Farkas Zsófia üvegszobraira és Deim Balázs fotóit az elmúlt hetekben mutatták be a Lakástárlat Galéria közvetlen hangulatú, baráti eseménysorozatának keretében. A két alkotóművész munkáinak érintkezési pontja, hogy az ittlét anyagiságának, tárgyainak tágabb horizontú nézőpontjára irányítják a figyelmet: mindketten szélesítik a látás horizontját, és a végtelen térre irányítják a tekintetet. Emellett Farkas Zsófia a belső utak végtelensége felé is elindult az üvegszobraival, amelyek első két darabját ezen a megnyitón mutatta be először.
A formavilág változása, amely Farkas Zsófia korábbi és új alkotásait tanulmányozva észrevehető, intellektuális és emocionális élmény a befogadó számára. A kiállítótérben korábbi művei közül rendszeresen láthatók az alumínium kisplasztikái, amelyek természeti formákból indulnak ki, és egy középpontból kifelé ágaznak el. Minden egyes elágazás új alakot ölt; nyúlványok, mélyedések, csavarodó, mozgalmas világ jellemzi őket, amely az alumínium hűvösen szürke, matt anyagával kezd párbeszédbe.
Az üvegszobrok a korábbi alkotásokat ellenpontozva arányosan tömbszerűek, kevés formai bemozdítással, és nem az alkotói fantáziát helyezik előtérbe, hanem elsősorban az üveg önmagában való, kiszámíthatatlan szépségét szándékoznak megmutatni: a sajátos belső mintázatra helyezik a hangsúlyt, amelyet az alkotói szándékon túl, ahhoz hozzátéve az öntéstechnika és az üveg anyagának önformálódása ad, így az anyag spontaneitása és a művészi akarat összhangja valósul meg.
Az a struktúra, amelyet az üvegfelületen láthatunk, egyszerre vezet külső és belső tágasságba, mint ezt címek is jelzik: Egy fényévnyire innen I. és II. Az első üvegszobor mozgalmas, sűrű, buborékszerű belső mintázattal éri el ezt a hatást, a második egy belső középpontból kiindulva, szinte szabályos, finomvonalas mintázattal, amely az üvegszobor belsejében alakul ki, és éteri tájakra emlékeztet.
Egy fényévnyire innen I.
Egy fényévnyire innen II.
Farkas Zsófia üvegszobrainak megformáltsága konkrétan és szimbolikusan is értelmezhető: olyan belső út felé indulás is, amely éppúgy végtelen, mint a külső, de egészen más módon. Ennek felfedezése és formába öntése, ami egyszerre alapul a szabályok szükségszerű betartásán – például az üvegöntvény-készítés szigorú szabályain – és a véletlenszerűségek, például az üvegöntés esetlegességeinek megadó elfogadásán, bepillantást enged az üveg és a világ átlátszóan és áttűnően titokzatos univerzumába.
A fenti szöveg Máthé Andrea esztéta gondolatainak szerkesztett újraközlése a lakastarlat.hu blog bejegyzése alapján.
