Az átoktól a feltáratlan sírokig
Rengeteget írtak az átokról, amely lesújt azokra, akik a fáraó örök álmát merészelték megzavarni: a valódi átok azonban az, amely meggátolta az egyiptológusokat, hogy megfelelő módon tanulmányozzák Tutanhamon sírkamráját, és a benne talált leletegyüttest - hangsúlyozta Jaromir Malek, majd kifejtette, hogy a leletegyüttes 60-70 százalékát nem kutatták, és ennek összetett okai vannak. A legfontosabb tényező a felhasznált alapanyag: a tárgyak többsége nemesfémekből, főleg aranyból készült, így vizsgálatuk biztonsági okokból nehéz. S hogy mit adhat az egyiptológiának a leletek tanulmányozása? Az igazgató szerint leginkább az óegyiptomi technológiák és alapanyagok terén szerezhető ismereteket.
"Az óegyiptomi tárgyi kultúrára vonatkozó ismereteink túlnyomó részét a templomok és sírok falfestményei szolgáltatták. Sokkal kevésbé gyarapították tudásunkat az igen rossz állapotban, töredékesen előkerült leletek. A Tutanhamon sírkamrájában fellelt 5398, többségében jó állapotban fennmaradt objektum a tárgyi kultúra valóságos kincsesbányája. Némely tárgyat kimondottan a sír számára készítették, de szép számban akadnak olyanok, amelyeket az uralkodói palotából szállítottak a Királyok Völgyébe.
Óriási a különbség a falfestmények és a valóságos tárgyak között, hiszen az utóbbiakat részleteikben vizsgálhatjuk, tanulmányozhatjuk a formatervezést, a gyártási technológiát, a felhasznált alapanyagokat. A sírkamra leletegyüttese elárulja számunkra, hogy miként készítették az ókori egyiptomiak bútoraikat, ékszereiket, hogyan szőtték a kelmét, és miként fonták a kosarakat. Ám az effajta kutatások kívül esnek az egyiptológusok hagyományos érdeklődési körén. Ösztönöznünk kell más profilú szakembereket is, hogy tudásukkal segítsenek a Tutanhamon-leletanyag kutatásában" - fogalmazott Malek.
Óriási paradoxonnak nevezte, hogy az egyiptológia leghíresebb felfedezéséről oly keveset tudnak a szakemberek. Szerinte ez azt jelzi, hogy hiányosságok vannak az egyiptológia tudományában. "A leletegyüttes elégtelen ismeretének az az egyenes következménye, hogy nem értjük magát a sírkamrát sem. Az alapvető kérdés, amellyel szembe kell néznünk: mikor és milyen eredeti célból épült. Ezt a kérdést nem tisztázták megfelelő módon, ezért a régészeknek további feltárásokat kell folytatniuk a Királyok Völgyében" - hangsúlyozta az egyiptológus.
A kutató kitért az Ehnaton uralkodását követő zűrzavaros korszakra is, amikor az "eretnek" fáraó fővárosa, El-Amarna elnéptelenedett, Egyiptom pedig az egyistenhitről visszatért a hagyományos isteneihez. Az egyiptológus meggyőződése szerint Tutanhamon uralkodása alatt a Királyok Völgyében temették újra az el-amarnai elit elhunyt tagjait. A váratlanul elhalálozott ifjú uralkodót is egy el-amarnai előkelőségnek szánt sírban helyezhették el el, amelyen bizonyos változásokat hajtottak végre az alatt a 70 nap alatt, amíg tartott a mumifikálási eljárás. "Ez viszont azt jelenti, hogy Tutanhamon sírjának közelében még jó néhány hasonló típusú, feltáratlan temetkezés várja, hogy felfedezzük" - vonta le a következtetést Malek.
A neves egyiptológus abból az alkalomból nyilatkozott a Múlt-kornak, hogy a budapesti Tutanhamon-kiállítás keretében előadást tartott a VAM Design Centerben. "A leletanyagnak mindössze 30 százalékát dolgozták fel megfelelően. A sírkamra felfedezésekor a kutatókat például az aranyozott koporsó alakja, feliratai, díszítése foglalkoztatta, napjainkban azonban azt is fontos tudni, hogy milyen aranyat használtak: délről, Núbiából származott-e, vagy pedig importálták. Honnan és milyen faanyagot szállítottak ehhez a Nílus-menti birodalomba? A híres aranymaszkot sem vizsgálták soha. Rengeteg fontos kérdés maradt megválaszolatlan, nagyon alapos kutatások kellenek, és ha egyszer ezek elkészülnek, akkor kezdhetünk csak el gondolkodni magáról a sírkamráról. Kinek készült, Tutanhamonnak vagy másnak, hogyan állították össze, honnan hozták a túlvilági útravalót?" - magyarázta az egyiptológus.
