A Lakástárlat Galéria tevékenysége szorosan összekötődik a szentendrei kortárs művészet bemutatásával. Programjaik fókuszában a művészek és az érdeklődődő közönség személyes találkozása áll. A bemutatóterük legfrissebb újdonságai közé tartoznak Farkas Zsófia üvegszobrai, amelyek teljesen új dimenziót nyitnak az alkotó eddigi életművében.

Farkas Zsófia üvegszobraira és Deim Balázs fotóit az elmúlt hetekben mutatták be a Lakástárlat Galéria közvetlen hangulatú, baráti eseménysorozatának keretében. A két alkotóművész munkáinak érintkezési pontja, hogy az ittlét anyagiságának, tárgyainak tágabb horizontú nézőpontjára irányítják a figyelmet: mindketten szélesítik a látás horizontját, és a végtelen térre irányítják a tekintetet. Emellett Farkas Zsófia a belső utak végtelensége felé is elindult az üvegszobraival, amelyek első két darabját ezen a megnyitón mutatta be először.

A formavilág változása, amely Farkas Zsófia korábbi és új alkotásait tanulmányozva észrevehető, intellektuális és emocionális élmény a befogadó számára. A kiállítótérben korábbi művei közül rendszeresen láthatók az alumínium kisplasztikái, amelyek természeti formákból indulnak ki, és egy középpontból kifelé ágaznak el. Minden egyes elágazás új alakot ölt; nyúlványok, mélyedések, csavarodó, mozgalmas világ jellemzi őket, amely az alumínium hűvösen szürke, matt anyagával kezd párbeszédbe.

Az üvegszobrok a korábbi alkotásokat ellenpontozva arányosan tömbszerűek, kevés formai bemozdítással, és nem az alkotói fantáziát helyezik előtérbe, hanem elsősorban az üveg önmagában való, kiszámíthatatlan szépségét szándékoznak megmutatni: a sajátos belső mintázatra helyezik a hangsúlyt, amelyet az alkotói szándékon túl, ahhoz hozzátéve az öntéstechnika és az üveg anyagának önformálódása ad, így az anyag spontaneitása és a művészi akarat összhangja valósul meg.

Az a struktúra, amelyet az üvegfelületen láthatunk, egyszerre vezet külső és belső tágasságba, mint ezt címek is jelzik: Egy fényévnyire innen I. és II. Az első üvegszobor mozgalmas, sűrű, buborékszerű belső mintázattal éri el ezt a hatást, a második egy belső középpontból kiindulva, szinte szabályos, finomvonalas mintázattal, amely az üvegszobor belsejében alakul ki, és éteri tájakra emlékeztet.

Farkas Zsófia
üvegszobrainak megformáltsága konkrétan és szimbolikusan is értelmezhető: olyan
belső út felé indulás is, amely éppúgy végtelen, mint a külső, de egészen más
módon. Ennek felfedezése és formába öntése, ami egyszerre alapul a szabályok
szükségszerű betartásán – például az üvegöntvény-készítés szigorú szabályain –
és a véletlenszerűségek, például az üvegöntés esetlegességeinek megadó
elfogadásán, bepillantást enged az üveg és a világ átlátszóan és áttűnően
titokzatos univerzumába.

A fenti szöveg Máthé Andrea esztéta gondolatainak szerkesztett újraközlése a lakastarlat.hu blog bejegyzése alapján.