Kultpol

Athén kincsei: a folyók

Archív 2011. augusztus 17.
Két állandó folyam szelte át az ősi görög várost: az Ilisszosz és az Eridanosz, amelyek a nagyobb Kefisszoszba torkolltak. A két folyó létfontosságú szereppel bírt az antik korban, vizükből ittak, mostak és főztek Athén lakói, valamint a két vízforrást vallási szertartásokhoz is felhasználták, és különböző műhelyek is hasznosították.
 
A szennyezés azonban akkoriban is súlyos probléma volt, a görög földrajztudós Sztrabón az i.sz. 1. században azt írja, hogy az egykor még állati fogyasztásra is alkalmatlannak gondolt Eridanosz vize tiszta és iható a Diokharész kapun kívül, a Lükeiónhoz közel. A folyók tisztaságának megőrzésére több rendeletet hoztak, ezek egyike a Lüszikratész emlékmű közelében megtalált és i.e. 420-ra datált, bevésett határozat, amely megtiltotta az állati bőr puhítását az Ilisszosz egyes szakaszain.

A folyópartok azonban a közösségi élet helyszínei is voltak, az athéniak tanulásra, vallási tevékenységre, atlétikai edzésre, valamint katonai gyakorlatokra használták a területet. Platón Phaidroszában megörökít egy jelenetet, melyben Phaidrosz és Platón sétálnak az Ilisszosz északi oldalán. Athén folyói mellett három gümnasziont ? eleinte fizikai majd szellemi oktatásra szolgáló intézményt ? emeltek az i. e. 6. század folyamán: az Akadémiát a Kefisszoszhoz közel, a Lükeiónt az Eridanosztól nem messze, és a Kinzoszargészt az Ilisszosz mellett. Végül, de nem utolsósorban számos templomot építettek az athéni folyók ? főképp az Ilisszosz ? mentén.

Athén ókori lakosai a Parthenon nyugati timpanonján is kifejezték a város vízforrásainak fontosságát, ugyanis a faragvány végein feltűnnek az Eridanoszra és Ilisszoszra utaló folyóistenek és a vízi nimfák alakjai is.