Digitalizálás és főhajtás
Kitért a Howard Carter-expedíció dokumentációjára is, amelyet szintén a Griffith Intézetben őriznek, és amelynek digitalizálása 3-4 hónapon belül befejeződik. A leletek számbavételekor a feljegyzéseiket az expedíció tagjai kártyákra írták - ezekből 3150 darabot őriznek, kétezer fényképpel és több mint ötezer oldalnyi jegyzettel egyetemben. A Carter-hagyaték digitalizálásának ötlete tíz éve merült fel, amikor a Griffith Intézet munkatársai Jaromir Malekkel az élen kiszámolták, hogy a Tutanhamon-leletegyüttes 70 százaléka feldolgozatlan, és e munka elvégzésére - amennyiben nem teszik elérhetővé a dokumentációt az interneten keresztül - 150 év szükséges.
"Ez irreálisan sok, másrészt ez a leletanyag nem csupán az egyiptológusoké, és nem kizárólag Egyiptomé, hanem az egész emberiségé. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az összes dokumentumot, feljegyzést, fényképet elérhetővé tesszük a világhálón keresztül. Így bárki, legyen az illető egyiptológus, egyetemista, laikus érdeklődő vagy akár egy iskolás, akinek az ókori Egyiptomról kell esszét írnia, megtalálhatja az interneten a szükséges anyagokat. A munka 95 százalékát végeztük el eddig, a befejezéshez még további 3-4 hónapra van szükségünk.
A fennmaradt anyag Howard Carter munkatársáé, Alfred Lucasé, aki a tárgyak konzerválásáért és restaurálásáért volt felelős. Munkája során rengeteg feljegyzést készített arról, hogy milyen anyagokat alkalmazott. Amikor elkezdtük vizsgálni őket, úgy véltük, hogy ezek a feljegyzések a legkevésbé fontosak. Tévedtünk, nagyon jelentősek, mivel általuk pontosan megismerhetjük, hogyan nézett ki az adott tárgy, amikor megtalálták, hogyan javították meg, milyen kemikáliákat használtak a konzerválásra. Ezeket az adatokat napjainkban is fontos tudnia egy restaurátornak, ha dolga akad valamilyen lelettel" - fogalmazott Malek.
A Howard Cartert ért két héttel ezelőtti vádak Malek szerint nem állják meg a helyüket: a Múlt-kornak külön hangsúlyozta, hogy szerinte egyrészt szó sem lehetett arról, hogy a sírt szisztematikusan kifosszák, másrészt a Spiegel elméletében több különböző elem van, amiket nem lehet egyszerre, egységes keretben kezelni, és azoknak egyenként kell megvizsgálni a valóságtartalmát. A kutató szerint így bár szó lehet a Carter által elosztogatott tárgyakról, az bőven belefért a kor normáiba, amikor még másként kezelték a különböző ásatások során előkerült leletanyagokat.
Ez igaz ma is: Malek szerint bár lehet jogalapja a Záhi Havvász által indított nemzetközi kampánynak, amelynek során szeretnék visszaszerezni a külföldre elvitt tárgyakat, azok hazavitele mégis több problémát vet fel. "Az egyes műemlékek vagy tárgyak elszállítása vagy éppen kicsempészése magában is káros, mert azok abban a pillanatban, amint kikerülnek korábbi közegükből, sokat veszítenek a kutatás számára fontos jelentéstartalmukból". A kutató azonban fontosnak tartja, hogy vannak ilyen tárgyak a világ nagy múzeumaiban, hiszen ezáltal a közönség jobban megismerheti az ókori Egyiptomot.
Ebben segít a most felépített kiállítás is: "mivel Egyiptom soha nem fogja külföldre vinni ezeket a kincseket, ezért nagyon fontos és jó lehet, ha a látogatók is átélhetik a sírban látottakat". Ráadásul Malek szerint a műemlékeknek örökségvédelmi okokból csak jót tesz, ha a turisták nem az eredeti helyeket keresik fel, hanem a replikákat látják. "Éppen ebben segíthet például, hogy Egyiptomban Tutanhamon sírjának is felépítik a másolatát. Valamilyen furcsa okból ezt a Királyok Völgyében tervezik pedig ott már egyébként sem lehet elférni a tömegtől".
Az egyiptológus korábbi kutatásairól mesélve núbiai és memphiszi ásatásokról beszélt, majd jelenlegi kutatásaival kapcsolatban elmondta, hogy a szakkarai szerapeum falába karcolt graffitókkal (feliratokkal) foglalkozik. Mindez érthető is, hiszen elsődlegesen nem régészettel, hanem epigráfiával, azaz a falakra, illetve oszlopokba vésett szövegek megfejtésével foglalkozik.
Végül, de nem utolsósorban Malek a Múlt-kor kérdésére válaszolva hajtott fejet a magyar egyiptológia pár évvel ezelőtt elhunyt nagy öregje, személyes jóbarátja, Kákosy László emléke előtt. Elmondása szerint jól ismerték egymást, és egymás munkásságát is, és ő mindig is fontosnak tartotta nyomon követni a magyar régészek munkájáét is. Nem meglepő hát, hogy mind a jelenleg folyó feltárásokat, mind pedig a budapesti Szépművészeti Múzeum vonatkozó gyűjteményét jól ismeri.
