen gömbszerkezetnek látszik, amelyet tizenötezer vörösen fénylő kerámialappal borítottak. Futurisztikus és szürreális hatást kelt, megdöbbenést vált ki, miközben ámulatba is ejti a látogatót, aki először érkezik ide. 

Az Atatürk Kulturális Központ megnyitója AFP.jpg
A Türk Telekom Opera nézőtere az Atatürk Kulturális Központban a 2021-es avatóünnepségen. Fotó: Murat Kula / Anadolu via AFP

A központ fontos része az úgynevezett zenei platform is, tulajdonképpen egy állandó kiállítás, amelynek segítségével a török tradicionális zene történetét és fejlődését ismerhetjük meg. A feliratok részletesen tájékoztatnak a hagyományos zene sajátosságairól, gyökereiről, valamint időbeli változásairól és más hangzásvilágokkal való kölcsönhatásairól. Míg a földszinti The World in Us, Us in The World című tárlat az interkulturális találkozások példáit sorolja, addig a Respect to Masters szekció azon művészek előtt tiszteleg, akik a klasszikus török zene, a török népzene és a klasszikus nyugati zene hagyományait továbbörökítve szereztek hírnevet a világban. E kiállítás kiemelkedő értéke az a hangszergyűjtemény, amelyen keresztül szintén végigkövethető, hogy milyen zenei hatások érték a török tradicionális zenét az évszázadok során.

Az Atatürk Kulturális Központ könyvtára AFP.jpg
Az Atatürk Kulturális Központ könyvtára. Fotó: Arif Hudaverdi Yaman / Anadolu via AFP

A központ 680 négyzetméteres könyvtárában két szinten helyezkednek el a polcok, művészetelméleti kötetek, zenei, építészeti, design- és képzőművészeti albumok gazdag gyűjteményével. Középen íves, lépcsős tér teremt alkalmat az olvasásra, valamint hogy kisebb rendezvényeket tartsanak a modern, mégis otthonos melegséget sugárzó teremben. A 410 négyzetméteres galériában kortárs kiállításokat rendeznek, de van kifejezetten gyerekfoglalkozások számára kialakított rész is, ahol a kicsik zenei nevelése mellett workshopokra, interaktív tanfolyamokra, csoportos játékokra, drámafoglalkozásokra és festészeti programokra kerül sor.

Az épületet a felújítás során modernizálták, ugyanakkor számos elemében őrzi a régit. Megtartották a külső arculatot, a koncertterem csempéit a régi AKM kerámialapjai alapján mintázták, de az előcsarnokot domináló csigalépcsőt is reprodukálták és újraértelmezték az új struktúrában. Az eredeti épülethez hozzáadott újabb elemek még jobban ráerősítettek arra, hogy az épület legyen funkcionális, ugyanakkor szervesen kapcsolódjon a városi flow-hoz.