Az átfestés nagymestere

Arnulf Rainer már többször is kiállított Magyarországon - de nem elégszer. Munkásságát azok ismerik jól, akik az utolsó két évtizedben rendszeresen átrándultak Bécsbe képzőművészeti túrákat tenni. New Yorkban saját múzeuma van, és a londoni Tate Modern is nagy becsben tartja a szürrealizmustól az akciófestészeten át a legvadabb kísérleti ötleteket felvonultató festőt. Rainer festett már majmokkal, készített sorozatot Messerschmidt manierista grimasz-kollekciójából kiindulva, használja a rajz, a fotográfia és a festés elegyét, de sosem állapodik meg egyetlen megoldásnál. Mindig mást, újat keres, ami most, hogy majdnem nyolcvanéves, ugyanúgy hajtja előre, mint a pályakezdéskor. Mindig a korrekció láza hajtotta, ki akarta javítani korai hibáit. Ez a nácizmus utáni Ausztriában nem volt zökkenőmentes, rendszeresen összetűzésbe került a hivatalos kultúrpolitikával. Először csak saját képeit festette át, "korrigálta", majd mások műveibe is belemázolt, legtöbbször feketével. A háború utáni megtisztulás kisebb-nagyobb hazugságaival tökéletesen ellentétes irányban mozgott, kiélesítette az elfedni szándékozott részleteket, képen és a valóságban egyformán. Makacs öntörvényűsége mindig más témára koncentrált, évekig dolgozott egy-egy sorozaton, majd egy másikba fogott. A mostani budapesti kiállításon a nyolcvanas évek elejétől a legújabb munkákig több periódus művei szerepelnek. A Klimt és Schiele-grafikákat feldolgozó két sorozat gesztusai, a fekete szénnel átrajzolt, semlegesített, visszavont vagy éppen kiélesített rajzok klasszikus szépségén az avantgárd indulat ma már szintén klasszikusnak hat. Az anyag legizgalmasabb darabjai az átfestett halotti

maszkok, az eltorzult arcvonásokra rakódó finom festékbuborékok, a maszk és az eleven kézmozdulat kettős játéka, amiben az életre keltés és a halál misztériumának intenzív megragadása egyformán ott munkál. A több festékréteget és hajszálvékony textíliák lenyomatait egymás fölé rendelő Mikrokozmosz-sorozat nagy táblaképei, Rainertől meglehetősen idegenül, élénk színeket, dús koloritot váltogatnak, szép felületük szinte meghökkent. A Rainer-sorozatok mellé rendelt négy festő munkái valóban analógiákat mutatnak a mester erőteljes érzelem- és indulatvilágával, egy-egy korszakának gondolatait viszik tovább Nádler István diptichonjai, Gaál József mentális sérültjei vagy Szikszai Károly feketén kavargó tízparancsolat-sorozata.