Mivel Petőfit tekintette példaképnek, nemcsak a versírással, hanem a vándorszínész-élettel is megpróbálkozott, később azonban teljesen más szakmát tudhatott magáénak: gazdatiszti gyakornokként kapott munkát. Részt vett a ?48-as szabadságharcban, majd az ország több városában földbecslő hivatalnoki állást töltött be. Az ?50-es években aztán Pestre kerülve kezdett újságcikkeket írni.
Költészetét az átmenet lírájának is nevezik, mivel a romantika és a modernizmus határán alkotott. Verseiben már megjelennek az elvont szimbólumok, ezért Ady elődjének is tekintik: A nádas a tavon vagy A vaáli erdőben ennek példái.
Szerelmi költészetében nagy szerepet játszott Kratochwill Georginához, a cirkuszi mutatványos nőhöz fűződő plátói érzelmei: Gina néven emlegette a lányt, és két ciklust is írt hozzá.
Életének mélypontja volt, amikor Világos után politikai árulónak kiálították ki, mivel nem támogatott egy újabb szabadságharcot. Bár megnősült, idős korában a mindössze 19 éves Bartos Rozáliát vette el, végül magányosan, betegségben hunyt el.
A vaáli erdőben
Odabenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrü árnyak enyhelyében;
Oh milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben!...
Nem törődni a világgal,
A világ ezer bajával.
Meggondolni háboritlan,
Ami immár közelebb van...
Illatos hegy oldalában,
A tavaszi napsugárban,
Nézni illanó felhőkbe,
Mult időkbe, jövendőkbe...
És azután, utóvégre,
Észrevétlenül, megérve,
Lehullani önmagától,
A kiszáradt életfáról...
S ismeretlen sirgödörbe'
Elalunni mindörökre...
S ott egyebet mit se tenni,
Csak pihenni, csak pihenni..
(Forrás: Wikipédia, Kultúra.hu, OSZK)
