A koncepció tehát egybeesik magával a múzeum koncepciójával, azt teszi áttetszővé, átláthatóvá. Különösen erős gesztus ez a tavalyi év után, amikor egy állami műtárgy-finanszírozási gesztus az egész szakmai tiltakozását kihívta. A füzet utolsó oldalán rövid összegzés jelzi a 2007 elejétől a legutóbbi napokig lezajlott vásárlások adatait, amiben különösebb kommentár nélkül is világosan kitűnik a 2008-as ügy súlyos hatása. A kiállítás tehát az előző kettővel közös kontextusban elemezhető. A friss vásárlásoknál is kirajzolódnak a fő szempontok, amelyek a múzeum egyéb kiállításaiban is jól követhetők. A legfontosabb területek a 60-as, 70-es, 80-as évek magyarországi művészete, annak is a neoavantgárd vonulata - az újabb vásárlások között ott vannak Altorjay Gábor, Hajas Tibor, Najmányi László Szentjóby, Bódy Gábor munkái és a tavalyi Maurer Dóra-bemutató egy fontos darabja. A folytatást Gémes Péter fényfestménye, Bukta Imre vagy Várnai Gyula installációi képviselik.
Ezzel párhuzamosan megjelenik az amerikai pop- és grafitiművészet néhány izgalmas alkotója. Melléjük felsorakozik az utóbbi évek néhány nagyobb hazai sikere, Lakner Antal, a Kis Varsó, Andreas Fogarasi fesztiválokon és biennálékon ismertté vált művei, mellettük pedig a kelet-európai kortárs közeg sok nagyon jó műve. Ez a rész a rendszerváltás utáni évtizedből néz vissza az előző időszakra, már tabuk nélkül, egyfajta józan iróniával, múlttisztító következetességgel. Távolságtartással és mégis érzelmesen dolgozza fel a témát Kristof Kintera objektje, David Maljkovic és Timur Novikov egy-egy képe. A gyűjtés köre, térben és időben, tiszta, világos és értékelvű. Egyedül a legfiatalabb nemzedék hazai képviselőivel szembeni óvatosság marad kérdéses: úgy tűnik, a friss beszerzések között kevés tartozik ebbe a szeletbe, és az is bizonytalan válogatást mutat.
