A 64 maori és moriori polinéziai őslakos maradványát Új-Zélandról és a Chatham-szigetről vitték el több mint 130 éve. A legtöbb emberi csontot az osztrák preparátor és hírhedt sírrabló Andreas Reischek rabolta el, aki 1889-ig 12 éven át járta Új-Zélandot.
A leletek évtizedekig a bécsi Természettudományi Múzeum gyűjteményében szerepeltek, Új-Zélandon pedig egyelőre a wellingtoni nemzeti múzeum, a Te Papa fogadja be őket. A későbbiekben az őslakos törzsekkel állapodnak majd meg a maradványok végső nyughelyéről.
A maradványok visszaszerzését egy 2003-ban elkezdett kormányprogram keretében valósítják meg, amelynek célja az országból elrabolt őslakos maradványok hazatelepítése. Júliusban a londoni Természettudományi Múzeumtól kapta vissza Új-Zéland 111 moriori és két maori őslakos maradványait. A washingtoni Smithsonian Intézet pedig 54 maori maradványait adta vissza 2016-ban.
Reischek naplójában számolt be róla, hogy engedély nélkül fosztott ki sírokat a Chatham-szigeteken, Christchurchben és Aucklandben.
A maradványok hazatelepítésével lezárulnak az Új-Zéland és Ausztria között 1945-ben kezdődött tárgyalások, amikor a maori vezetők először követelték a maradványok visszaadását. A maradványok visszaszolgáltatása lehetőséget nyújt a gyarmati múlttal való megbékélésre, és új fejezetet nyit a maorik, moriorik, valamint az új-zélandi és az osztrák kormány közötti kapcsolatokban – jelentette ki Arapata Hakiwai, a hazatelepítésben részt vevő maori szakember, a Te Papa korábbi igazgatója.
Ezzel egyetértve Katrin Vohland, a bécsi Természettudományi Múzeum igazgatója is azt emelte ki, hogy a maradványok visszaszolgáltatását „a megbékélés vágya motiválta”. „Örülök, hogy hozzájárulhatunk a gyógyulási folyamathoz” – fűzte hozzá.
Vasárnap a maradványok hazatérését egy maori üdvözlő ceremóniával, a Powhirivel ünneplik meg Wellingtonban.
Nyitókép: a bécsi Természettudományi Múzeumban tartott hazaszállítási ceremónia. Fotó: Naturhistorisches Museum Wien/APA-Fotoservice/F.-Roßboth
